Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-08 / 10. szám
látná, hogy a gőzhajó kapitány urak, kik előbb a hajó cabi- nétjeiben hüseltek, tömegesen sietnek a fedélzetre s hasonlóan ékes német nyelven lekiáltoznak a sárgaréz csövön; ha tapasz talná a hajó lassú haladását s az ott gyakorta fennakadó hajók erőlködéseit, bizonyára azon meggyőződésre jutna, hogy jelen leg a tolnamegyei Duna Paks-Grerjen-Dombori részén utazik g ismert hazafias érzületénél fogva elhatározná magában egy tör vényjavaslat előkészítését, mely az aldunai közlekedés akadá lyainak elhárítását s egyszersmind a mi szorongatott vidékünk ál lami intézkedések utjáni megmentését volna hivatva eszközölni. Örvendetes megnyugtatásunkra szolgál, hogy képviselőink közöl Vizsolyi Gusztáv ur már évek óta foglalkozik ezen ügy gyei 8 igy hihetőleg most is annak támogatására mindent el követ; Szeniczey Ödön ur pedig ez iránybani érdeklődésének elismerésre méltó jelét adá, midőn a közmunka és közlekedési minister úrhoz a képviselőházban a következő, általunk egész terjedelemben közlött interpellátiót intézte: Szeniczey Ödön: Én azon árvíz veszély alkalmából, mely az alsó Duna-mentén Pestmegyének egy részét nevezetesen Ordas, Úszód és Kalocsa környékét, úgy Tolnamegyének egy részét Paks és Geijen vi-, dókét jelenleg fenyegeti, interpellátiót kívánok intézni a közmunka és közlekedési minister úrhoz, oly czélból, hogy öt azon mederelfajulásokra figyelmeztessem, melyek Paks es Gerjennél, de leginkább Gerjenen aló! az úgynevezett hármasszigetnél mutatkoznak és melyek a hajózás ne vezetes akadályát képezik és egyúttal a jégtorlódást is okozzák. A Duna az úgynevezett hármasszigetnél évek óta zátonyoz, minek folytán jég torlódások által néhány évtizedeken keresztül többször a hármassziget árviz veszélyeket idézett elő. 1871-ben történt legutóbb, hogy a télviz alkalmával a Duna a hármas- szigeti zátonyoknál oly nagy mennyiségű jeget rakott le, hogy ez által saját medrét majdnem egészen oly annyira elrekesztette, hogy a hatal mas folyam kénytelen volt medrét elhagyni és a Duna két partján lé tező töltéseket elszakítva, a pestmegyei és tolnamegyei siksá^on tört magának utat, mindenütt tömérdek pusztítást és károkat okozva. A mi dőn a veszedelem nagymérve távirat utján tudomásomra jött, én ha jól emlékszem 1871. évimarczius 1-én tartott ülésben interpelláltam abelügy-, a közmunka és közlekedési ministereket. A belügyministert azért, hogy tőle a szorongatott községek megmentésére segélyt kérjek, a közmunka és közlekedési ministert pedig azért, hogy fölkérjem öt arra, hogy a ba jokat tanulmányoztassa és a baj okainak elhárítása iránt a kellő intéz kedéseket tegye meg. A belügyministertöl kért segély nyomban mega datott, egy gőzhajó nyomban felszereltetett élelmi szerekkel, pénzzel és ladikokkal Ó3 néhány óra múlva megindult. A dolog másik, nézetem sze rint fontosabb része: a baj okainak tanulmányozása és alapos tanulmá nyozás után a baj gyökeres elhárítása, azonban fájdalom mindez, ideig elmaradt. A Duna medrének elfajulása az időtől fokozatosan növekedett; a Duna medre évről évre mindinkább elfajult és évenldnf rendesen a hármasszigetnél levő zátonyokra oly nagy mérvű jégtorlódásokat rakott le, hogy ez által a bal és jobb parti lakosok folytonos rettegésben tar tattak. A tél kedvező lefolyása akadályozta a baj kitörését. Lehet, hogy e körülménynek, lehet, hogy a kedvezőtlen pénzviszonyoknak kell tu lajdonítani azt, hogy e komoly és nagyfontosságu baj orvoslására mind ez ideig vajmi kevés történt. A mig, mint mondám itt fent kevés történt, addig a Duna oda lent nem várt, hanem medrének elfajulása egyre fokozódott, a zátonyok foly vást szaporodtak és mindinkább kiemelkedtek, a folyam ágya elszéle sedett és a hajózási meder eliszaposodott, ugyannyira, hogy a hajózás már középvizállásnál is nevezetes akadályokba ütközik, csekély vízál lásnál pedig kivált nagyobb hajók számára majdnem lehetetlenné vált. Tudja ezt a Duna minden egyes, közönséges hajósa, ismeri c körülményt a háznak számos tagja, ki a Duna é részén utazik. Mutatja e körül ményeknek valóságát az is, hogy a Duna 3 nagy szigetnek zátonyára az idén is oly roppant mennyiségű jeget rakott le, hogy az eszközölt mérések szerint némely helyeken összecsuszás által a jég annyira megvastagodott, hogy némely ponton, — mások állítása szerint a 24 lábot is meghaladja, a torlódások pedig szemtanuk előadása szerint oly mérvet öltöttek, hogy azok magassága a Dunapartján fekvő Gerjen köz ség házainak magasságát messze túlhaladják. Ezeknek meghallgatása után alkothat a t. ház magának fogain at azon veszély rendkívüli' mérvéről, a mely ezen vidék lakossait fenyegeti. Azt hiszem t. ház, hogy a ve szélyek ezen rendkívüli mértéke, továbbá azon körülmény folytán, hogy a partvidék lakosai a nagy költséggel felállított védtöltések által ily télvizek ellenében magokat védeni nem képesek, nem csak vagyonúkban, hanem életükben is folytonosan veszélyeztetve vannak. Ezen körülmények azt hiszem, maguk elegendők volnának arra, hogy a legkomolyabb és legsürgősebb intézkedések tétessenek meg. Itt azonban nemcsak erről van szó, itt sokkal komolyabb mérvű — mon dom komolyabb, — mert az ország minden lakosát egyiránt érdeklő, oly kérdésről van szó, oly kérdésről, mely kereskedelmünket és közlekedés ügyünket érinti és ez a Duna hajózhatóságának megszűnése, ezen ve szély nemcsak a hajósok, de szakértők állítása szerint is komolyan fennforog. A szaggatások nagy mérve, a zátonyok nagy elszaporodása világosan mutatják, hogy itt e tekintetben valóban komolyabb, nagyobb mérvű meder elfajulással van dolgunk; olyan meder elfajulással, a melyet csak gyökeres orvoslás, a medernek alapos szabályozása által lehet meg szüntetni. A meder szabályozás olyan munka, a melynek az egyes vi dékek lakói a legnagyobb áldozatkészséggel sem képesek megfelelni azért, mert az ily nagy nevezetes országos folyam szabályozása oly te temes összeget venne igénybe, a melyet az egyes vidékek lakosai alig bírnának elviselni ; de ezen szabályozáshoz azért sem nyúlhatnak, mert felfogásom szerint ott, a hol egy ország kereskedelme, a hajózás érdeke forog szóban, ott magánosoknak, magántársulatoknolc ily nevezetes fo lyamszabályozáshoz saját érdekeik szempontjából nyúlni nem szabad. A hajózás szabadsága az országnak közvagyona. Kétségtelen tehát, hogy ezen akadások elhárítására első sorban az állam van hivatva. sírhalmoknak Attila korabelisége iránt. Jön utánunk történész, ki a mi netán téves nézetünket újabb adatok, ásatások és egybehasonlitások nyo mán megczáfolandja s a valót kideritendi. VIII. A vargyörök. Fehér- és Tolnamegyében, a Duna emeltebb jobb partján van 8 földvár, vagyis mély árku körsáncz u. m. 1. Érd nél, a római Matrica várda és a százbalmi temetők tőszomszédságában. 2. Adony és Pöntöle közt. 3. Baracs-Pázraánd pusztán, mely kuruez vagy Bottyán sáncznak is neveztetik, az 1704/5-i kuruez háború idejéből, mint alább látni fogjuk. Ezen a Duna által is megszaggatott sánezon keresztül tör a közlekedési ut Baracsról az egyházi révhez. Az 1809-ki franczia háborúban, Napóleonnak a túloldalról várt átkelésének meggátlására, itt és a földvári magaslaton ágyuk voltak elhelyezve. 4. A duna-földvári kálvária és tudomhegyi hármas györ. 5. Köm löd ma gaslatán, melyet Vak Bottyán kuruez tábornok, a föntebbi Pázmándival együtt a Duna balpartjávali közlekedés biztosítása végett 1705-ben át alakított. A sáncz, mint föntebb mondók, nehogy az alatta elvonuló or szágúira szakadjon, negyedrészben rézsut le van faragva. — A Kömlöd helynév, mint a Lö, Lövö, Löd örtelepi helynevek, valószínűleg a kém- lö-böl származott. 6. Szent György. 7. Várdomb határában. 8. Báta magaslatán. Mindegyik a római várdák s őrhelyek közelében. Tolna- és Somogy vármegyében, a Sió- és Kapos mellékén ismét hét nagyobb és kisebb Földvár találtatik és pedig 1) Somogyváron, a Balaton közelében, melynek magas és térés sánczai közé hely ezé el Szent-László király az innen nevezett beneapátság monostorát. 2) Ácsán a Koppán patak mellett. 3) Sió-Hidvégen, Somogy-, Tolna-, Veszprémme- gyék határán, holott e 15 hold területű, a Sió felöl 15 öl magas partu körsáncz: puszta várnak, maga a község innen Váras-Hidvégnek nevez tetik. •— 4) Regölnél, hol a Koppán a Kapósba megy, terepe; 50 hold, alakja hosszas négyszög, szögletein bástyákkal. 5j Gyánt pusztán, Pin- czehely és Simontornyá közt, a Kapos és Sió összefolyása közelében. 6) Szegzárd vidékén a Völgység patakjának a Sióba folyásánál van Leány vár, ide fél órányira van Bativár, ez 12, amaz 50 hold terjedelmű, Kaj- | dacson a Siónál van egy kisebb körsáncz; Medinán, a Sárszigetén egy másik Janyavár nevű, melyről az a monda, hogy Bati ur neje itt, leá nyuk a mindkettőjüktől egyenlőn távoli Leányvárban lakott. Somogy szé lén Bedeg határában is van egy Bati vagy Battavár. Ilögyész táján van egy három mérföld hosszú ördög árka, mely egykor, valamint az ország beli egyéb u. n. ördögárkok, véd és határvonal lehetett. Sár Szent-Lö- rincz közelében is van egy török hányás nevű körsáncz. írott emlékeink eme földvárakról nincsenek. A Duna és Sió vona lán egymásra támaszkodó eme rendszeres védmüvek: huzamosan itt ta nyázott népek s fejedelmek szövetségére s ezeknek nem csekély straté giai műveltségére következtet. Mert valóban huzamos idő telhetett bele, . inig egy barbar népben ily kombinált védrendszer kifejlődhetett. A van-( dalok, hunok, góthok, longobardok, egymásután, mindegyik csak félszá zadig, — ellenben az avarok harmadfélszáz évig 568-tól 803-ig és azon-' túl a magyarok bejöttéig tanyáztak Pannóniában. Tehát eme földvárakat bízvást a szövetséges avar csákányok vagy várkunok györeinek — ring i— s a köztök legészakibb érdi avargyör melletti Százhalinot avar feje delmi temetőnek tarthatjuk. Az avarok harmadfélszáz évi itteni uralko dásuk alatt számban es hatalomban fölgyarapodván, duua-siói györeiken túl a Szávánál, úgy a Rába- és Csallóközben is tanyát ütének s nem csak Pannóniában, de a mai egész magyar-osztrák birodalomban uralkod- tanak, mignem 635-ben a frank Samó, a vendeket uralmuk alól kivonta; Heraklius görög császár pedig hét évvel utóbb, ellenük a szerbeket és a horvátokat a Sudet mellöl a Száva mellé telepíté. Nagy Károly frank császár a Rába melletti csatában az avarok uralmának véget vetett 803- ban. A fenmaradt avarok, a IX. század végén bejött magyar testvéreik kel egyesültek s tán egyik emlegetett keresztyén csákányukról, Tudun- ról maradt főn, a rómaiaknál korábban rs használatban volt gall Adna- matus egyik földvárából ujja alakított duna földvári Tudom hegy régi györe. Az e vidéki Györköny, Győré, Gyűrűs, Várkony hely nevek is alkalmasint erre vonatkoznak. (Folytatjuk.)
