Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-11-10 / 45. szám
Szegzárd, szerda november 10-én. Harmadik évfolyam 1875. 45. szám. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Egészévre . . ....................4 frt. Fé lévre ...................................2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. llinlctsi díj: Három hasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. A mi szegénységünk. (Folytatás.) A számittani nem tudásnak — középosztályunk vagyonosodásának gátlására — van még két oka, mit elhallgatnunk nem szabad. Nálunk Magyarországon a középosztálynak különösen női része öltözködésében ritkán tartja szem előtt évi jövedelmét, a legnagyobb rész úgy öltözik, mintha 20—30 ezer frt évi jövedelme volna. A fényűzés a középosztályban — talán az egy franczia népet kivéve — egyetlen egy népnél sincs Európában annyira elterjedve, mint nálunk magyaroknál, — ez a fényűzés meg van öltözködésünkben, meg van társasági ösz- szejöveteleinkben. E pontnál nem szeretnék félreérteim. Nem azt kívánom én, hogy az a nő soha divatosan ne öltözködjék, vagy éppen legyen szurlos, — távolról sem; a nőnek mindenkor maga . iránti első kötelessége a tisztán és csinosan öltözés; de arra nem kívántatik ám selyem meg bársony, még a mindennapi öltözethez is. Pedig mit látunk? Az otthoni öltözetről nem szólva, közönséges látogatást provinczián is allig tesznek, némely nők selyemruha nélkül, — nyilvános helyeken, tánczvigalmak- ban pedig, kiknek csak nyolezvan frtos ruhája van: ez már alig mer elmenni, mert hiszen N. N. úrnőnek egy báli ruhája 200—300 frtba kerül. Ez még csak a báli öltözék, hát még a viselőruha ; a minden hónapban legalább is egyszer megjelenő divatképek után öltözködni akarás, egy ruhának alig 8 —10-szer való felöltése s azután potom árért való eladása, néha elcserélése és a legtöbb darabnak még a viselőnek is szabónál varratása — mily összeget kiván? Azt bajos megmondani, de azt igen is kimondani lehet, hogy az ilyen gazdálkodás eredménvezi a családi életről lemondását olvanoknak, kik fizetésüket nem tartják elégnek ily költségek elviselésére, — eredményezi a férjhez nem ment leányok s agglegények elszaporodását, mi pedig azt mutatja: hogy valaminek szaga van Dániában. Hagyjuk mi a drága s minden hónapban más divata öltözetben járást azoknak, kik szerencsés anyagi körülmények között bőségnek örvendenek. A mi középosztá lyunk jó nagy része, nem utánozhatja a főúri osztályt, hiszen nem a pompázás, hanem a nemes egyszerűség az, mi ékesitti nőinket. A családanyának nemes tartása, — tiszta önfeláldozó lelke, — a viruló ha jadonnak angyal-szelidségü arcza s félénk elpirulása nagyobb ékesség bármiféle drága öltözetnél s szemkápráztató ékszereknél. Nőinknek e tekintetben is szép feladat jutott. Alkossanak szövetséget, melynek czélja, a nemes egyszerűségnek az öltözködésben leendő behozatala s a fényűzés nagy részének kiküszöbölése, ha azt megteszik: végetlen nagy hasznot tesznek a társadalomnak. Ugyanezen egyszerűségre volna szükség társas összejöveteleinknél is. Nincs a világon vendégszeretőbb nép a magyarnál, — ezt elismeri minden köztünk megfordult idegen. A vendégszeretet egyike a legszebb erényeknek s ez a keleti faj egyik kiváló tulajdona. Je.leniünket, származásunkat tagadnék meg, ha erről lemondanánk; csak az a baj, hogy a mértéknél itt sem tudunk megállapodni. Mint a nép a maga kedvtöltéseiben a vendégek számára néz: úgy van a középosztály is, — sőt itt még annyival nagyobb a hiba, hogy ez már a lakoma fényességére is hasonló nagy gondot fordít. A mulatságok, minden időben megvoltak nálunk. A névnapok, disznótorok, keresztelők, lakodalmak és házi mulatságok jó emlékezetben vannak, sőt fenmaradnak egész a más időkig. Itt ismét figyelmet kérek. Mint született magyar ember, cgyátalában nem vagyok én az ily mulatságoknak ellensége, sőt egy ilyen mulatságot nagyon sokra becsülök, de a tulságba menést már nem helyeslem. Minek egy ilyen alk dómra 50—G0 vendég, 10—12 féle étel, 5-6 féle bor, néha pezsgő s egyéb is? Nem lehetnénk e tekintetben is egyszerűek ?!? Tekintetes, fő tisztelendő, tisztelenciő uraimék! Valamivel olcsóbban nem lehetne a barátságot fentartam? tanuljunk a külföldtől, a némettől, az angoltól Úgy hiszem ott elég egészséges társadalmi viszonyok vannak, a barátság, a barátkozás ott sem hiányzik s mit látunk ott? Elmegy a család egy másik csaladot meglátogató . . . megvendégelik ... a vendégség egy kis kávé, egy kis vajas kenyér, iegföllrbb valami sült még, egy pár üveg asztali bor, vagy sör ... s meg van a lakoma. En magam voltam egy vagyonos s nagyon kedves porosz családnál vár t vendég és nem volt egyéb, mint az emlitett ételek, pedig mondhatom, nagyon szívesen láttak bennünket. Midőn kérdést tettem, velem ott volt barátomnak, azt j nyertem feleletül: itt, mindig ily nemes egyszerűséget találsz. Nekem M ezen egyszerűség nagyon tetszett, hiszen nem azért megyünk valahova, mintha otthon nem volna mit ennünk, minek az az egészséget veszélyeztető bőséges lakoma? Jó volna ezt csakugyan megfontolnunk, mert a mi mostani vendéglátásunk s társas összejövc- I teleink nagyon drága mulatságok. Ismerek házakat, hova közönséges napokon is csak úgy fogják a v. ndéget — a mi bizony már nem szokás egyik országban sem, — ha megy valaki, szívesen látják s leg- föllebb a meglevőhöz egy tál ételt toldanak. Ismerek ismét házakat hova névnapokra megjelenik 40—50 vendég. Igaz, hogy ilyen alka- , lommal különös, n szívesen vesszük *a jókivánatot; de nem csak névnap esik ám egy esztendőben, hanem van más alkalom is s legyen ,3 — 4 ilyen, az is e visz vagy 200 frtot. Hallottam lakodalmakról, hol a hivott vendégek száma a 100-at megközt litelte, ha túl nem haladta. , En azt hiszem, annak az uj kezdő párnak jobban esett volna, ha jelen lett volna egy egyszerű ebéden a legközelebbi atyafiság s a lakodalmi költséget megkapták volna készpénzül beszerezni a szükségeseket. Jaj! de mit mond a világ? A világ? A világ megeszi lakodalmadat és igen sokszor ni eg kritizál, a legtöbbször megszól. Legyünk már egyszer takarékosok, nézzünk az előttünk valókra, tanuljunk a múltak hibáiból. Egy egész osztály van nálunk kivesző félben — mely képezte egykor a nemzet zömét, az u. n. kis birtokos nemesi oszt ál y. Mi okozta vesztél? Sok csapás, vagy szerencsétlenségek nem kis szerepet játszottak tönkrejutá- sában, — igen sokat teltek azonban a vendégeskedések, a lakomák, úgy hogy — engedeleminel legyen mondva — azok közöl igen sokan úgy ették meg egymást. Okujunk e példán! Mitőlünk a megélhetés már több költségei kiván, —- ezt csak úgy tudjuk előteremteni, ha takarékoskodunk -— takarékoskodjunk tehát. Lehetünk vendégszeretők, de nem szabad pazarlóknak lennünk, — mert hu elveszni nem akarunk: minden fillérünkre szükségünk van. (Folyatása következik.) A tolnai lielv. Iiitv. egyházmegye tanlói egylete által 1875-ik évi October 7-én Szegzárdon Pap Lajos világi és Kálmán Dániel egyházi főelnök urak kettős elnöklete alatt tartott gyűlésnek jegyzőkönyvi kivonata. Egyházi föelnök Kálmán Dániel ur egy buzgó imában Istenhez könyörögvén, hogy szent lelkének segedelmét közölje a gyűlés minden ügyes tagjaival, ezen buzgó fohász után — Pap Lajos világi föelnök
