Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-11-03 / 44. szám
elhunyta alkalmából rendezett ünnepélyes isteni tisztelet f. é. nov. 1-én tartatott meg a helybeli izr. imaházban. Délután 3 órakor az imaház Szegzárd összes valláskülönbség nélküli értelmiségét fogadá magába, mely körülmény előidézésére a boldogult nagy zsidóhazafi iránti tisztelet mellett befolyt az is, hogy az értesítés szerint az elhunyt feletti emlékbeszédet Ko.hut Sándor pécsi főrabbi fogja tartani. Mi korábbi időkből ismerjük már e ritka szónoki tehetséggel megáldott, minden izében magyar hazánkfiát, de a mit a Löw Lipót feletti emlékbeszéd alkalmával tárt elénk, az még is meglepett. A virágos, képletekben és hasonlatokban gazdag, remek nyelvezetű, magyar hazafiságtól átlengett, szónoki hévvel előadott beszédet élvezettel hallgattuk végig s végeztével azon meggyőződéssel váltunk meg a helytől, mely bennünket szeretettel fogadott be: hogy Löw Lipót nem halt meg — él: Kohut Sándorban. — Részvétfelirat. Leopold Sándor, mint a 10. izr. község-kerület elnöke özv. Bartal Györgynéhez a következő részvétfeliratot intézte: Mélyen tisztelt Honleány! Midőn egy fris sír előtt megállva, egy drága elhunyt felett kesergünk, mély fájdalom borítja el lelkünket és könnyek, keserű könnyek árulják el keblünk érzelmeit! Es ezen érzelmek szentélyébe hatni nem szabad, — nem szabad különösen ott, hol a legnemesebb női szív, élete minden boldogságát eltemetve látja, ................ ho l a sors kérlelhetlen keze a hazafiui és polgári erényekben gazdag férjt, forrón] szerető neje karjaiból kiragadja, — csak tátongó sebet és — betölthetlen űrt hagyván maga után! Nem is szándékunk nagv- méltóságodat az előttünk szent keserveiben, az úgy is hasztalan vigasztaló szavakkal megzavarni, — de ama hálaérzet, melylyel nagyméltóságod Istenben boldogult férje iránt viseltetünk nem engedi, hogy _ ha bár zokogva is — ki ne mondjuk, miszerint nagyméltóságod bánatát nem csak méltányolni tudjuk, de osztjuk is azt.............Mélyen tisztel t Honleány! Nem.hozzánk — kik csak vallásfelekezetet képviselünk — tartozhatik a dicsőült politicai élete fölött Ítéletet mondani, az ö működését úgy is fényas betűkkel jegyzendi fel egykoron a részrehajlatlan történelem; — de ha találkoznék valaki, ki e némelyek által néha félreértett államférfiu igazi szabadelvüségét kétségbevonni merészelné, élő óvásként ott állandóak hitfeleink az ellenkezőt hirdetendő^! — Mert ha igaza van a hires franczia történetírónak, midőn azt mondja: „Ha akarjátok tudni valamely nemzet mennyire haladt volt a czivilisátióban, nézzétek meg, hogyan bánt az a zsidókkal és meglesz a legbiztosabb fokmérő" akkor annál inkább szolgálhat ez az egyének szabadelvüségének próbakövéül! 0, a boldogult, ki nagy mesterének, halhatatlan Bezerédynk méltó tanítványa és hű követője volt, ember és ember között, ennek vallása miatt különbséget nem ismert! Jogtalanok valának még akkor Iz- ráel fiai e szabad hazában, midőn az ő hathatós pártfogásának köszönhették községében lakó hitsorsosaink, hogy Isten dicsőítésére házat emelhettek ! És midőn a Mindenható megfoghatlan végzete im ezen nagylelkű emberbarátot áldásdus életének legszebb korában tőlünk élvévé, csoda - e, ha úgyis mint hitfelekezet feljajdulunk?! Gsoda-e ha enyhítő írt ennyi vérző sebre nem találhatván, csakis — emberi gyarlóságunkat beismerve — vallásunkból merített megadással elmondjuk: „Isten adá, Isten élvévé e dicsöültet, legyen áldott az ö neve mindörökké Ámen!“ Kik is hódoló tisztelettel vagyunk Mélyen tisztelt Honleánynak alázatos szolgái: a tizedik izr. községkerület közönsége nevében: Leopold Sándor, kér. elnök. — Felhívás. T. kartársak! Körülbelül 7 éve annak, hogy a paksi kerületi tanítók egyletté alakultak és mind ez ideig életjelt nemcsak, hogy nem adtak magokról, sőt annyira jutott a dolog, mikép az egylet mai nap tökéletesen elenyészettnek nyilvánítható; ezelőtt 3 évvel a „Néptanodában“ egy czikk jelent meg R. J. aláírással, melyben komolyan hivatalnok lelkiismeretes, a kicsiségekig pontos, mindenki iránt nyájas s felmerülő esetekben segítő emberbarát volt. Senkitől a megszabott díjon kivül többet nem kívánt s el sem is fogadott, — más részről nem egy eset volt, midőn a szegényeknek egészen ingyen dolgozott. Ha valaki tanácsért, segélyért megszorult, bizalommal fordult hozzá s ö a mikor csak lehetett szívesen segített. Hivatalos állásának előnyeit anyagi rohamos gyarapodásra ki nem zsákmányolta, — a törvény tiszteletben tartása s mindenki előtt a törvény tisztelésének hangsúlyozása volt egyik fő jellemvonása. Felsőbbjei iránt szerény, alázatos meghunnyászkodás nélkül, — emberi méltóságát mindig fenntartotta. A forradalom után a jegyzői karnak ö volt egyik gyöngye s még az idegen hivatalnokok is tisztelettel emlékeztek róla. Hivatalos teendőiben annyira pedáns pontosságú volt, hogy minden este bezárta számadásait, — nála a pénztári állást minden este tisztán át lehetett tekinteni. Hogy minő családja volt, mutatja gyermekeinek s unokáinak nevelése s jelenlegi állása. Fia, nagytiszteleiü Schleining Károly ur, a tolna- somogy- baranyai ág. hitv. egyházmegye gyülekezeteinek szavazata által 12 évi hivataloskodás után már harmadizben és nedig most egyhangúlag választatott meg esperessé. Unokái, leányának Máriának, Lehr András néhai soproni lyceumi tanár özvegyének gyermekei, tekintélyes állásban vannak, —- a Lehr fiuk Vilmos, Zsigmond, Albert, — kinek neveltetésére ö adta a költségek legnagyobb részét — irodalmilag is ismert nevek. lettünk figyelmeztetve közönyösségünkre, azonban ennek semmi eredménye nem lett, — azóta sokszor feltettem magamban, hogy kartársaimat felszólítom, miként itt az ideje komolyan gondolkodnunk és cselekednünk ; de visszaléptem mindig azon okból, mert vannak, kik már reg ezen kerületben, mint önálló tanítók működnek és ezek rósz néven vették volna az én fellépésemet akkor, a midőn alig 5 éve ezen kerületbeni rendes tanítói működésemnek, — most azonban bátorságot önt belém azon öntudat, mikép üdvöst, czélszerüt kezdeményezni jöjön az bárkitől, — szükséges. Fel tehát kartársak ! tegyünk valamit, gondolja meg min-, denki, hogy ezen mulasztás mai nap, a midőn már alig tudunk tanítókat, kik egyletté nem alakultak, mily vétkes hanyagság; ha mi magunk nem iparkodunk azon, hogy ezen érdekeinket mindenkor megvédő és önmi- yelödésünket gyarapító czélt előmozdítsuk és fentartsuk, ki más fog vele törődni ? Igenis, mi vagyunk azok, a kiket illet és igy nekünk kell tenni és oda törekedni, hogy mihamarább egyletté alakuljunk. Adja az ég, hogy óhajom teljesedésbe menjen! Szandtner Pál d.-földvári néptanító. — Duiia-Füldváron legközelebb jegyzőválasztás volt, melynek lefolyásáról a következő értesítést kaptuk: Városunk lakói a legutóbb lefolyt napokban oly eseménynek voltak tanúi, mely a népnek az érdem elismerése iránti fogékonyságát állapítja meg; ugyanis D-Földvár egyik jegyzői állomása üresedésbe jővén, folyó évi május hó 3-án a nép bizalma egyhangúlag a még akkor kiskorú, de vizsgát tett Prehoffer Lajos városi Írnok urat választotta meg jegyzőjének; — hivatalába azonban be nem iktattatott, minthogy a pályázók közöl néhányan a választás ellen elnöklő szolgabiró urnái bejelentették felebbezésöket, melynek eredménye a választás megsemmisítése lett. Az uj választásra folyó hó 12 napja tűzetett ki, a midőn is Forster Ferencz járási szolgabiró ur 9V» órakor városunkban megjelenvén, a választást eszközöltette. A nép ekkor még nagyobb számmal gyűlt a választás színhelyére, mint május 3-án, hogy közszeretetben álló jegyzőjét, (ki időközben nagykorú lett) újra megválássá és igy daczára ellenfele túlzott erőlködéseinek, polgártársaink any- nyira hi vek maradtak a már egy Ízben megválasztott jegyzőjökhöz, mikép a minden kísérletében vei-eséget szenvedett ellenfél látva azt, hogy pártja alig számlál 20—30 embert, jónak látta kérvényét viszavenni s visszalépését kijelenteni; erre a lakosság általános örömrivalgásban tört ki, hangosan éltetvén a már ekkor másodízben megválasztott jegyzőt — és a midőn felesketése és hivatalbai igtatása megtörtént, — szűnni nem akaró éljenek között hordozták körül a nap hősét. Eme szép győzelem emlékéül este Schmiczberger Ferdinánd vendéglőjében fényes ban- quett rendeztetett, melyben képviselve volt városunk minden osztályú lakosa ; örömmel láttuk ott különösen ügyvédi karunk egynéhány érdemes tagját s köztök a banquett elnöke N. F. ügyvéd urat. Jelen volt ugyanezen alkalommal a köztiszteletben álló és mindnyájunk által szeretett apát plébános ur is, ki ez alkalommal is bebizonyította, miként a közjó előmozdításában mindenkor a lakosággal tart. Az estebéd alatt több igen sikerült felköszöntések mondattak, melyben leginkább kitűnt Hets N. pesti ügyvéd ur, a ki fényesen sikerült felköszöntésében különösen az egyetértést hangsűlyozá. Vajha mindenüt ily fényes jele adatnék az összetartásnak, ekkor biztosan remélhetnök a korteskedések és pénzvásárlások megszűnését. X. — Tűz. Báttaszéken — mint értesítenek — múlt hó 25-én délelőtt T. S. ügyvéd lakásán a kémény kigyulladt s ezer szerencse, hogy a dühöngő szélvész mellett nagyobb szerencsétlenség nem történt. Mi egyá- talán nem értjük, hogy mért nincs állandóan egy kéményseprő Báttaszéken, hol a házszám, nem értve bele a hozzá tartozó pusztákat, meghaladja a 1030-at s vagy hamár megfosztatunk e jótéteménytől, miért nem Daczára annak, hogy gyermekeire s unokáira sokat költött: csekély fizetését tekintve szép vagyonra tett szert, mit leginkább az által ért el, hogy pontosan kiszokta számítani, mennyit költhet, hogy félre is tehessen. Pontos számadást vezetett bevételeiről, kiadásairól; még a nála egykor koszton volt fiuk krajezáros számadásait is, saját könyvébe vezette be s az ily számadásokat is beszokta fejezni. Hogy szőlejére, — mert nagy szőlősgazda volt — mi kiadása volt kezdettől fogva s mi hasznot vett abból: az utolsó krajezárig feljegyezte, úgy hogy ma is kilehet számítani, hogy a szőlő eleitől fogva mennyi jövedelmet adott neki. Szóval pontos volt a legkisebb teendőiben is, lett légyen az hivatalos, családi vagy baráti. Mint föllebb említettem, utolsó két évét magányban töltötte; de mily kínos volt neki e magány. Nem fizetésért, mert arra nem szorult; hanem azért, mert majdnem szégyenlette, hogy ő most már egészen magánakéi s a közügynek nem használ. Igazán feljegyzésre méltó jellemvonás. Baráti körben szives, nyájas volt s ez volt neki egyik főeleme. Egy ily ember, ki mint hivatalnok, családtag, barát s polgár igy élt, megérdemli, hogy elmondjuk rá: „ez az ember megoldotta életfeladatát s méltó arra, hogy nevét emlékezetben tartsuk.“ Nyugodjanak békén a hű munkás porai. Anonymus,
