Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-11-03 / 44. szám
létezd állapotok miatt — úgy kereskedelmi, mint erkölcsi és nemzetgazdászati szempontból — megyénkre háromlik, lehetet- " len lenne neki el nem ijedni a kijövő szám óriási nagyságától. Tolnavármegye lakosságának nincsenek egymást szeldelő vasutak A mi van,—jobb lenne, ha nem volna (?) Innen-onnan még majd annak fizetnek, a ki rá ül. A Dana megyénknek csak szélét szeli s egyedül csak ide vagyunk utalva. A Dunán kapunk mindent, a Dunán szállítják terményeinket tova. Beszéljünk-e még egyszer a Dunához vezető közlekedési utainkról. ? .... A kereskedő megveszi a gabonát. Igen! De azt be is kell szállítani a Dunához. Tehát az eladó vagy maga szállitja be a gabonát, fizetvén egy-egy kilátói méreg drága árt a rósz utak miatt a fuvarosnak; vagy a kereskedő gondoskodik a beszállításról, — természetesen annyival kevesebbet adván a gabonáért, a mennyibe neki a beszállítás kerül. Es kérdem: hol találkozik az az ember, a ki a mi rósz utainkon olcsó pénzért befogjon? Még csak nem is lehet kárhoztatni a fuvarost, ha idejét s jószága épségét nem koczkáztatja potom pénzért. Patak-malmaink oly csekély számmal vannak, hogy nem győzik az őrlést. Az az egy pár gőzmalom csak is az eladásra szánt liszt készletet állítja elő. A megye lakossága a Dunára viszi gabonáját őrletni. Igazolja azt a dunai malmok nagy száma is. Ugyan vegyen magának egy kis fáradságot, az utépíté- tészeti szakosztály s nézzen meg egy malomba vonuló karavánt s majd ha látni fogja azt a minden jobb érzést felháborító állatkínzást, — majd ha hallani fogja, hogy emlegeti az a szegény paraszt a „vármegyének az ura istenit,“ de nem imádságképpen, — akkor majd talán felriadna a közönség érdekei iránt eddig tanúsított tespedő közönyéből. — Nincs szerencsém ugyan az utépítészeti szakosztálynak azon tisztelt tagjait személyesen ismerni, kiknek szava irányadóul vétetik a kérdéses ügyekben: azt kell hinnem azonban, hogy ezen tisztelt urak vagy a Duna, vagy az államutak mellett székelnek s saját kényelmes helyzetükben vagy nem látják, vagy látni nem akarják a köznyomoruságot. A közügyek terén a közvélemény szava az, a mit a legfőbb irányadóul kell venni. „Salus republicae supremo lex esto!“ Csakhogy azt a közvéleményt nem hivatalos jelentésekben vagy az utépítészeti szakosztály üléstermében avagy pedig a szolga- bírói bureau-kban kell keresni; hanem ott a hol van: a közönség között. A szolgabiró uraknak nagyon kevés gondjuk van az utakra. Szükség esetén tudunk említeni olyan közlekedési utat is, mely esztendő számra nem látott szolgabirót. De még olyan posta-uttal is szolgálhatunk, a mely mióta a közforgalomnak átadatott, még a kapával közvetlen érintkezésbe nem jött. Tessék annak az utépítészeti szakosztálynak a közönség közé vegyülni; meghallgatni a középosztály s földmives nép panaszait ; akkor majd tudni fogja, hol a bibe? tudni fogja mi a közvélemény ? J A javítási intézkedések mikéntjébe nem akarunk bocsátkozni. Jó-e á közmunka felosztás? Ha nem jó, mikent kellene felosztani ? Nem volna-e üdvös vámokat létesíteni ? stb. mindez az építészeti szakosztály dolga, ha ugyan nem akarja tovább is a Deborah néni macskája szerepét játszani; annyit azonban bátrak vagyunk kérdeni, hogy váljon az utépítészeti szakosztály szándékozik-e utainkat járhatókká tenni még azon idő előtt, midőn a Tátrangi Dávid által felállítandó villany-delejes légjárók segedelmével gabnánkat a Saturnus csillagba hordják őrletni s a tolnainegyei utépítészeti szakosztály összecsomagolt aktái c s i g a h é j 1 á d i k ó b a n légmentesen elhelyezve fognak a nemzeti múzeum résriségfei között őriztetni. O O De félre a tréfávával. Komolyan kérjük az utépítészeti szakosztályt, vegye szivére a dolgot s intézkedjék, hogy a megyei közönség óhajai teljesítésére kellő intézkedések tétessenek s utainknak jó karba helyezésével az ipar, kereskedelem uj lendületet nyerjen. A mi közönségünk óhajai, igényei, nagyon szerények. Nem kívánunk mi mű-utakat, melyek drága pénzbe kerülnek, csak azt kérjük, hogy a Dunához s egyes nagyobb piaczi forgalommal biró városainkba vezető közlekedési utaink járhatókká tétessenek. A középen kidomborított s kétoldalt árokkal szegélyezett utak nagyon jól ki állják a próbát s bármely időjárás közepette is járhatók maradnak. Sokba sem kerülnek: egy folyó öl 30 kr s igy egy mértföld 1200 írtba. Más megyékben meg szokás hallgatni a közönség panaszait. Itt az idő, hogy nálunk is úgy legyen^ Reményleni bátorkodunk, hogy az utépítészeti szakosztály elvégre tekintetbe veszi a közönség óhajait s a közügyet tartva szem előtt, nem fog megriadni egy-egy nagy hangú virilis önérdekü szónoklataitól. — Adja Isten, hogy úgy legyen! Egy tolnaniegyei polgár. Különfélék. — Bartal György végrendelete folyó évi October 28-án hirdette- tett ki a paksi kir. járásbíróság áltaUÁltaláno3 örökösnek: Bartal Pál másodszülött fia Bartal Béla neveztetett meg a boldogult által, de többi rokonairól — gyermekei nem lévén — szinte tetemes hagyományok által gondoskodott. így Perczel Mór leányának, Erzsébetnek 40000 frtot; — Bartal Pál három és Bartal János négy fiának egyenként 15000 frtot; — Bartal János három leányának szinte egyenként 5000 frtot hagyományozott. Az összes vagyon holtig tartó haszonélvezete özvegyét illeti s az örökösödés beálltáig házilag kezelendő. Végrendeleti végrehajtóul : Pcrczel Béla igazságügyminister ur, ennek halála esetére fia: Perczel Dezső jelenleg bonyhádi szolgabiró van megnevezve. — Löw ünnepély. Lapunk egyik korábbi számában említett s a szegzárdi izr. hitközség által a hazafias és nagytudományu szegedi főrabbi T Á R C Z A. Schleining János emlékezete. (Született: 1796. évi October 9-én. f 1875. évi October 21-én.) Van egy része a középosztálynak, mely az államgépezetnek oly lényeges alkatrészét képezi, hogy ha ez nem működnék: megállna a gép, vagy ha rosszul működik, nem lehet egészséges kormányzás, nem! lehet haladás a művelődés- és vagyonosodás terén. Ez a része a középosztálynak, ez a fontos alkatrésze az államgépezetnek a tisztviselő, vagy ha úgy tetszik, hivatalnoki osztály. Egy gépnél nincs egy kis szeg, nincs egy kis csavar, melynek meg ne volna a maga jelentősége; az állam igazgatásban sincs egyetlen egy jelentéktelen állás sem, melynek jól vagy rosszul betöltése vissza nem hatna legalább is azon körre, melyben működnie kell. Ezen állások közöl különösen jelentékenyek azok, melyek a nép közvetlen vezetésére, kormányzására, rnivelésére vannak hivatva s ezek a lelkészi, jegyzői és tanítói állások. Tapasztalásból tudhatjuk, hogy egy község jövőjére mily fontossággal bir ezen hivatalainak betöltése, — midőn tehát igaz buzgóságu, lelkiismeretes s a pedansságig pontos hivatalnok költözik el közölünk, valódi sajnálatot, őszinte fájdalmat érzünk a veszteség miatt. Az ily szerény körben munkálódók megbecsülhetlenek; nem a díj az, mi őket munkára ösztönzi, nem az elismerés, a jutalom; hanem a közügynek szolgálni, használni akarás. Az illető kör, hatóság, község nem jutalmazhatja meg eléggé anyagilag az ily hű munkásokat, — rójuk le tehát hálánkat ilyen férfiaink iránt azáltal, hogy tegyük ismeretessé nevüket s életüket legalább megyénk közönsége előtt. Egy ilyen hű munkása hunyt el megyénknek Gyönkön folyó hó 21-ik napján s ez volt Schleining János ur, hitem szerint a tolnamegyei jegyzői karnak nestora, ki pár hó hián 60 évig folytatta jegyzői hivatalát. Született a boldogult Gyönkön, Tolnamegyében 1796 oct 9-én Schleining Henrik és Berg Erzsébet szülőktől, — az elemi iskoláit szülőföldén, a gymnásiumi osztályokat Szt.-Lörinczen végezte. 1814-ben már hivatalban találjuk őt Izmény község jegyzői állomásán, a hol 7 évig működött. Ez időre esik házasságra lépése, néhai nejével Schmir- mund Katalin asszonnyal, kinek tiszta gondolkozása, igazságérzete s gondossága végtelen nagy befolyással volt boldogult öreg barátunk lel- kületére s egész életfolyamára. 1821-ben szülőföldére Gvönkre hozatott jegyzőnek s itt élte le áldásdús életének legnagyobb részét; 52 évig s néhány hóig folytatván jegyzői hivatalát s midőn már erejét gyengülni érezte, ezelőtt két évvel nyugalomba vonult. Elhunyt barátunkról őszintén el lehet mondani, — a mit az egyik gyászszónok is hangsúlyozott — hogy emberül megoldotta feladatát, — megoldotta, mint hivatalnok, megoldotta mint családapa; mint
