Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-01-13 / 2. szám

talált a fentemlitett régiség , és történelmi búvár által beváltott és megőrzött régi pénzt ismertetendek oly királyoktól kiadatottakat, kik nagy nevet nyertek a történelemben, s folytatni fogom a Tolna körüli nevezetességeket. (Folytatjuk.)

Különfélék.

— A tűzoltók tánczvigalma igen látogatott volt, s valósítá azon reményeket, melyeket hozzá kötöttek. Czélja mint előre jeleztük az volt, hogy a tagdíjak gyér befolyása által felmerült anyagi csorbát kiköszöi rülje, s az ez iránMáplált remény nem volt csalékony alapra építve, mert az összes jövedelem 462 frt 20 krt, s egy darab aranyat tett, melyből levonva a kiadást 232 frt 15 krt, tiszta jövedelemkép maradt 230 frt 5 kr, * 8 igy. a tűzoltóság égető kiadásai egyelőre fedezve vannak. Felülfizettek : Péchy József prépost ur 1 darab aranyat, Domsics Lajos ur 5 frtot, Sass István ur 4 frtot, Georgievits Pál ur 10 frtot, Totth István ur 3 frtot, N. N. 2 frtot, Knór Nándor, Laskó Gyula, Schwarczkopf József urak egy-egy forintot, miért is általunk hálás köszönetét mond a tűzoltóság. A mi most már a tánczvigalom jellegét illeti, az igazán de- mocrata volt, s a társadalom minden osztálya képviselve lévén, igen jól megfért együtt. Végre a díszes női közönséget említjük fel, mely sokr kai jobban ragyogott, mint a terem falazata, s sokkal több hóditás győzelmi jelvényét vitte magával, mint, a menynyi táncz miatti fáradságról éjfél után a fiatalság panaszkodhatott.

— Köszönetnyilvánítás. Decleva János megyei levéltárnok ur J darab casinói részvényét a helybeli tűzoltóságnak ajándékozta, miért is hálás köszönetét nyilvánítja: a tűzoltói főparancsnokság.

— flivatalbeszüntetés. A közmunka- és közlekedési ministerium múlt évi deczember 31-én 2956. sz. alatt kelt rendelete szerint a szeg- zárdi mérnöki hivatal folyó évi február hó folyamában megszünend, s teendői ezen időtől kezdve a pécsi mérnöki hivatalra ruháztatnak ; mely intézkedésnek gyakorlati következményei elckép foglalhatók össze : a pécsi mérnöki hivatal személyzete szaporításának szüksége, irtózatos útiköltségek, rósz utak, és semmi megtakarítás.

— Tamásiból kapjuk a következő tudósítást: Tamási január 3. 1875. Tisztelt szerkesztő ur! Az önkéntes tűzoltó-egylet pénztára javára 1874. deczember 27-én rendezett tánczczal egybekötött tombolaestélyröl van szerencsém tisztelt szerkesztő urat pár sorban értesíteni, s kérni annak becses lapjábani közlését. — Első sorban forró köszönetét fejezi ki az egylet Bischitz Mór ozorai főbérlö urnák, ki szives volt ez estélyre a miklósvári vadászkastély termeit átengedni, — úgyszintén az egyesült, szegzard-tolnámegyei nöegyletnek azon szivességeért, melylyel tombola-játékát használatra átengedte. — Második sorban pedig nyilvánosan kö-, szönetet mond az egylet azon lelkes honleányoknak, kik a tombolára tárgyakat ajándékozni kegyeskedtek, jelesen: Jankó Imréné, Bóbics An- talné, Barbacsy Pálné, Kiss Adolfné urhölgyeknek, Madarász Etelka, Pap Ida, Alberti Berta és Borsiczky Jolánka kisasszonyoknak. — Áttérve az estély lefolyására — bár az ut még ekkor véghetetlen rósz volt

— szép számmal gyűltek össze a helybeli s közel vidéki szépek, s úgy hiszem nem is volt okuk megbánni merész vállalatikat, mert úgy hiszem nem fognak meghazudtolni, ha azt merem állítani, — hogy jól s kedélyesen töltötték el az estélyt. Mielőtt azonban áttérnék azon eredményre, mit ezen estély egyletünk javára jövedelmezett, lehetetlen elmulasztana» az egylet nevében mély köszönetemét nem nyilvánítani, Bóbics Antalné, Asztaller Kávolyné, Kiss Adolfné, Horváth Gyulané urhölgyeknek, Pap Ida, Potyondy Mariska és Borsiczky Jolánka kisasszonyoknak, kik fáradhai;- lan buzgalommal árulták a tombola kártyákat, s sokaknak utolsó filléreiket is kiaknázták ellenállhatían büverejü kinálgatásaikkal. — Az ösz- szes kiadások levonása után tiszta jövedelem a belépti díjak és tombola játékból 141 frt 64 kr. — Végül a felülfizetöknek mondok köszönetét, kiknek neveit meghívóink értelmében — nyilvanasságra hozni kötelességem. Barbacsy Pál ur 5 frt, Schmidt Károly, 1 frt 50 kr, Hirsch Pál 50 kr, Molyovszky János 50 kr, Takács István 1 frt, Poppert Béla 50 kr, Hirsch Móricz 1 frt 50 kr, Boncz Géza 1 frt, Reizner Béla 1 frt, Vuerli Elek 1 frt, Hesz Pál 1 frt 50 kr, Potyondi FerenCz 1 frt, Kiss Adolf 5 frt, Koncsics Pál 3 frt, Madarász János 4 frt, Grosch József 1 frt, Pap Endre 1 frt, Asztaller Károly 50 kr, Szigvart Ignácz 1 frt, Nagy Alajos 2 frt, BÁrtics Antal 1 frt 50 kr, Kelemen László 50 kr, Németh Ferencz, 1 frt, Hecs Károly 4 frt, Deutsch József 9 frt, Bóbics Antal I 3 frt 50 kr, Hirsch Simon 2 frt, dr. Lövy Mór 1 frt 50 kr. — Fogadják mindezen nagy lelkű urak — mind mind azok, kik becses jelenlétükkel megtiszteltek s az egylet anyagi érdekeit eiőmozdittani szíveskedtek — hálánkat, s köszönetünket. Parragh Béla, e. jegyző.

— Rendőri hírek. A lefolyt év utolsó havában a báttaszéki uro- dülomnál alkalmazásban levő Stockbauer Rudolf erdész a pörböli tilos erdőrészben több pilisi lakossal dolgoztatván, észrevette, hogy Tamás Pál, Gere József és Karádi Mátyás báttai lakosok, a kalocsai érseki er- dőböj fával rakodtan jönnek, miért is egyiket közölök megzálogolni kötelességének ismerte; — ezt azonban több ismeretlen báttai lakos nem akarván eltűrni, kocsijukról leugráltak, s lőcsökkel felfegyverkezve az erdészt a zálog visszaadására kényszeritették. — Anders Flórián Silé- ziába keblezett vikstadti illetőségű kárpitos legény Pirnitzer József kereskedésének kirakatából egy darab szövetet eltulajdonított, de észrevételén, elfogatott.

— Rablás és tolvajlás. A pörböli erdőben történt rablásra vonatkozólag Csukly Ignácz szolgabirói segéd úrtól a következő tényállás- leírást vesszük. A kalocsai érseki uradalomhoz tartozó Pestmegye területén levő alsó-pörböli erdőben lakó Körösztös József alerdész folyó hó 2. és 3 ika közti éjjel 5 fegyveres egyén által lakásán megtámadtatván, tőle 169 frt értékű tárgyak raboltattak el. A' rablók az erdészlakhoz szánkón menvén, a kamarába a házfala kiásásával szándékoztak bejutni, de minthogy a ház fala meszes vakolattal rakott téglából épült, a téglát kiszedni nem tudták; ebbeli törekvésük nem sikerülvén, a kamara keskeny ablakát szakították ki, mely ablakon át a rablók egyike a kamarába jutván, innét a konyhába ment át, hol a konyhaajtót belülről kizárván, a többi társainak ajtót nyitott. A rablók a kamarában elhelyezett

t Á r c z A.

Az emberi szeretet.*)

Szenvedés-e szeretni,

Szeretet-e a szenvedés, Megmondani én azt nem tudom ; De nem is panaszkodom,

Kedves lebet a szenvedés,

Ha szenvedés a szeretet.“

Schlegel után B.-né.

Az emberi szeretet fejezi ki azt, hogy a legnagyobb boldogság lehet a másokért való föláldozás; mert sohasem fáradunk bele szeretni, és főbb szeretni, mint szerettetni, inkább többet adni mint elfogadni. Tehát a legvallásosabb ember az, ki a szeretettől leginkább át van hatva, s a ki a szerint cselekszik, hogy minden tette a társadalom javítására irányul s azért legyen az elet ideálja „szeretni“ de gondolni s tenni egy időben.

Igaz, hogy az emberi szeretet nagyon természetes valami, azonban ma már tudományosan is be van bizonyítva, hogy ő az egyedüli igaz nagy valóság. Véghetetlen, mivel az emberiség közös tulajdona; örökös, mert a múltat, a jelent, és jövőt magában foglalja; és mindenható, mert nincsen szellemi tevékenység, mely hozzá hasonló lehetne.

Az emberi szeretettől fiigg sorsunk; az emberi szeretet az, mely bennünket minden külső és belső szerencsétlenségtől oltalmaz,, ő az erkölcsi romlottságtól visszatart.

Az emberi szeretet az, mely a természeti tökéletlenségét megke-j vesbitti, és annak keserű érzetét megédesíti; az állandó isteni gondviseij lésünk e földön; az, mely benünket a sülyedés lealacsonyodásából apránként a társadalom hasznos tagjává emel. Abban van erőnk, viga! szunk, reményünk és méltóságunk! az az alapja kötelességeinknek, é^ feltétele boldogságunknak.

*) A következő „kantból“ idézett jelmondattal kapjuk egyik női munkatársunk e czikkét i „az emberiség tudománya csak is a tapasztalatok határáig terjed,^

8 ugyanezen jelmondattal közöljük, kijelentve, hogy a benne megpendített életrevaló

fiivía..

__________________ A szerkj

A valódi vallás csak két elvet ismer, az egyiket a természet össes meghalásában a nagy mindenhatóság által, mely valódi s legked- vesb képviselője az emberi szeretetnek, vagyis a legjobb s legszebb szó- mélyesítöje a legmagasabb ideálnak, melyet ember magának képzelhet.

Áltáljában a nő látszik hivatva lenni a társadalomban nevezetes szerepet játszani; ö az egyedüli teremtés, ki előtt a tényleges is térdet hajt. Mint legtisztább kifejezője az emberi szeretetnek, ő a közbenjáró, a legmagasabb szellem s az egyes emberek közt. És ép azért kölcsö- nözhette-e az isteni gondviselés a nőnek a szépséget csak azért, hogy négy hideg komor fal közé betemetve elhervadjon a helyett, hogy magát a világban mutatva, a társas életet szépítené.

Azért oly szépek-e a nő kezei, hogy mindég durva munkával foglalkozzék? Avagy azért oly szépek-e szemei, hogy magára hagyatva kÖny- nyekkel homályositsa azok fényét? A fogak sem lehetnek azért oly szépek, hogy komor magányban senki se gyönyörködhessék bennük. De miért is adta volna a gondviselés a mosolyt, ha nem azért, hogy vele boldogságunkat mutatva, másokat is boldogítsunk.

Hisz az rég kétségen kívül áll, hogy a nők angyalok, csakhogy az ö megitéltetésüknél nem fektetnek mindig kellő súlyt arra, hogy az elbukott angyal volt az Ur legszebb angyala.

Nem tudom volt e már akkor is unalom, a mennyiben jelenleg ez nem más, mint nélkülözése azon zajosságnak, melylyel mások idejét betölteni látjuk; annyi azonban bizonyos, hogy csakis a szórakoztatások feltalálása hozhatta divatba, mert a mint az unalom feltaláltatott, azonnal igen sok gonosz foglalkozás jött létre, melyeknek ép úgy kész szolgája lett a gondolkozó fő, mint a szorgalmas kezű munkás. És igy nem is csoda, hogy mindent a mi szépet, és rendkívülit az unalom létrehozott, részrehajlóan a teremtés remekének tiszteletére és dicsőítésére adta.

Kiásták a föld gyomrából az aranyat, a tenger legmélyebb fenekéről a gyöngyöt,' és a hegyek legtitkosabb zugaiban is felkeresték a nemes köveket, hogy feldiszithessék vele Isten remek müvét: a nőket.

Igaz ugyan, hogy a nő kezdettől fogva Istennek magának is sok bút okozott; és meglehet, ha teremtett müvét szemlélte, talán sajnálkozott is a fölött, hogy a szépséget alkotá, mert azon gyöngeséggel, minő- nek magát Éva asszony első perezében mutatta, jutottak leányai oá"