Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-01-13 / 2. szám
néhány nap előtt leölt két darab öt mázsás sertés húsát, szalonnáját, két véndelben és egy nagy fazékban volt 81 itcze zsirt, egy sütöteknőt és három szakajtót tele liszttel, két abroszt, négy szakajtó ruhát, egy negj ed akó pálinkát, úgy a konyhában szegen lógott egycsövű puskát és egyéb aprólékos tárgyakat a szánkóra rakták a nélkül, hogy a történteket a házbeliek észrevették volna. Midőn már a szánkót lopott tárgyakkal jól megrakták, a rablók egyike (Erdei József decsi lakos) a szobaajtót kinyitotta, felhúzott dupTa csövű fegyverét lövésre készen tartván, a szoba ajtajánál megállva, mondotta: „kelj föl gyújts mécset,“ mely szólításra az erdész ijedten felébredvén, azzal felelt vissza, ki vagy ? mire a rabló (Erdei) azt mondotta : „majd megtudod csak gyújts mécset,“ az erdész kigyújtván, „az ajtóba állott rabló' azt parancsolta „feküdjetek le, mert lefogyott az élet,“ mely ijeszfésre az ágyból felkelt erdész, neje, és a náluk látogatásban' volt vejük Vörös Pál báttai lakos az ágyba lefeküdtek; a rablók másika (Skrekó Imre) sárga pisztolylyal kezében, a konyhából a szobába azt kiáltotta: add elő pénzedet 4-en vagynnk mindenik számára 3—3 forintot, erre az erdész azt mondotta, nekem csak 6 forintom van a napokban vettem fel havi. fizetésemet ezt oda adom, s azonnal ládájából kivevén az ajtóba állott rablónak (Erdeinek) oda is adta, erre a konyhába volt rabló (Skrekó) azt mondotta: „de vén kutya van néked rnég több is“ mire a szoba ajtóban álló rabló azt felelte: ,,csitt, elég.“ A 6 forintot átvevő rabló (Erdei) egy forintot a szobába visszadobott ezen szavakkal: „ne kutyák nektek is legyen sóravaló“ ezzel eltávoztak. A kirabblott erdész akép nyilatkozott, hogy a rablók egyikében öcsényí Mészáros István (kese) nevezetű egyént ismerte fel. A rablók nyomozására a megyei foglyárok kiküldetvén, a 3 hó óta kujtorgóban volt és a mohácsi szolgabirói hivatal által lótolvajlás miatt keresett Mészáros István (kese) nyomába akadtak, ennek Mészáros hírét kapván, magát a szeg- zárdi szolgabirói hivatalnál önként jelentette. Mészáros István (kese) a rablás iránt kérdőre vonatván, oda nyilatkozott, hogy ö ezen rablásban nem részes, nővérétől Győri Mihálynétól azt hallotta, hogy az a.-pöi’böli erdész kirablását Erdei József, Viszhelyi Könczöl István és Kocsis Pál decsi vagyonos polgárok, i'. y Skrekó Imre bojtár és Paczolai Szabó József paksi származású csavargó követték volna el. Mészáros István (kese) letartóztatása utánni nap vagy is folyó hó 8-án a báttai biró Paczolai Szabó Józsefet, — lei Bá- tán Gyönki József házánál házassági szándékkal jelent meg, hová azonban véletlenül a pörböli erdész veje Vörös Pál is megjelent és Paczolai személyében ipja rablói egyikére ismert, a szolgabirói hivatalhoz be- késértetvén, önként bevallotta, hogy a rablást ö úgy a Mészáros István kese által megnevezett Erdei József, Viszhelyi Könczöl István, Kocsis Pál és Skrekó Imre követték el, — az elrablóit tárgyakat Kocsis Pál décsi lakos kamerájában, — kinek szánkóján indultak el a rablásra, — osztották el; a sertvés húsnak és zsírnak 3/s része Kocsis Pál kamarájában van elásva a répa alatt. — A házraotozások folyó hó 8-án Decs községben eszközöltetvén, mindenek előtt Kocsis Pál háza kutatatott ki, hol azonban az elrablóit tárgyak közül egy darab sem találtatott fel. A letartóztatott Kocsis Pál, Erdei József és Viszhelyi Könczöl István vádlottak Paczolai Szabó Józseffel történt szembesítés után a rablás elkövetését bevallották és az elrablóit tárgyak nagyobb részét előadták. Az el rabi ott tárgyak közö' Kocsis Pál, Skrekó Imre és Paczolai Szabó Józsefnek jutott husrész decsi Rácz János háza padlásán, a zabkéve között — hová a húst Rácz János neje rejtette el — Viszhelyi Könczöl István része decsi Somogyi István kéményében, — kinek neje vette át a húst, — Erdei Józsefnek jutott rész pedig decsi Pörnyi István padlásán volt elrejtve. Az erdésztől elrablóit fegyvert Skrekó Imre és Paczolai Szabó Józseftől Jakab Mihály cserélte be egy másik puskáért. Erdei József és V. Könczöl István által a rablásnál használt fegyverek és Skrekó Imrénél volt sárga pisztoly szintén előkerültek. — Paczolai Szabó József folyó hó 4-re, a rablás elkövetése utánni nap virradójára M. Deák István öcsényi lakostól zárt istállójából ellopott 300 frt értékű 2 darab ló, lószerszám és szánkó eltolvajlása végett is kérdőre vonatván, bünbánólag bevallotta, hogy a lovakat Deák István istálójából Skrekó Imrével ö lopta el; a lovakat, lószei’számot és a szánkót, úgy az alsó- pörböli erdésztől elrablott puskáért Jakab Mihály decsi lakostól kapott puskát P$ter nevezetű mohácsi volt csikósnak adták át, kitől 50 frt készpénzt kaptak. — A lovak és az orgazda kézrekerítése végett Mohácsra Paczolai Szabó József lekisérése mellett lovas foglárok küldettek le. — Skrekó Imre rablót erélyes és szorgos nyomozás után sem sikerült mind ez ideig kézre keríteni, a többi 4 rabló a letartóztatott Mészáros kese István, Rácz Jánosné, Pörnyi István. Somogyi Istvánná és Jakab Mihály bűnrészesekkel, úgy Borsos János alsó-pörböli gulyás és ennek gazdasz- szonya Pálfi János gulyás nejével, kik Skrekó Imrét és Paczolai Szabó Józsefet biztatták a rablás elkövetésére, — a Mohácsra leküldött foglárok megérkezte után a szegzárdi kir, járásbíróságnak fognak átadatni. — Tolnavármegye központi választmányának 1874. évi de- cz^mber 29-én Szegzárdon tartott ülése jegyzökönvvéböl. (Folytatás.) (IVf A szakcsi választó-kerületben. Szántó, Kánya, Bedeg Tot- kér, Kónyi, Értény, Tengőd, Tápé községeibe nézve, Kraramer Gusztáv elnöklete alatt, Potyondi Ferencz, Neuman Bernát rendes-, Reiszner Béla póttag. Szakos,'Nak, Lápafő, Várong, Kocsola községekre nézve, Halász Gyula elnöklete alatt, Heinrichfi Ádám, Piszter Alajos. 0- és Uj-Dom- bovár, Döbrököz, Kurd, Csibrák, Duzs, Gy.-Jováncza községekre nézve, Francsics József elnöklete alatt, Reiszperger István, Molnár Ferencz-, rendes-, Sröder Ernő póttag./V; A bonyhádi választó-kerületben Bonyhád, Börzsöny, Szerdahely községekre nézve, Muttnyászky Alajos elnöktete alatt, Willinger Márton, Pirkner Konrád. Majos, Kis- és Nagy - Mányok, Váralja, Győré, Máza, Izraény, Mucsfa, K.-Vejke, Lengyel, Zá- vód, Apar, Hant, N.Vejke községekre nézve, Bonyhády Gyula elnöklete ‘akit, Papp Áron, Soriba György rendes-, Horváth Mihály póttag. Tevel '■“K. Dorogb, Varasd, Tabód, Dőri-Patlan, Zomba Georgevics Pál elnöklete alatt, Arvay József, Fridericsi Rudolf. Kakasd, Be- lacz, Ladomány, Czikó, Mőcsény, Palatincza, Szálka, Grábócz,Mórágy, Alsó- Nána, Apáthi községekre nézve, Fördös Géza elnöklete alatt, Sebestyén Imre, Fuhrman Károly./VL^A központi választó-kerületben. Szegzárd Ocsény községekre nézve Kramolin Emil elnöklete alatt Ujfalusy Imre, Leopold Sándor rendes-, Ellmann Miklós póttag. Tolna, Simonmajor, Mözs, hogy a bölcsőből kinőve, már is a tükröt kérik, maguknak meggyőződést szerzendök, szépségük fokáról, a jelen Ádámolc nehéz meghódítására. Es azért a legjobb és legdrágább is, mit az emberiség arcza ve- rejtékes munkájával megteremteni tudott, mindég a nő jólété és szépítésére adatott. Miként királyok borultak lábaihoz, ép úgy a bölcsek Iegbölcsebjei is elkövették érette a legnagyobb ostobaságokat. De voltak idők midőn népek mészárolták le egymást, egyetlen egy női szeszélyért. A költők és festők mind a nőt dicsőítették; de talán nem is halt meg a föld ke- rekségén^egyetlen egy felnőtt férfiú, kinek földi létét egy nő, boldog, avagy boldogtalanná ne tette volna. Es ha igaz, mit számunkra, az -emberi nem legrégibb történetírói följegyeztek, tehát már az első nő, kit Isten teremtett, elrontotta neki azon egész tervét, mely gondolatában az emberiség fejlődésére nézve lehetett. S azóta eredménytelen is minden törekvés a nő befolyása alól való menekvésre; mert a férfi habár az alkotó neméhez tartozik is, hiába tervez jövőjére nézve bármit, útjába jön egy nő, ki felforgatja minden terveit. Mily nagy vitéz lehetett velna némely ifjú, ha egy szerető anya öissza nem tartja a háború iszonyaitól; és mily nagy tudós a tanuló, ha a szerelmes leány igénybe nem veszi gondolatait. Hát még mily gazdagok lehetnének a házas emberek (?) ha nejeik el nem költenék pénzeiket ; de hány ment volna el új világrészt keresni, ha nejeik iránti „tiszteletből“ (?) vissza nem kellett volna maradniok. Igaz, az asszony nélkül számtalan nagy tettek jöhettek volna létre, de számtalan ostobaságok el is maradtak volna. Meglehet ugyan, hogy a biblia az ö paradicsombeli kimélytelen históriájával nem is akar mást, mint a férfi lényére a nő befolyását jelezni, ámbár a nő befolyása sokszor igen „hasznos“ és „üdvös“ is volna, ha ezen kitételek horderejét, az ö magasztos értelmükben felfogva tudnák használni. De mit ér minden nevelés, mit a leglelkiismeretesebb nevelő fáradsága, ha a fiú, az édes anya minden intése daczárá, alig kinőve a gyermek czipöböl, már is férfiúnak képzelve magát, s a „hasznos“ anyai befolyás helyett, inkább az „üdvös“ után vágyik. De bármiként legyen is a természet titka, a férfi a nő számára e világon az, a mi öt a túlvilágon várja, „boldogság“ avagy „büntetés.“ (Remélhetjük-e ugyan, hogy a túlvilágon igazságosabb lesz a boszulás?) E kérdések kérdése foglalkoztatott s a leírtakhoz hasonló eszmeáramlat környezett Szilveszter estén, az évnek azon egyetlen estvéjén, midőn Szegzárd hölgyközönsége bizton számíthat arra, hogy a hosszú tél alatt legalább egyszer társaságba juthat. Ezelőtt néhány évvel a polgári nöegylet hozta szokásba Szilveszter estén műkedvelő előadással egybekötött tánczestély rendezését; és hogy a polgári nöegylet önnállósága megszűnte után is az 1874-ik év Szilveszter estéjén oly díszes hölgykoszoru adhatott egymásnak találkozót, a derék dalárda érdeme, melynek tagjai felhasználva egyéni ismeretségüket szerencsések voltak, a dal- és zeneestélyükön való közreműködésre, városunk néhány kitűnő szépségét megnyerni. Látva e tehetséges fiatal leánykákat, a kérdések kérdése közöl leginkább foglalkoztatott azon kérdés: miért nincsen Szegzárdnak „állandó“ műkedvelő társulata? És ha volna, avagy lenne, mennyi szellemi gazdagságot gyüjthetne, és hány kellemes órát szerezhetne embertársainak, s mily számos jótékonyságot gyakorolhatna. Mert lehet-e a világnak hasznára lenni, ha szegények vagyunk ? Avagy érdem-e szegénynek lenni ? Bizonyára nem, mert a leggazdagabb tőzsér is elpazai’olhatja vagyonát, s lehet belőle szegény. Vagy talán érdem gazdagnak lenni? Nem mindég; mert van elég bolond, ki azt nem tudja eszélyesen érvényesíteni, mivel a sors megjutalmazta. Avagy érdem-e boldognak lenni? Azt hiszem, igen. Mert vegyünk össze minden rendelkezésünkre álló külső- és belső eszközt, melylyel bennünket a természet felruházott, és érvényesítsük azt saját jólétünkre; míg másoknak csak annyit adjunk belőle mennyit a magunk előnye megenged. Azonban, másoktól mégis vegyünk el mindent, mit nélkülözünk, vagy részünkre hasznos lehet. Baktaiiié.
