Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-08-11 / 32. szám
De ezenkívül, ha a bevágott utón a rendezés tovább halad — mert mindenütt csak a kezdet nehéz, — megdől azon nagy horderejű eredmény is , melynek létét, úgy hisszük a bírósági szervezés legel vak ultabb ellensége sem fogja kétségbe vonni s mely a bíróságok független eljárásában talál kifejezést. Most boldog, boldogtalan, szegény, gazdag ügyei egyforma, ellátásban részesültek s a személy válogatás üzelme a megyei archivumban visszamaradt; mi bajosan fog úgy lenni, ha olynemü tervek kivitelére kerül a dolog, melyek most még csak tervek, de veszedelmes tervek, mert sem kevesebb sem többel nem foglal- , koznak, minthogy a biróságok visszahelyeztessenek a vármegye keretébe. Na, de a régi és uj megye közt nagy a különbség s végre is minden a közigazgatás fejétől függ, mert az a régi megye fentebb említett kinövéseit bennhagyhatja ott, hol — adja Isten — örökálmukat alusszák. Sajnálnék ugyan, ha az úgynevezett rendezés ezen másik fele, melynek keresztülvitele egyébiránt csak idő kérdése, minden következményeivel együtt úgy, a hogy terveztetik, létrejönne. De végre is első kötelesség az állam fenntartási eszközeinek biztosítása, ez pedig még a modern intézmények feláldozása árán is kell, hogy létesüljön s igy majd ezt is elfájlaljuk, ezt is elfeledteti velünk a hazaszeretet. Rá kell mutatni azonban az érem hátlapjára, melyet nem áll hatalmunkban elfájlalni, mely a jelen nemzedék emlékében kitörülhetlenül vésve marad, mely igaz csak erkölcsi hátrány, de azért nem kevésbé figyelemre méltó s ez a kormány kinevezésekbe helyezett bizalom s hit megsemmisülése. Ez már azután a közérzület talajában fejlődik s jellemvonása : hogy sohasem felejt. Bartinai. Szegzárd, 1875. augustus 6-án. T. szerkesztő ur! Lapja folyó évi 31. számában közlött, a Szegzárdon levő Mayer-Arlow-féle tan- és nevelőintézetben július 29., 30. és 31-én tar-j, tott vizsgákra vonatkozó czikkre nekem is van, mint mind a 3 napon jelen voltnak — s esetleg megyei iskolatanácsbeli tagnak — kinek 2 fi- a 2 leány gyermeke idejár, hozzászólásom, illetőleg kiegészítésem. Mindenekelőtt szükségesnek tartom jelezni, hogy nevezett intézetben van: 5 osztályra felosztva, engedélyezett közös fiúiskola s 6 osztályú nőnevelde. Az utóbbi nem egy évi múlttal bir, hanem tudtommal legjobb sikerrel több óv óta fentáll: az 5 közös fiúosztály azonban csak egy éve, hogy engedélyeztetett; ezen 5 osztályban 31 többnyire az uricsaláölökhöz tartozó gyermek nyerte 1874/5 tanévben az oktatást havi 3 forintért; taníttatott minden kötelezett tantárgy, a franczia nyelvbeni tanításért kü- I lön 1 frt 25 kr fizettetett. A növeldébe jár 45 leányka, kik 2, 3 és 4 \ frtot havonként s a fran ez i anyel vért 1 frt 25 krt fizettek. Felvétetnek f teljes ellátás s oktatásbani részesülés mellett fiuk úgy mint leányok 28 frt havi fizetéssel; jelen tanévben volt ilyen 2 fiú s 3 leánygyermek. A közös fiú- s leány gyermekeket oktatta: két okleveles tanító s j egy tanítóné, egy segédtanítóné és egy rajztanárné. A rom. kath. gyer- mekeknek hittanban a helybeli segédlelkész Zányi ur hetenkint egyszer szokott előadást tartani. , Hogy a közös fiu-tanintézet mennyire felelt meg a kor igényeinek már kezdetben is, például felhozhatom egy szomszédságban levő mezőváros tanítóját, ki fiát a 3-ik osztályba járatta. Végül szükségesnek ta- lálom megemlíteni, hogy a 4-ík fiú osztályt végzettek, mint engedélye- zett közös iskolabeliek, rendes bizonyítvány kiállítása mellett akár gym- násiumba, akár pedig reálba felvétetnek. g. r, I Buziás julius 31-én 1875. ] T. szerkesztő ur! Az Alföld délibábos rónáján meglehetős hosszú I utat kell tennünk mig Buziásra jutunk, mely 5 mérföldnyi távolságban j fekszik Temesvártól. A buziási fürdő nevezetesség tekintetében mindekkorig még nem I emelkedett a világhírű fürdők színvonalára, habár egészségi szempontból ] véve egyike az elsők közöl, minthogy állítólag oly sok vas és naphta I tartalommal bir, a mennyivel igen kevés van megáldva a természettől. A helyszint illetőleg pedig — minden túlzás nélkül mondhatom, I hogy: valóságos éden, oly festői szép, £— mely valóban üdítöleg hat a | kedélyre ; a nagy terjedelmű park lombos árnyaiban számos fürdő épü- I let díszeleg s a talaj virágokkal hímezve változatos szinvegyületével I gyönyörködteti a szemet; két kiváló pontot képez : az úgynevezett „Jó- I zsef-kut“ és „hölgyekkutja,“ Reggelenként a fürdői közönség e két irány- I felé összpontosul s némelyek — fokozatosan felviszik az ásványvíz- I ivást 10 pohárig, melynek kellemetlen kőolaj szagát némileg ellensúlyozza I jó savanyu csipös ize. Fürdőt négy félét használhatni, úgymint: meleget, zuhanyt, uszodát I és tükör fürdőt; ez utóbbi jéghideg, öt percznél tovább lehetetlen időz-1 ni benne. A fürdői orvos dr. Csajági István fáradhatlan buzgalmával mindent I elkövet, miszerint a vendégek — legalább phisikailag — teljesen meg-1 gyógyulva térjenek vissza otthonukba. Szellemi élvezetben sincs hiány; hetenként van egy tombola és I tánczestély, azonban rosszul szervezett zenekar mellett — s még hozzá I majdnem kivétel nélkül -— szerb és oláh rithmussal *biró darabokat ját- I szanak; valamint édes anyanyel vűnket is gyéren hallani, mivel tulnyo-1 mó többségben vannak a szerbek, oláhok, románok és németek, a ma- | gyarok csak alig képviselvék ; s e szerint nem is csodálkozom—a felett, | ha én a nagy társaság közepeit néha oly egyedül érzem magam, mint va- I lami eltévedt vándor a nagy sivatagon. házak, kerítések falain, — különböző helyzetekben tüntetvén fel a derék ifjút; — a mint szőlőt lop; — a mint a latinból felel;,— a mint elmélkedik a career falai között stb. János diák hire elszállt messze. Iskola-társai, kik előtte tanultak, elvitték viselt dolgainak hírét az ország különböző főtanodáiba s mindenütt epedve várta az ifjúság, hogy János diák — algymnásiumi tanulmányai végeztével — körében üsse fel főhadi szállását. Bármennyire üldözték is János diákot tanárai, azért még sem buktatták meg. Az ifjúság ezt oda magyarázta, hogy a tanár urak szeretnének az önérzetes ifjútól mielőbb megszabadulni, mig János diák büszkén mondogatá, hogy mi lakik ö benne. Az utolsó év végén azonban, — t. i. mikor János diák a négy osztályú gymnásiumot végzendő vala — bele ütött ö bele is a secunda. — Ha nem tudnád jámbor olvasóm, hogy mi az a „secunda“ — hát meg- m agyarázom neked. Az a secunda egy rettenetes két lábú szörnyeteg, mely a szegény tanuló ifjúságot még éjjeli álmában sem hagyja nyu godni. A kinek neve után ilyen két lábú szörnyeteget pingál valamely irigy professor, hát az azt jelenti, hogy az illető muzsafi még egy álló esztendeig ugyanazon osztályban tartozik faragni a padot. Ez a két lábú szörnyeteg az, melyről Petőfi éneklé: Diligenter frequentáltam Iskoláim egykoron, Még is secundába pónált Sok szamár professorom Tehát János diákot is secundába pónálták. Megszeppent kegyetlenül. Már-már kiszabadultnak hitte magát a kis gymnasiumból s irigy tanárainak körmei közül: és ime most kilátásba helyeztetik ismét egy hosszú esztendei testi lelki gyötrődés.. János diák könyörgésre fogta a dolgot. Nem egyezett ez ugyan meg nemes önérzetével, — de hát úgy vigasztalta meg magát, hogy vannak esetek, midőn a bölcs ember a körülményekhez alkalmazza magát. Megalázta tehát magát s elment megkérlelni a professorokat. Édes apját is elhívta magával segítségnek. Persze a jó öreggel könnyen elhitette, hogy az egész szerencsétlenség a professorok ellenszenve miatt 1 történt rajta. A szép szóra, könyörgésre meglágyult a professorok kemény szive. 1 — Quid judicant spectabiles ac clarissimi de hoc inerti? — kérdé|| tanár társait a director. (Miként vélekednek tekintetes tiszttárs urak e | gyámoltalan vizeszüröl?.) — Accidit et ex ligno quoque érit Mercurius! — monda egyik pro- i íessor. (Megtörténik, hogy a fából is lesz Merkurius.) — Mittendus ad aliam musarum gregem; infestet etiam alios! — jS véleményező a harmadik. (Hadd menjen másik iskolába, — boszantsoni másokat is!) János diák bizonyítványa ki lön javítva. — Ugyan fiam —- kérdé a megvigasztalódott apa — mit beszél- _ tek a professor urak ? Te ugy-e bár érted a cj[eák szót? — Értem hát! Azt mondták, hogy megbánták eddigi igazságtalan-« ságukat, — meg hogy jaj lesz nekik, ha a püspöknek fülébe megy el-1 lenem való torzsalkodásuk. Ezért javították ki a bizonyítványomat. Ha-|I nem hiszen majd az orruk alá dörgölöm én még nekik a secundát! János diák végbucsut mondott az algyrapásiumnak. A szünidőt otthon töltötte az apai háznál, A nyugalom eme napjai! N nem henyélte el, hanem igyekezett magát mindazokban tökéletesíteni, a melyeknek tudása megkívántaik egy fögymnásiumi tanulótól. Gyakorolta'* magát a pipázás nemes művészetében. Megtanulta, hogyan kell a füstötj* lenyelni, — aztán arra fekete kávét inni s úgy ereszteni ki az orron I keresztül. A ferblizés szép tudományát meglehetősen elsajátította a szom-l szpd falubeli segéd-jegyzőtől s az ugyanoda való káplán úrtól órákat! vett a tarokk játszás művészetéből. E közben a szünidő vége felé közeledett. János diák tanácsot tartott mafgával, hogy váljon melyik főiskola*! ban folytassa tanulmányait. Hosszas fejtörés után végre abban állapodott meg, hogy ama „a»‘| földi hirös varos“ fotanodáját fogja becses személyével szerencséltetni. Október hó vége felé érkezett be János diák a „hirös város“*b»-1
