Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-08-11 / 32. szám
Nem hagyhatom megjegyzés nélkül — ha bár nem vagyok illetékes a nőkről magasztalólag nyilatkozni — miszerint a szerb nők között mily sok bájoló szépség létezik, — van itt eszményi és plasztikai szép elég, különbféle ízlésnek megfelelőleg; (igy zárjel közt még azt is megjegyzem: ha t. szerkesztő ur itt volna — tehát kegyednek is kétségkívül éreznie kellene éj szemeik varázs, delejes hatását.*) Azonban még egy körülményre vonatkozólag teszek emlittést — a mi a jelen czivilizált korban — nagyon sajátságosnak tűnik fel, minthogy állítólag a kiváltságok kora lejárt — a kaszt szelletnek megsem- misülvék — s az ember becsét saját egyéni értéke szerint mérlegelik, és a társadalmi téren a különböző osztályok határvonalait sem jelelitc ki oly élesen, mint csak évtizedek előtt is, mivel ez a korszellemével ellenkeznék. Mindazáltal van itt a fürdőben egy bizonyos bárónő, ki — ez idő szerint — egyedül képviseli itt az arisztokracziát s ebbeli fensöbbsége érzetében bizonyos fölényt akar gyakorolni az összes fürdői vendégek felett és feltünöleg érezteti azt, hogy ö —J szerinte — egy fokkal magasabban áll a többinél; például az asztalát minden alkalommal meglehetős távolságban helyezteti a többitől s megkülönböztetöleg fehér asz- talterittöt rendel reá, mely körül másod vagy harmad magával helyet foglalva — a közönséget élcztáblául használja. Meghajtom ugyan a magas arisztokraczia előtt, de csak azokat értve ide — kik nemes törekvéseikkel és cselekvényeikkel ősi czímeröket újra megaranyozzák — nem pedig behomályosítják. ' Antónia. Különfélék. — Halálozás. A következő gyászjelentést vettük: Gruber Edéné született Sey Francziska, gyermekei: Jenő, Gyula, József s neje, Grabarics Anna, Hermina és férje Mikos Géza, Ede és a rokonok mélyen szomorodott szívvel jelentik kedves férje, illetőleg atyjok, ipjuk és rokonuknak Gruber Eduárd hites ügyvédnek, folyó évi augustus 4-én reggeli 6s/4 órakor élte 63-ik évében, a halotti szentségek felvétele után, az Urban történt elhunytát. Hült tetemei a rom. kath. egyház szertartásai szerint augustus hó 6-án délutáni 5 órakor fognak Pécsett Kert-utsza 4-ik számú házból, a budakülvárosi közsírkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat 10-én reggeli 9 órakor fog a pécs-belvárosi plébániatemplomban megtartatni. Áldás poraira! — Szentes József Pilis nagyközség jegyzője folyó évi augustus 8-án jobblétre szenderült. Benne a régi veterán-jegyzők egy kiváló tagja lépett le az élet színpadáról,— melyen változatokban gazdag élete igen sok alkalommal közbeszéd tárgyát képezte. A boldogult öreg ur nem tudta elfelejteni a régi bótbüntetéssel ragyogó korszak jelességeit s folyton azok visszatérése után sóhajtozott. Most midőn a néma sír bezáródik hamvai felett, időszerűnek tartjuk viselt dolgai közöl némelyeket előadni. — Az ötvenes években kitört a marhavész Pilis községében s minthogy *) A vörös ón nyugodott, jeléül, hogy az igazság hallására edződve vagyunk, még*ha egy kis gunyoros lével van is feleresztve. A szerk. Szép őszi délután volt. Csak úgy ragyogott a napsugár a kétemeletes collegium tetején. János diák keble nagy reményektől dagadt. Minő pompás életet fog ö e nagy városban élni! — Zápfogra vette a kurtaszáru faddi pipát s úgy fújta a füstöt a bagázsiás kocsi tetejéről, mint egy tiszai gőzös kéménye. Most már szabad pipázni. Ötödik osztályos diáknak nem tilthatja ezt meg semmiféle grapsa professor. Egyenesen a collegium épület felé tartott. Már jó előre megírta ott levő barátainak, hogy mikor megy ; — azok már ott várták a collegium udvarán. János diák fakó szekere közeledett a collegium épület felé. Már látszott a fronton büszkélkedő felírás: MDCCCXXX. — Magyar Diák, Kecskeméti, Kálomista, Kollégium; — épült ezelőtt harmincz esztendővel, — mondogatá János diák, — egyszerre felfedezvén a felírás értelmét. A kocsi megállott a boltozatos széles kapu előtt. János diák leugrott, — egyet igazitott a nadrágsziján, — félre csapta beütött tetejű túri süvegét, — kifeszitette széles mellét, — s oly méltóságos lépésekkel haladt befelé, mint akármely ötvenkilencz predi- catummal ékeskedő büszke telivér spanyol hidalgó. A kapu alatt szemközt találkozott egy öreg emberrel. — Alacsony termetű emberke volt, simára borotvált arczczal, homlokára feltolt oku- lával. Nagy gallérral ellátott százrétü viseletes tübingai köpönyeg-födte meggörbült termetét; jobb kezében elefántcsont végű nádbotot tartott; — balmarkában burnót-szelenczéjét szorongatá. János diák rá kiáltott. — Hé öreg! Megálljunk egy szóra. Merre vannak itt a diákok? Az öreg ur megállott. Balkezének hüvelyk- és mutatóujja közé szoritá a tubákos pikszist; — s aztán jobb kezének mutató és középső ujját egymásmellé helyezvén, kétszer rá ütött a pikszis tetejére; — majd következett egy harmadik ütés is, mikor a hüvelykujj közreműködése is igénybe vétetvén, annak segélyével a pikszis födele felpattant; -— ekkor ismét a iobb kéz hüvelyk és mutatóujjának jutott a feladat, az elöljáróság tapasztalta, hogy a foganatba vett hatósági intézkedések minő kellemetlenségekkel járnak, azt parancsolta a községi jegyzőnek, hogy jelentse be a szolgabirói hivatalnak, miszerint Pilisen megszűnt a marhavész ; az öreg ur nem mert opponálni, mégis irta a jelentést, az elöljárók alá is Írták, de lelkiismerete nem engedte a raisztificatióbani részt vételét, megfordította tehát a jelentést s belső lapjára a következő szavakat irta: t. szolgabiró ur! A tullapon előadott körülmény sült hazugság. Ez a jelentés azután megjárta a szolgabirói hivatalt, a megyei főnökséget, csak a helytartótanácsnál vették észre a bellapon írtakat. Na! hiszen lett belőle lárma és szidás. A levét szegény öreg ur itta meg, mert háromnapi szobafogságra Ítéltetett. —- Szinte az ötvenes években egy német nyelven irt currenst küldtek ki hozzá, melyben a Kossuth bankjegyek elkobzása rendeltetett el. Erre az öreg ur a következő jelentést küldte be: Iczig szatócs, az egyetlen, ki községünkben németül tud, Bajára ment lóbört venni s igy tolmács hiányjában a rendeletet meg nem érthettük; — anynyit azonban kivettünk belőle, hogy ott valami Kossuthról van szó, — erre vonatkozólag jelentjük : hogy nevezett egyén községünkben nem fordult meg; ha itt láttatnék, azonnal bekisértetjük. — Gyásziuise. Séner Ferencz Szegzárd nagyközség hosszú időn át volt kántortanítójának halálévfordulati napján a helybeli kath. főtemplomban folyó évi augustus 9-én gyászmise mondatott, mely azért vált különösen érdekessé, hogy a szegzárdi dalárda néhány tagja (Schöner István, Szandt- ner Antal, Rüll Lajos, Gerenday Lajos és Jeszenszky Ákos urak) az elhalt egyik fia Séner János ur által külön e czélra készített misét énekelték el. A karénekek szép zenei képzettségről tanúskodnak s sok bra- vourral adattak elő. Különösen sikerült volt Schöner István ur tenorsolója. — Nagy viía tárgyát képezte Szegzárdon azon körülmény, váljon az urodalmi erdötisztek jogositva vannak-e 3 évre 12 írtért vadászati jegyet váltani s ez irányban fogadások is történtek ; mig nem az alispáni hivatal elsőfokulag eldönté a kérdést, kimondván, hogy miután a törvény csak a vadak gondozásával, erdőterületek őrzésével megbízott egyéneket veszi ki, az erdőtiszteknek egy évre 12 írtért jár a jegy. — Botrány, Egy szenvedélyes statisticus megolvasá, hogy folyó évi augustus 8-án délutáni 6 órától este nyolczig hány részeg ember fordult meg a belváros területén és összesen 118-at hozott ki. Az utczák viszhangoztak az éktelen káromkodás, trágár szavak, kurjongatás s egyéb le nem irható botrányos cselekvények zajától. Egy részeg férfi utcza- hosszat kergeté nejét s megakarta ölni, mert pénz lévén nála, az asszony meg utánna ment, hogy el ne pocsékolja. Az ilynemű jelenetek a lefolyt időkben örvendetesen kevesbedtek s városunk jó hírneve érdekében felhívjuk biráink figyelmét annak meggátlására. — Lapunk zártakor értesülünk a nagy horderejű eseményről, hogy a közalapítványi kir. ügyigazgatóság a magyar szent korona képviseletében beadta a telekkönyvi kiigazítási keresetet a báttaszéki teré- ziánumi kir. alapítványi urodalom ellen. Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. a pikszis béltartalmából egy csipetnyit az öreg ur orrlyukainak belső világosságával közvetlen érintkezésbe hozni. Ö ö Az öreg ur e műtét végeztével még valamivel feljebb tolta homlokán az ókulárét, s aztán legnagyobb nyájassággal szólt: — Alázszolgája kedves uramöcsém! Csak tessék balra tartani; — ott vannak a fiatal emberek a testgyakorló téren. Ajánlom magamat kedves uramöcsém! Jól van öreg! Köszönöm. Isten áldja meg magát is. Az öreg ur behúzta magát a százrétü köpönyegbe. Csak a pápaszemes homlok látszott az egész emberből. Aztán gyors léptekkel hagyta •1 a collegiumot. Ez a százrétü köpönyeges öreg pedig, kit János diák majd csak hogy meg nem kendezett — a főiskolának nagytiszteletü és tudományit pro- fessora volt. Országos hirü tudós. A magyar tudományos irodalom egyik úttörő bajnoka. Páratlan jóságu, szelidlelkü ember; az ifjúság bálványa. Szükségesnek látjuk ezt itt megjegyezni, mert még e történet folytán találkozunk vele. János diák a nyert utasittás szerint irányzá lépteit. Útközben találkozott a bedelus piros pozsgás leányával, a kökényszemü Juliskával. Nem állhatta meg, hogy egyet ne csipjen a gyanútlanul haladó leányka arczáján. Kapott aztán érte egy tisztességes hátbaütést, János diák azonban sokkal merészebb gavallér volt, sem hogy holmi csekélységtől visz- szaviadt volna. Átakarta karolni a karcsú termetet. — Nem takarodik maga nagy elefánt!? — pattogott Juliska s kövér kezecskéi gyanúsan kezdtek mozogni János diák képes fele körül.A — Ejnye de vad maga szépséges leányzó, — dünnyögé János diák, felhagyván az udvarlással — ne féljen semmit. Később majd jobban meg- ismerkedünk. Juliska ott hagyta a szerelmes lovagot, rábízván, valamennyi ördögre, hogy mentül előbb vigyék el; — János diák pedig — fel sem véve a meghiúsult ostromot — negédes léptekkel folytatta útját a gymnastika- tér felé. (Folytatjuk.) Rhadamaiitiis*
