Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-08-11 / 32. szám

32. szám.

Harmadik évfolyam 1875.

S'/.e.27Í!'d, szerda aimstns 11-én.

O 7 % ' . > O

TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Egészévre

Elöíizotcsi díj:

. . . . . . . 4 írt.

Félévre . . . . .. . . . 2 frt.

Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 lcr.

Kiadóhivatal:

Szegzárdon Széchenvi-utcza 172. szám.

A bíróságok szervezése.

Szerkesztői iroda: Fejős-ház.

Ilirdetsi díj:

Háromhasábos petit sor 10 kr, Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr.

Ezt a nevet adták azon nagy horderejű lépésnek, mely az 1875. XXVI. t. ez. által előkészítve, a magyar kir. ministerium folyó évi julius 31-én kiadott rendeletében nyert kifejezést s melylyel 20 törvényszék beszüntetése bevégzett tónynyé vált.

Pedig kilencz tizédrészben a folyamatban lévő kormán}7 intézkedés minden inkább csak nem szervezés.'

Ellenkezőleg ez az első lépés a rombolás azon művéhez, melyet az ország szerencsétlen pénzügyi helyzete indokoltnak tüntet fel, de melynek bekövetkezte feletti véghetlen sajnálatunknak kell hogy kifejezést adjunk, -midőn a soká levegőben forgatott bárd, a hazai földben elültetett s alig gyökeret vert bírósági rendezés fájának tövéhez lön illesztve.

Be kell ismernünk, hogy a bíróságok száma nincs arányban jövedelmi forrásainkkal; egy kicsit messzebb találtunk menni a modern alkotás terén, mint anyagi eszközeink engedik, de nem lehetünk azokkal egy nézetben, kik magában a biróságok számában—ütköznek megr mert bebizonyítást nem igénylő axióma, hogy minél kevesebb számú lakosságra esik egy bíróság, az ügyek ellátása annál kevesebb időközt vesz igénybe s az igazságszolgáltatás ilymódon annál inkább képes hivatását betölteni.

Szintoly kétségtelen tény, hogy a nálunk óriási mérvben divatos protectió folytán sok nem alkalmas és nem képes egyén jutott be e bírói karba, de ezen is lehetett volna a fegyelmi eljárás könyörtelen alkalmazása s erre vonatkozólag alkotott szigorúbb szabályok által segíteni.

De majd elfájlaljuk a szükség okozta intézkedés keserű következményeit; megnyugszunk a kényszerhelyzetben, melyen változtatni nem áll hatalmunkban.

Ez azonban még csak a rendezés könnyebben elviselhető fele, melyet nyomban fog követni azon nagy elvnek megdöntése, mely az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól történt elkülönítése alkalmával felállítatott.

Mi rajongó hívei vagyunk az eszmének, mely a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól történt végleges elkülönzési tényében nyert kifejezést, mert ettől vártuk a természetes fejlődés fokozatai szerint igazságszolgáltatásunk olymérvü javulását, hogy az megszűnjék valahára a miveit Európa gúnytárgyául szolgálni s mert ilymódon reményei tűk egy böcsületes, önmagára tartó, a folytonos és kizáró foglalkozás és gyakorlat által képzett bírói kar létrejöttét, mely az anyagi és alaki törvények megalkptásáig is a bírói gyakorlat alapján hivatásának megfelelni képéi? léend.

Határozott ellenségei vagyunk a régi megyei rendszer keretében cultivált azon mostoha gyakorlatnak, melyben igazságszolgáltatásunk részesült s mely az erre hivatottak által csak akkor lön tekintetbe véve, ha a közigazgatási teendők halmaza

7 O O

erre időt engedett.

TÁRCZÁ.

János diák története.

(Folytatás.)

A szülők vérmes reményeiben osztoztak a rokonok, komák, jó barátok, — különösen pedig a helység népnevelője, ki égre, —: földre es- küdözött, hogy ha ö Jánoskát keze alá fogja, majd megmutatja, hogy mi lakik a zsenge gyermek fejecskéjében.

Az érdemes népnevelő ur jó körömfalatokat remélvén Jánoska szülőitől, folyvást szorgalmazta, hogy a nagyreményű gyermek mielőbb irat- tasséjr be a múzsák közé; de Jánoska anyja folyvást halogatá, ezt mondogatván: „Hadd erősödjék még a lelkem! Úgyis nagyon okos! Ha korán elkezdi a tanulást, megfogja erőltetni okos kis fejecskéjét.

Azonban mindennek eljön egyszer a maga ideje. Jánoska is midőn hetedszer érte meg a kukoricza fosztást,, ünnepélyesen felavattatott a parlagi múzsák közé.

Hat télen keresztül járt a nagy rátermett gyermek a tudományok tárházába s ez idő alatt bámulatos haladást tanúsított. Már az első két esztendő alatt meglehetősen körvonalazott fogalmakat szerzett magának az ABC huszonöt betűje között levő lényeges különbség nyomatékos mivoltáról s meglepő ügyességgal ki tudta yyllabyzálni, hogy: b. a. 1.—bal, t. a.=ta=fejsze. Mikor pedig a hat telet egészen kijárta, akkor már a reggeli és estéli imádságot szó hiba üélktil fújta s a világi tudományokban is emberül megállta a sarat. Kifudta számítani — csak úgy fejből, hogy húsz zsák krumpliért egy forintjával húsz forint jár s szinte öröm volt hallgatni, a mint a természettanból elreczitálta, —‘hogy a meleg kiterjeszti a testeket, a hideg meg összehúzza, *— s innét fejthető meg azon bámulatos tünemény is, hogy a napok nyáron hosszuk, télen pedig rövidek/ írásán is meglátszott a geniálitás. Olyan pompás ákom- bákokat tudott kanyarítáni, mint akármelyik nagytudományu doctor medicináé. Ha Jánoska fél ívnyi írásából valaki -r- csak úgy találomra — levágott volna egy tizennyolez centiméter' hosszúságú és hét centiméter szélességű darabot: — hát bízvást el lehetőit* volna küldeni a patikába,

— receptnek. Azonban Jánoska egyszerű szülői aggódni kezdettek az olvashatatlan kriksz-krakszok miatt s interpellálták a népnevelő- urat. Az érdemes népnevelő ur nem késett a felvilágosítással. „Doctor máli pingusz“ — úgymond; az az: a tudós emberek nem írnak szépen.— Ebben aztán mind a ketten megnyugodtak.

Megtanulván »Jánoska mindazokat, melyek a felsőbb tudományok megértésére szükségesek: egy szép őszi reggelen kocsma pakoltatott s apai áldásokkal bőven ellátva, — az anyai könnyek omló zápora között

— eltovábbittaíott a gymnasiumba, hol tudomás szerint tölcsérrel szokják az ifjak fejébe töltögetni a mindennemű tudományoknak rengeteg sokaságát.

János diák —• most már e titulus méltán megilleti — csakhamar bele találta magát új helyzetébe. Kora, ereje, hatalmas hangja rövid idő alatt megszerezték számára iskolatársai előtt a tekintélyt, kik a legkisebb ellenmondás nélkül tűrték, midőn egész büszkeséggel az első pad elejére telepedett.

Azonban az elsőség dicsősége nem sokáig tartott. János diákot tanárai nem voltak képesek kellőleg méltányolni. Az a büszke magatartás, az a nemes önérzet, mely egész alakján elömlött, nem tetszett ezen köznapias, kicsinyes embereknek, kik folyvást holmi latin deelinátiók- kal, számtani feladványokkal, helyesirási szabályokkal kínozták az inakat s szüntelenül a jámborságról, szelídségről, engedelmességről, szorgalomról prédikáltak.

Ezek a pedáns professórok elkezdték Jánost üldözni, — s eme kegyetlen üldözés folytán már az első hónap végével az utolsó padba fog- dozta az őszi legyeket a nagyraszíiletett ifjú.

•— Haragszik 'rám a director — mondogatá osztálytársai előtt — mert nem köszönök neki olyan nagy alázszolgáját, mint szeretné. Aztán meg azt akarná, hogy szajkó módra bemagoljam a deklinátiót. Pedig azt nem teszem, *ba megszakad sem. En elolvasok valamit, s aztán elmondom a magám szávaival.

Daczara a professóri üldözésnek, János diák nagy népszerűségre tett szert iskolatarsaí között- Jól sikerült photográphiái ott díszelegtek a