Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-28 / 300. szám

2019. DECEMBER 28., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP g Az énekes a dél-amerikai indiánoknak a pengetés hangszerén is jól játszik Gryllus Vilmos személyesen is ismerte Csengey Dénest Gryllus Vilmos a Csurgó zenekarral adott közös koncertet Szekszárdon Fotó: Kiss Albert Soha nem írt verset azért, hogy nyomtatva megjelenjen SZEKSZÁRD Városunkba lá­togatott Gryllus Vilmos éne­kes-zenész, az Égből poty­­tyant mesék című tévésoro­zat ikonja. A Csurgó zenekar­ral közösen adtak gyerekkon­certet a Babits Mihály Kul­turális Központnál, ahol időt szakított a beszélgetésre köl­tőinkről, a verselés fortélyai­ról és a megzenésítésről. Foray Nándor nandor.foray@mediaworks.hu - Fel tudja idézni azt a neves szavalóval, Latinovits Zoltán­nal közös tervüket, mely alap­ján 1977-ben lett volna egy nagy Ady-rendezvény?- Latinovits Zoltánnal körül­belül másfél évig dolgoztunk együtt intenzíven, kezdte Gryl­lus Vilmos. - Sajnos csak eny­­nyi adatott meg. Ő ’75-ben ta­lált meg minket. Egy rádiómű­sorban hallott, és azt mond­ta, hogy nahát, megint meg­csinálta valaki azt, amit ő sze­retett volna. Felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt. Ez így ment másfél évig, és akkor elő­állt azzal, hogy Ady születésének a szá­zadik évfordulójára csinálunk egy mű­sort. Adyt mi is na­gyon szerettük, és volt pár megzenésí­tésünk is. Elég az hozzá, hogy Zoltán meghalt ’76-ban, és nem valósult meg ez az Ady-est. Nem volt még ennek pontos szerke­zete. És különben is, amikor az első közös műsorunkra készül­tünk és kérdeztük, hogy hogy szerkesszük, azt mondta: jó dol­gokat kell egymás után játsza­ni, azok majd megszerkesztik magukat.- Tehát Latinovits a spontanei­tás híve volt?- Bizonyos mértékig. Vagy legalábbis ebből a mondásából elég sok minden következik. Amikor Ady halálának a szá­zadik évfordulójára emlékez­tünk, akkor az én testvérem kitalálta, hogy milyen jó lenne megcsinálni most legalább úgy azt az Ady-műsort, hogy Zoltán vetítésről szerepelne, mi pedig közben játszanánk a magunk Ady-dalait. És ez a műsor el is készült, és azóta már egy-két helyen el is játszottuk. Remé­lem, még fogjuk másutt is.- A Tolna megyei klasszikuso­kat, Babits Mihályt, Garay Já­nost is szokta olvasni?- Szoktam. Babitstól a Ci­gány a siralomházban című verset énekelni is. A Kaláka ze­nekar ’69-ben alakult, és ennek most novemberben ünnepel­tük az ötvenedik évfordulóját. Az ebből az alkalomból megje­lent lemezen rajta is van ez a Ba­­bits-megzenésítés.- Baka Istvánt, Mészöly Miklóst és Csengey Dénest ismeri?- Mészölynek csak a novellá­it olvastam, személyesen nem ismertem. Csengey Dénessel jó néhányszor találkoztam. Saj­nos ő elég fiatalon meghalt. Ta­lán a politika visel­te meg őt ennyire, de őt volt szeren­csém megismer­ni személyesen is, amikor éppen Cseh Tamással dolgozott együtt. Baka István nevét is ismerem.- És a kortárs magyar költésze­tet ígéretesnek tartja?- Lackfi Jánossal jó kapcso­latunk van, vele csináljuk a ka­­polcsi Kaláka Versudvart. Sza­bó T. Annával is elég szoros a kapcsolatunk. Lackfi János apja Oláh János, akitől szintén ének­lünk két verset is. Ő néhány éve halt meg. Kányádi Sándor­tól két teljes kötetet éneklünk. Weöres Sándor szeretettel hall­gatta a dalainkat, és még az egyik versét át is javította, mert azt mondta, hogy az úgy jobb lenne az éneklésben. Mi azóta is így énekeljük az Első szim­fóniát. Legutóbb Pajor Tamás­sal beszéltem, aki egy érdekes színfoltja a kortárs költészet­- Én szöveget csak gyere­keknek írok, nem vagyok köl­tő, szögezte le Gryllus Vilmos.- Soha nem is írtam verset azért, hogy az papírra nyom­tatva megjelenjen vagy azt va­laki felolvassa. Csak azért ír­tam, hogy abból dalt írjak, és aztán el tudjam énekelni. Az csak az én munkamódsze­remből következik, hogy job­ban szeretek úgy írni, hogy először a szöveget, és ahhoz a dallamot. Általában ez a köny­­nyűzenében fordítva van. Azt kérdi, Weöres Sándor ha­tott-e rám? A lénye egészen biztosan. Sokat jelentett ne­künk Weöressel való kapcso­latunk, azért is, mert egy ek­kora ember szóba állt velünk akkor, amikor mi még a pá­lyánk elején tartottunk. De tudom Sanyi bácsiról azt is, hogy amikor megkapott vala­mi rangos díjat Ausztriában, mely komoly pénzzel járt, azt tízfelé vágta, és megnevezett tíz fiatal magyar költőt, és azt mondta, hogy ezeket ő támo­gatná ezzel a díjjal. Szóval ő tett is azért, hogy ösztönözzön másokat. nek. Volt mindenféle zenei és avantgárd fenegyerek, aztán megtért. Verset írni azért nem felejtett el.- A szövegírás terén a zenei ke­ret mennyire köti meg a kezét?- Már szövegírás közben gon­dolok arra, hogy ebből dal lesz, és biztos korlátoz valamennyire ez a tudat. Ha gyerekeknek aka­rok dalt írni, akkor fontos ne­kem, hogy a szöveghangsúlyok a zenei hangsúlyokkal egybe­essenek. Ez valamennyire per­sze lehet, hogy a gondolatra is kihat. Na de hát az egész költé­szet tulajdonképpen egy „gúzs­ba kötve táncolás”. A költő elha­tároz egy rettentő bonyolult for­mát. Hogy ez segíti-e az ő gon­dolatait vagy éppen hogy korlá­tozza? Kényszeríti őt bizonyos formák betartására, amiből az­tán az olvasó olyan asszociáci­ókkal gazdagodik, amelyekre talán a költő nem is gondolt.- Gitáron meg csellón kiválóan tud játszani, vagy van más hang­szer is?- Van még egy harmadik hangszer, amelyen jó játékos­nak tartom magam, ezen mos­tanában elég keveset játszom. Amikor fiatal voltam, nagyon megragadott engem a dél-ame­rikai népzene. Volt több együt­tes, amely nagyon kedves volt nekem, nagy hatással volt rám, meg az egész Kaláka zenekar­ra. És akkor én beszereztem egy charango nevű hangszert, amely a dél-amerikai indiánok­nak a pengetős hangszere, ame­lyet a kilencöves tatuból készí­tenek, és elég jól megtanultam rajta játszani. A Kalákában so­kat használtam is, mostanában valahogy kevesebbet. De azért hogyha megkérdezne valaki, hogy én minek tartom magam, elsősorban mégiscsak énekes­nek. Ez az én legfontosabb, leg­kifejezőbb hangszerem. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu A költészet tulajdonkép­pen gúzsba kötve tánco­lás Az egész éves munkából adtak ízelítőt az évzéró gálán Az Európa-kupára készülnek Színjátszó csoport segíti a gyűjtést SZEKSZÁRD A december 21-ei műsorral az egész éves mun­kába engedtek bepillantást a szülőknek. A visszajelzések pozitívak, hiszen látják a fejlő­dést a gyermeken. Néhányan el is érzékenyülnek - számolt be Hacsa Mónika, az Iberican Táncegyesület művészeti veze­tője. Arról is beszélt, hogy ez­úttal is a legújabb koreográfi­ákat mutatták be a Babits Mi­hály Kulturális Központ szín­háztermében. Az ifjak hóna­pokig készültek egy-egy saját produkcióra is, ezekről szólt a műsor második fele. A közös zárásban mind a három cso­port (5-8 éves, 9-13 éves, 14-18 éves) egyszerre táncolt. Sá­gi Ildikóék pedig meghívott vendégként zumbával érkez­tek az Iberican-évzárón. Hacsa Mónika a jövőről szól­va elárulta, szeretnének eljut­ni a moszkvai Európa-kupá­ra, amelyet január 25-26-án rendeznek. Abban bízik, hogy el tudnak utazni négy napra, hogy a gyerekek megnézhes­sék a várost is. A kvalifikáci­ót megszerezték, viszont an­golra kell fordítani a verseny­­szabályzatot, el kell intézni a vízumot, és elő kell teremte­ni tíz fiatal szállásköltségét is. Most gőzerővel ezen dolgoz­nak. F. N. Közös produkcióval zárult az Iberican évzárója Fotó: Makovics K. OCSÉNY Az őcsényi katolikus templomot 1939-ben szentelte fel Virág Ferenc pécsi püspök. Az első plébános (1941-1966- ig) Sümegi Kálmán volt. Sokat foglalkozott a hívekkel, még színjátszó csoportot is szerve­zett. Lassanként minden be­rendezési tárgy elkészült és a helyére került: a harang, az áldoztató rács, később a fűtés is. A munkálatokat részben a püspökség, részben az önkor­mányzat támogatta, a hívek is adakoztak, de olykor hitelt is vettek fel. Most is erre kényszerültek, amikor a templomudvart és a kerítést újították fel. A mun­ka a templomszentelés nyolc­vanéves évfordulójára, no­vemberre készült el. A hi­ányzó pénz egy részét jóté­konysági programokon ösz­­szeszedték, de még van adós­ság. Ezért jövőre is tervez­nek gyűjtést célzó műsoro­kat. Ezeken a katolikus kö­zösség tagjaiból álló színját­szók szerepelnek, az óvodás­tól a nyugdíjasig. Szent István, Szent Imre, Szent Margit és mások életét mutatják be, s megemlékez­nek az első színjátszó csoport alapítójáról is. A szervezést Stiener Mária hitoktató koor­dinálja. W. G.

Next

/
Thumbnails
Contents