Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-28 / 300. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2019. DECEMBER 28., SZOMBAT Domonyai András ehető vadnövények után kutatott a kelet-afrikai expedíción Gorillakaland a dzsungelben Egy hegyvidéki gorilla miatt az érintetlen dzsungelén ke­resztül, térdig sárban kellett fél kilométeres kerülőt tennie Domonyai Andrásnak. A szek­szárdi gyökerekkel rendelke­ző vidékfejlesztési szakem­ber, társaival együtt, Rwan­­da-Uganda határán kénysze­rült erre a kitérőre a kelet-afri­kai növényexpedíción. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZARD-AFRIKA Kelet-Afrika félelmetes tempóban fejlődik. Ezt is megállapította Domonyai András a Joseph Simcox - Sim­­cox Expeditions támogatásával, a Domonyai-Afribotanica LLP. szervezésében végrehajtott, kö­zel hatezer kilométert felölelő kutatóúton.- Kenya fejlettsége a többiek­hez képest egészen megdöbben­tő - vette sorra az országokat Pa­pa Andrash, ahogyan Kelet-Afri­­kában nevezik. - A legjobb ke­reskedelmi infrastruktúrát, a legszélesebb árukínálatot itt le­het megtalálni. Ugyanitt futhat bele az ember az iparosítás ré­misztő, foszfátbányák, erőmű­vek, feldolgozók alkotta látvá­nyába. De azt azért a „sötétzöld” kollégák figyelmébe ajánlom, hogy a kelet-afrikai ember igé­nyei csöppet sem mások, mint az európai polgároké. A különb­ség annyi, hogy Európa mintegy ezer év alatt alakította ki a ma is-Domonyaitól pár méterre egy gorilla tanyázik Fotó: Joseph Simcox mert város, ipar, farm, civilizáci­ós szerkezetét, míg Afrika két és fél évszázada kezdett rálépni er­re az útra, amely száz éve gyor­sulva falja fel természeti környe­zetét. Uganda és Rwanda nagy részén az egykori esőerdők, kö­derdők helyén ma farmok vagy eukaliptusz ligetek terjeszked­nek. Rwandában a pincétől a padlásig minden talpalatnyi föl­dön termelés folyik. A kezelhe­­tetlennek látszó népességnö­vekedés közepette a helybeliek ugyan nem jómódúak, de éhe­zéssel látványosan szinte már sehol sem találkozunk.- Az expedíció fő célja, az­az az elfeledett, ehető vadnövé­nyek felfedezése, nagy sikerrel zárult - közölte Domonyai And­rás. - Az afrikai farmer az el­érhető ehető növényeknek to­vábbra is csak töredékét hasz­nálja. Mikro-tájegységenként átlagosan 2-5 ehető vadnövényt mértünk fel, de előfordult, hogy egy tájegységen egyetlen ehe­tő gyümölcsű vadnövény nőtt. A tanzán lombhullató erdőben egy futballpálya méretű terüle­ten hét különböző ehető vadnö­vényt, gyümölcsöt, gyökeret fe­deztünk fel, amelyből a helyiek már csak egyet ismertek. Lát­szik, hogy az ősi tudás teljesen eltűnőben van. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu HIRDETÉS ELVÁRÁS (\ • szakirányú végzettség (fémipari szakmunkás, lakatos..) • önálló, precíz munkavégzés • terhelhetőség, rugalmasság • együttműködő képesség ELŐNYÖK ^ • Hasonló munkakörben szerzett tapasztalat MIÉRT VÁLASSZ MINKET? • Versenyképes jövedelem • Béren kívüli juttatások • Innovatív, svájci kultúrájú modern és tiszta munkakörnyezet • Kiemelkedő munkabiztonság FELADAT villamos alkatrészek bekötése vasúti jármű hordmű alkatrészek mechanikai szerelése levegős csavarkulcs szereléshez használata levegős és mechanikus nyomatékkulcsok megfelelő használata alkatrészek mechanikai tisztítása, csiszolása, felületkezelés (előkészítés) hosszmérési feladatok teljesítése tolómérce, mikrométer használatával mérési eredmények rögzítése, dokumentálása Szeretnél a nemzetközi és o hazai járműgyártás egyik leginnovatívabb szereplőjeként ismert Stadler Rail Csoport sikereinek részese lenni? El tudod képzelni a jövőd, akár pályakezdőként is nálunk? Várjuk a jelentkezésed! Pályakezdők jelentkezését is várjuk! Magyar nyelven megírt, fényképes szakmai önéletrajzát várjuk az alábbi elérhetőségeken várjuk: postacím: Forgóházjavító központ, 5000 Szolnok, Bánki Donát u. 5. munkavégzés helye: Szolnok e-mail: stadler.brcc@stadlerrail.com telefon: 06-56/888-564 Steinbach Zsolt szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu Rogernek hívták ÜLÖK a lépcsőn, te az ölembe hajtod a fejed, becsukod a sze­med, én meg simogatlak, vakar­­gatom a füled tövét. Élvezzük ezt a nyugodt, boldog harmóni­át. Nem tovább, mint öt percig. Na ez az, ami soha nem si­került. Legjobb esetben is ked­vesen rám lihegtél - már bocs - a büdös szájszagoddal. Vagy mosolyogva megpróbáltál ösz­­szenyálazni. De legtöbbször rám ugrottál és vidáman el­­kezdtél harapdálni. Mert te így képzelted a jópofaságot. így tud­tál csak szeretni. De amikor azon a délutánon ott feküdtél a teraszon, én meg simogattalak, vakargattam a füled tövét, te nem mozdultál. Csak egyre erőtlenebbül vetted a levegőt, aztán azt sem. Ak­kor persze már hiába akartam, hogy legalább még egyszer utol­jára rám ugorjál és harapdálj. A legrosszabb volt mindenkinek egyenként bejelen­teni, hogy mi tör­tént És még annál is rosszabb volt a kedvenc paplanhu­zatodba bugyolált testedet óvatosan beletenni a kertben a sírodba. De még an­nál is szomorúbb elfödni földdel azt a drága, tökkelütött, nagy fe­jedet. Képzelheted, hogy milyen lehetett ezek után nap mint nap elindulni munkába, de főleg ha­zaérni úgy, hogy nem porosz­­kálsz elém farkcsóválva, nem hagyod, hogy lehajoljak hoz­zád és a térdeim között a fejed­del pár másodpercig megmasz­­szírozzam a hátadat, és megér­deklődjem tőled: - Hát hogy va­gyunk, kérem, kicsi malac-ku­tyája apának? És azt is gondolhatod, milyen érzés lehet azóta is önkéntele­nül az ajtóra lesni a konyhában, hátha megjelensz az üveg mö­gött a szigorú, számonkérő te­kinteteddel, amiért már megint nem engedtünk be a lakásba. Amikor eltemettünk, és pár percig körbeálltuk a sírodat, kiadtam a direktívát a család­nak: oké, eddig volt a sírás, de mostantól csak a vidám dolgok­ra emlékezünk veled kapcso­latban. Aztán bementem a kis­házba, jó sokáig rakosgattam a sarokba az ásót, meg a lapátot, így talán nem látta senki, hogy esetleg pont én nem tudom be­tartani a direktívát. Sokan fejezték ki a részvétü­ket, mondták, hogy tudják, mi­lyen ez most nekünk. De nem biztos, hogy tudták. Mert van ez a közmondásos dolog, hogy a kutya az ember legjobb barátja. És pont ez mutatja, hogy a leg­többek szerint van ugye egy­részt az ember, meg van ugye másrészt a kutya, aki azért mégiscsak kutya, pláne, hogy másrészt. Csak kevesen tud­ják, hogy a kutya igazából sző­rös gyerek, ahogy azt a Csányi Vilmos professzor úr is meg­mondta. Jó, a másik három gyerekhez (a mosto­­hatesóidhoz) képest eléggé neveletlen voltál, ami talán az én hibám is. Mert én elsősorban a be­látásodra próbál­tam apellálni. Hogy majd te magadba nézel és belá­tod, hogy nem szabad csúnyán viselkedni, szófogadatlankod­­ni, kaparni az üvegajtót, nyár éjszakán öncélúan ugatni az ab­lakunk alatt, zoknit enni, anya és a vendégek kedvenc bőrcipő­it szétrágni, engedély nélkül be­hatolni a spejzba, kolbászt lop­ni a húsvéti nyuszifészekből, ilyesmi. Szóval soha nem fogunk el­felejteni. Ennél többet egyelőre nem ígérhetek. Azt nem bánom, hogy nem láthatod: nem mennek túl jól a dolgok itt a Földön. És ez ellen sajnos nemigen tudunk tenni. Mióta elmentél, megint rájöt­tünk, hogy amit csinálni tu­dunk az az, hogy legalább mi megpróbálunk még jobban fi­gyelni egymásra, összeka­paszkodni, szeretni egymást, kiélvezni az együtt töltött időt, amíg megtehetjük. Csak kevesen tudják, hogy a kutya igazá­ból egy sző­rös gyerek

Next

/
Thumbnails
Contents