Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-21 / 296. szám
2 um „NYUGATON A HELYZET VÁLTOZATLAN" Leczo Bence helyőrség Az első világháború lezárásának századik évfordulójára Peter Jackson, A gyűrűk ura és A hobbit trilógiák, valamint a King Kong rendezője dokumentumfilmet készített. Azonban nem klasszikus értelemben vett dokumentumfilmet. A rendező saját bevallása szerint az angol veteránok iránti tiszteletből, illetve a nagyapjára való emlékezés miatt kezdte el a projektet. Együttműködött a brit Birodalmi Hadtörténi Múzeummal és a BBC-vel, kezdésként pedig megnézett százórányi némafilmet és átnézett hatszáz órányi, veteránokkal készített inteijút is. Ez volt az Akik már nem öregszenek meg létrejöttének első állomása. A film eleje és vége egy börleszkkeretbe foglalja a tényleges attrakciót: fekete-fehér, gyors képkockasebességű némafilmet hozzá passzoló, veteránoktól származó gondolatokkal narrálnak. Már ez is nagy munka volt, hiszen Jackson megoldotta, hogy a szinkronszínészek Anglia ugyanazon vidékeiről származzanak, mint akikkel az eredeti beszélgetéseket rögzítették; a rendező a legpontosabb rekonstrukcióra törekedett. Ám a film közepe táján Jackson ennél is tovább megy: a fekete-fehér felvételek lelassulnak, kiszíneződnek és hangossá válnak. Itt nemcsak technikai bravúrról, hanem a stáb részéről hihetetlen elszántságról is beszélhetünk: az eredetileg n és 18 képkocka/másodperc sebességgel rögzített, kézzel tekert filmszalagokból, amelyek karcosak és sérültek voltak, sikerült egy 24 képkocka/ másodperces színes filmet készíteni. Sok helyen hiányzott az eredeti hang is, a stáb a beszédet szájmozgás alapján rekonstruálta. Peter Jackson elmondása alapján úgy akarta felújítani a százéves felvételeket, mintha azok tegnap készültek volna. A filmen belüli váltás erős kontrasztja azt mondatja velünk: sikerült. A filmben javarészt nincsenek se időpontok, se helyszínek megemlítve. Nem kötődik egy szereplőhöz sem, azonban a visszaemlékezéseket kronologikus sorrendben közli, így erős íve van a felvételnek. Betekintést kapunk az angliai közhangulatba, ami a hadba lépést követi, látjuk a jelentkezők lelkesedését, majd a kiképzést, a behajózást. Könynyed témákkal indít, a tábori koszton élcelődik vagy épp a kemény bakancs miatt panaszkodik. Majd a frontra érve vált színesre a kép: állóháború, bombázások, szögesdrót, senkiföldje. Mind ismerjük a narratívát, azonban a film tűélesen mutatja be a mindennapokat a lövészárkokban. Végig ott motoszkál bennünk, hogy ezek nem beállított felvételek, a gázfelhőbe berohanó katonák, a halottak, az ágyúzások, az aknarobbantások, a tankok mindmind valódiak. Betekintést kapunk egy szuronyrohamba is, ahol a brit katonák a német géppuskák ellen vonulnak. Majd következik a leszerelés, hazatérés. Minden visszavált börleszkbe, de mint a katonák, mi is tudjuk: itt már semmi sem ugyanaz. Idilliből horrorba, majd újra az idillbe térünk vissza. A jelenetek - ahogyan az elvárható az archív katonai felvételektől - kellően naturalisták, így a tizenhatos korhatár-besorolás teljesen indokolt. Jackson hűen mutatja be, hogy milyen háborúba menni, harcolni, majd hazatérni onnan. Már akinek megadatik ez utóbbi. A katonák visszaemlékezései ambivalensek: habár örülnek, hogy haAkik már nem öregszenek meg zatérhetnek, sokukat az akkor még nem ismert poszttraumás stressz szindróma sújtja, a társadalomba se tudnak visszailleszkedni könnyen, haszontalannak érzik magukat. Bár a dokumentumfilm a britek szemszögéből mutatja be az első világháborút, egyetemes érvényű dolgokra hívja fel a figyelmet. Az angol polgári társadalom remek kiinduló- és fogadóállomása a lassan emberi mivoltukból kivetkőzött katonáknak. Akik polgárként, úriemberként indultak csatába, nagyon mást vártak. Kezdetben lovasok küzdöttek egymás ellen, majd jött Forrás: Pannónia Entertainment a gáz, a tankok, a hónapokig tartó állóháború, minden tele lett halottakkal, sárral és patkánnyal. És már senki nem lepődik meg azon, hogy az angol úriember kérdés nélkül lövi le a magát épp megadó német géppuskást, hiszen az egész emberiség átlépett azon a bizonyos határon 1914 és 1918 között. Ez még az a konfliktus volt, amelynek közepén - karácsonykor - átmeneti békét kötöttek egymással a sorkatonák, itt még számított a fair play - már amennyire egy háborúban ez elképzelhető. Később már nem történt ilyesmi. Hiába, változik a világ. tarca CSILLAGOK, HARANGOK Az illető, akiről szó van, késő délután ért fel a hegyre, az üresen álló menedékházhoz. Előtte órákig gyúrta lábával a térdig érő szűz havat, megizzadt rendesen. Mégsem bánta, hogy nem vertek ösvényt előtte mások. így biztosra veheti, hogy egyedül lesz. Amint megérkezett, tüzet rakott, kipakolta hátizsákjából az elemózsiát, elterítette az ágyon a hálózsákot. Komótosan csinálta, nem sietett. Nem tartott attól, hogy megzavarják. Kedvenc helye volt ez a ház a hegy félreeső részén, nem sokan jártak arra. Karácsonykor különösen nem. Jól el lehet ott az ember magában, magának. Nem szerette az ünnepeket, a karácsonyt főleg. Borsódzott a háta, ha a nagytakarításra, sütés-főzésre gondolt. A sok ingerültségre, bosszúságra, ami vele jár. Irtózott a december végi tumultustól az üzletekben, az ajándékok, ennivalók beszerzésének kálváriájától. Mindentől, ahol sokadalom van: karácsonyi vásár, boltok, templom. Jobb neki fent, a hegyen. Ha társaságra vágyik, felnéz a csillagokra. Sok a csillag az égen, mégsem keltenek tömegiszonyt senkiben. Az illető, akiről szó van, éjfél körül kilép az ajtón, ott áll a menedékház előtti tisztáson, fent a magas hegyen. Nézi a még magasabban ragyogó csillagokat. Sok csillagot látni a hegyről tiszta, fagyos karácsonyi éjszakán. Fényesebbek, mint a völgyből nézve, ahol füst, köd, szmog homályosítja el a fényüket. Pár száz méter szintkülönbség csak, mégis mérhetetlenül közelebb látszanak az őket fürkészőhöz. KUTYAVASAR IBOLYÁN TÚL Jkzért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ö dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ö utána?” Préd. 3,12. Az embernek nehéz pusztán élőlényként tekintenie magára. Aki megszületik, táplálkozik, fedezékbe vonul a hőség elől, ügyel, hogy fagy ne élje, és kerüli a keserveket, kiül a melegre, és örvend a friss levegőnek, kifejlődik, szaporodik, megöregszik, erőtlenné válik, majd elpusztul. Főleg elpusztul, mert attól kezdve már nem élőlény, hanem valami más. Arra is vannak szavaink. De addig óvja az életét, mindenekfölött. Ritkán sorolja magát a hétköznapi élőlények közé, aki nem csak a társadalom kusza hálóin lévő kisebb-nagyobb pontok egyike, és fogadja ismerősei köszönését a folyó mindkét oldalán, bemegy az épületekbe, hogy lássa, kik vannak ott és mit csinálnak, majd kimegy, talán leül egy padra, a helységek jóindulattal ácsolt padjaira, és nézi a társait, amint járnak-kelnek, vagy önmagába fordul, és ott utazik tovább, bűvös szavakat rebegve maga elé, mert a lény él és mozog a világ szerint, aztán él és mozog az ő lelke szerint, teremtett útjain, szintén. így élt és mozgott kiszabott és megalkotott útjain Simon. Mint egy élőlény. Tőle már nem nehezebb ama háló. Sétái szüneteiben két fa közé eső padot választott pihenőül, hogy mindkét oldalról hallja a madarak énekét, mert a madarak mindig énekelnek, mindig fütyörésznek nekünk a fákról, és ha csak egyfelől halljuk e bősz polifóniát, szükségszerűen fölborul valamely egyensúly, amit nem kis vesződség árán, valahogy ellensúlyozni kell. Általában rigók énekeltek azokon a ciprusfákon. De mi sejtjük, úgyszintén az olvasó, aki öszszeterelte juhait és jó irányba vezeti, hogy azon a napon csak a jobb oldali fáról szólt rigó, a másikon egy kambodzsai varrómadár énekelt. Nem tudhatjuk, hogyan került oda ez az ázsiai madár, talán a köztársasági elnökkel jött potyautasként, mert né, most mutatják a hírekben, hogy onnan érkezett, vagy őfelsége Norodom Szihamoni király ajándéka megszökött gazdájától és most egy fán énekel, de jelenléte azon a cipruson a varázslat zöldessárga, naran-Mintha neki ragyognának, mintha tudnának róla. Ha épp nem verte le a porcelánt, az embernek jó érzés, ha tudnak róla. A szél elállt, az éjféli hidegben a vadak sem járnak. Olyan csend van fent a hegyen, mint lent a kutak mélyén. Mindent átható, szinte fogható. Az illető, akiről szó van, csak áll, és hagyja, hogy átjárja. Megfürdik benne, mint egy kád illatos vízben. A csend kitart. Az illető, akiről szó van, kicsit mintha már dideregne tőle. Mint a fürdőző, ha kihűl a kádban a víz. Nézi a sziporkázó csillagokat, ahogy megállás nélkül küldik ismeretlen morzejeleiket, ki tudja, kinek. Könnyebb lenne szót érteni velük, ha telefonálnának. Vagy valami. Akkor a hegy lábánál megszólalnak a karácsonyi éjféli misére hívó harangok. esős árnyalataiban fürdette az elképzelt és megteremtett ösvényeket szegélyező kisebb-nagyobb köveket, fákat, füveket, és az ott haladók talán hálásak lehettek ezért, hisz ezek a gyermekkor színei, és a melegben párálló lombok illata hasonlíthatott a terített ebédlőasztal illatára, melyen a férjezett, ám gyermektelen nagynénik szelik a vörösre sült alkonyatban megcsillanó paradicsomot, jóindulatuk és türelmük a végtelenben találkozik, akár a gömbre vont párhuzamosok farkasfiai, ilyen fényekben játszhatott Juliska szoknyája, Jancsi kalapja, a boszorkány vasorra, és meglehet, ilyen színekkel üdvözöl majd az örök világosság. Legyél hát türelmes, szép türelemmel. Aztán az utak mögött fölsejlik a kísérteties távolhatás népmeséi fivére, aki miszlikbe aprítja a sárkányt és övé a fele királyság, és ősi, csillapíthatatlan vágytól vezérelve átgázol bármilyen entrópián, éljen az derékig akár, mint a Balaton oly fényes stáción. Énekelt a varrómadár. Énekelt a rigó. Simon ösvényei kiszélesedtek, gondolatai kitágultak. Ne higgyük azt, bármely út porától lepve, hogy a testek törvényei csupán látható és kézzelfogható dolgokra vonat-Molnár Vilmos Messze vannak odalent a szerteszét elterülő falvak, amerről a harangok zúgása jön, de a tiszta, fagyos, téli éjszakában a harangok hangja messze elér. Nem éles, nem hangos, alig érzékelhető, de mintha mindenhonnan jönne, mivel sok helyről hallatszik. Mellette a csillagok ragyogása olyan, mint mikor a képhez megérkezik a hang. Az illető, akiről szó van, meghökkenten hallgatja. Aztán bólint, vagy csak lehajtja a fejét. Végül is ő akarta, hogy szóljanak hozzá a csillagok. Később bemegy a házba, csomagol. Felveszi a hátizsákot, elindul a délután vert csapáson lefelé. Odafent csintalanul kacsingatnak egymásnak a csillagok. Rakoncátlan csillagszórók az ég láthatatlan karácsonyfáján. Szondy-Adorján György koznak. Simon arra gondolt, vajon hogyan lép kölcsönhatásba a lélek az örökkévalósággal, milyen a köztük lévő viszony? Azt, hogy milyen a test viszonya, tudjuk. Itt a lábunk alatt. Ti gyönyörű emberek, kancsal ikonok: trágya. Meg aztán jóval több az elhalt, mint az élő, sokkal nagyobb létjogosultságuk lenne olyan helységneveknek, akár Kézdiszáraztetemes, Meződögesd, Csíkszenthullafalva vagy Felsőibolyaszimatolánd, amit csak Ibolyának neveznének, hisz Antananarivót is csak Tanának becézik a malgasok. És miért csak az ördögnek áll szándékában lelket vásárolni? Most rögtön eladnám a lelkemet egyszer, csakis egyszer az örökkévalóságnak, szólt Simon, és a zöldessárga fényben lassan kifakult az arca, majd fehérré vált és az tükröződött a köveken, a levelek hátán, majd onnan vissza, és megint, és megint, akár két szembefordított tükör az örök oda-visszaút fölöslegessé vált pihenőin. Az időben nem vagyok tökéletes, folytatta, nem lehetek, bár még szövetségesem az időm, az örökkévalóságban az nem létezik, most meg kell válnom tőle, mert csak így lehet vég nélküli: ha nincs. Énekel a varrómadár. Énekel a rigó. ■j k 1 aaaaananii«i I I L aaaaaaaaaH ÍZz El JL JS!! 1 Baaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Évo (felelős szerkesztő, 1 Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca) • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, 1 korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg a kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. december 1 t
