Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-21 / 296. szám
i A beszélgetés lehetőségei Nagy szükség van olyan könyvekre, melyek valóban a „családi” kategóriába sorolhatók: nem úgy, mint azok a művek, melyek többségétől a legtöbb szülő agya kisimul vagy épp a dühroham környékezi, de nem is úgy, hogy a felnőtt kedélyesen kuncogva - esetleg nosztalgiázva - olvassa, miközben a gyerek mellette unatkozik. Hanem úgy igazán. Családi - mert felnőttről, gyerekről egyaránt szól, nagyszülők, szülők, kamaszok és kisebbecskék is érezhetik, mennyi mindenben hasonlít ez az ő életükre. Mert itt nem egy szuperanya mesél a szupercsaládjáról, nem porcukorral meghintett aranyköpések sorjáznak az oldalakon, hanem az igazi élet lenyomatai. Fóris-Ferenczi Rita De Anyu! című könyve kapcsán sosem titkolta, hogy a tizenegy fejezetben megismerhető erdélyi magyar család bizony nagyon hasonlít az ő igazi, öttagú családjára, mégis sokkal több ez, mint egy keménykötéses, szépen illusztrált családi legendárium: azt példázza, hogy az élet mindenekelőtt érdekes. És csak mellékesen derül ki, hogy gondok is vannak, bosszúságok is adódnak, és néha azok is az agyunkra mennek, akiket mindennél jobban szeretünk. És ha eszünkbe jut, hogy Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták vagy Bálint Ágnes Szeleburdi család című könyvében milyen jóleső irónia munkál a kiskamasz főhős mondataiban, akkor egész biztosan Fóris-Ferenczi Ritának is hálásak leszünk azért, hogy ilyen szórakoztatóan mutatta meg, hogy bizony a felnőtt nézőpont sem unalmas. Fóris-Ferenczi Rita a Babe$-Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai és Neveléstudományi Karának dékánhelyettese, számos pedagógiai szakkönyv szerzője. S ha valaha bárkiben felmerült, hogy a pedagógiai munkák szerzői közül látott-e már valaki gyereket a maga természetes élőhelyén, annak megnyugtatásképpen elsőként hoznám példaként Fóris-Ferenczi Ritát. Hiszen az ő családi könyveiben nem a szakember beszél hűvös bikkfanyelven, nem is idealizál, hanem megnyugtatóan nevet a szemünkbe, és legyint: ugyan, a gyerek gyerek, a felnőtt felnőtt, az ember ember - semmi többet nem kell elvárni tőle. A Mondhatok-e valamit? és a Bezzeg című könyveiben már megszólal a gyerekhang, és olyan kérdések kapcsán értekezik, melyek a gyerekek - az igazi gyerekek - visszatérő kérdései. Együttgondolkodásra hívnak, beszélgetési lehetőségeket kínálnak ezek a történetek. A legújabb könyv, 3 a Mi lenne, ha például arról, hogy mi lenne, ha felnőtt lennék, lány lennék, fiú lennék, egyke lennék, nagyfiú lennék, nagylány lennék, csecsemő lennék vagy nem lennék. Fóris-Ferenczi Rita: De Anyu! (Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2017); Mondhatok-e valamit? (Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2017); Bezzeg (Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2018), Mi lenne, ha (Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2019). Illusztráció: Pápai Barna „uram leszünk nemsoká' és asszonyom" Aki gyürkőzött már neki, hogy alkalmi verseket ajánljon, olyanokat, amelyeket a gyerekek, a kis- és nagydiákok fanyalgás nélkül hallgatnak és mondanak, tudja, hogy ez bizony nem olyan egyszerű feladat, mint elsőre tűnik. Mert hiába, hogy remek költők írnak ma is, egyszer csak nem lett sikk alkalmi verseket írni. Pedig ha megnézzük az ünnepségek forgatókönyvét, azt látjuk, hogy mi, magyarok szeretünk versekkel ünnepelni: versekkel köszöntünk, versekkel siratunk, versekkel búcsúzunk, versekkel várakozunk, még forradalmat is versekkel lobbantunk be. És konokul minden ünnepünkön verset - mondanám, hogy mondunk, de leggyakrabban mondatunk a fiatalokkal. Keresztény és világi ünnepeinken sokszor évtizedek óta hangzanak el ugyanazok a verssorok. Most, a régi költemények mellé újabbakat kínál a Bárka folyóirat szerkesztősége: Mondani-valók címmel antológiába gyűjtötték azokat az ünnepi verseket, melyek a pályázatuk nyomán születtek. Felhívásuk ösztönzésére olyan költők írtak alkalmi műveket, mint például Tóth Krisztina vagy Zalán Tibor. Nagy segítség és fontos inspiráció lehet ez a kötet minden pedagógusnak, szülőnek, versmondónak. Nincs itt nyakig gombolt pátosz, csak őszinte és friss hang szól egy-egy nagyon is emberi élethelyzetben. Számtalan kedves példát emelhetnék ki, de most Borsi Bálint Ballagó című versének részletével ajánlom e hiánypótló könyvet: „Tornazsáknyi kérdés, félek, öszszenyom, / uram leszünk nemsoká’ és asszonyom, / összerándul mind a szív momentán. // Nem várjuk a csengőt többé, bánat, ó, / nem kell most a vekker sem, hogy keltsen, / váratlanul ért minket a várható, / s belőlünk egy kis darabkát elcsen, / vissza nem vágyódunk már, de el sem, / körénk áll a végleges, nagy képkeret, / mindörökre elhagyunk egy létteret, / s pityergünk egy sablonos kis versen.” Lovász Andrea (szerk.): Mondani valók, Bárka folyóirat - Békéscsabai Jókai Színház, Békéscsaba, 2019. Illusztráció: Pikier Éva Az élet furcsaságairól Lakatos Mihály Súlyos ügyek című könyve, melybe a Magyar Idők és a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében, a Lugasban, valamint a lapunkban közölt tárcáit gyűjtötte össze, elgondolkodtató, szórakoztató olvasnivalót kínál. És egy határozott férfi-szempontot. Mintha lenne egy megbízható értékítélettel megáldott barátunk, akivel elbeszélgethetünk az élet furcsaságairól. Vannak jelenségek, amelyek igenis tematizálják az emberek hétköznapi beszélgetéseit. Ilyenek a családdal kapcsolatos ügyes-bajos dolgok, a kedves bezzegek és a visszatérő dohogások. De ilyenek a média által sulykolt történések is, főként amelyek mégiscsak visszaköszönnek a valóságban. Az egyszeri ember gyakran vicceket gyárt ezek apropóján, az íróember meg tárcát ír. Nagy örömünkre Lakatos Mihály olyan író, akinek mind a humorában, mind a következetes értékrendjében bízhatunk. A józan LAKATOS MIHÁLY SÚLYOS paraszti ész nyilvánul meg az írásaiban - és ez bizony stabil pont maradt ma is. Higgadt bölcsességgel enged belelátni Ábel családjának szeretnivaló furcsaságaiba, Ábel szempontjait végiggondolva próbálhat az olvasó is eligazodni a fogyasztói lét dzsungelében, elmélkedhet a hazáról, a gondviselésről, a magyarságról és a nem magyarságról. Olykor kiszámítható, mit mond Ábel erről vagy arról a közéleti témáról, hiszen Ábel nem fog holnap sem másként gondolkodni a világról, távol áll tőle az egyrészt-másrészt típusú relativizálás. „Gondoljunk csak bele: véletlen-e az, hogy amíg a múlt embere minden történés mögött Istent látta, addig korunk embere a pénzt? Bármi történjék is a világban, a hitetlen ember első pillantása a tőzsdei árfolyamokra esik... És akkor nézzünk körül” - írja a Hit és tőzsde című tárca végén. Nem sekélyes, nem alpári, nem unalmas. Magyar és keresztény. Családapa. Nem azt szajkózza, hogy mindez érdem, hanem hogy büszkén és örömmel vállalható, hiszen Isten döntése is. Lakatos Mihály: Súlyos ügyek, Előretolt Helyőrség íróakadémia, 2019 „amire az elalvás előtti utolsó negyedórában gondolsz" Közéleti költészet - nem hétköznapi limlomokat számba vevő, nem félmondatokkal pörölő, nem a híradók szalagcímeit kommentáló reflexió mindez, hanem olyan versek, melyek valóban a közösségről és a közösségért, az életről és az életért szólalnak meg. Pátoszmentes egyszerűséggel engednek látni egy embert, aki a kortársunk. Kortársunk, de múltja van. Kortársunk, mert ismeri a jelenünket. Kortársunk, mert számonkéri a jövőt. És komolyan vesz. Minket. Ez a komolyanvevés az egyik nagy ismérve Térey költészetének. Ezért kattognak bennünk tovább a verssorok, ezért ujjongunk, hogy ő - végre valaki - messzire látott közülünk, ezért bocsátjuk meg az iróniát, ezért jövünk zavarba attól, hogy valami véget ért. Csak bólinthatunk, minden felismerésnél, mikor az aforizmaszerű kinyilatkoztatások verssé tisztulnak: „»Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik« - / Biztos? A vér és a földrajz a jellemre nézve / Nem sokat jelent.” (A hajdú, a nagykun, a tót meg a jász)-, „Pedig az vagy, amire az elalvás előtti utolsó negyedórában gondolsz, / Az a legnemesebb sóvárgásod, / Az imád” (Kilencvenes évek). Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba, Jelenkor Kiadó, 2019 LAPSZÁMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Farkas Wellmann Éva (1979) költő, szerkesztő, kritikus Ilyés Krisztinka (1999) író, költő Kántor Mihály (1974) szakíró Karácsony Benő (1888-1944) író Leczo Bence (1996) író Molnár Vilmos (1962) József Attila-díjas író, szerkesztő Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas költő, műfordító Polgár Kristóf (1997) költő, író Szepesi Attila (1942-2017) József Attila-díjas költő, publicista Szondy-Adorján György (1971) költő, író Urbán Péter (1979) író Varga Melinda (1984) költő, szerkesztő, újságíró TEREY JÁNOS Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba - furcsa zenéje van ennek a címnek. A kötet kompozícióját a költő állította össze, de ő már nem lehetett köztünk, amikor idén őszszel a könyv megjelent. Ez a távozás, ez a hiány, ez a máshollét az, amely bekúszik a sorok közé. A hátlapszövegként kiemelt idézet is másként borzongat így, hogy nem penderülhetünk Térey János elé dedikációt kérni: „Negyvenhét éves vagyok, / Mint Ványa bácsi, mikor kiborult / E férfiak számára különösen veszélyeztetett korban; / Mégis Asztrovhoz húzok, / Mert ő legalább tevékeny és empatikus: / Belegondol Afrikába. / Szörnyű hőség! Hogy ott mi lehet.” 2019. december IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
