Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-21 / 296. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET Molnár Vilmos és Szondy-Adorján György tárcája 5 Farkas Wellmann Éva, llyés Krisztinka, Varga Melinda és Polgár Kristóf versei Karácsony Benőre emlékezünk lohten [50 * 70 cm) Szent Katalin (50 * 70 cm) szerkesztoseai terepaszta Amikor jön az angyal Farkas Wellmann Endre Hol volt, hol nem volt, kezdődhetne a mese, amikor így, a férfikor derekán már a saját gyerekeivel együtt várja az ember a karácsonyt, mint annak idején, amikor ő maga volt gyerek. Nehéz megtalálni az arányokat, a külsőségek és a belső tartalmak a felnőttben is kételyeket ébresztenek, nemcsak a gyerekben, aki aztán ott áll szenteste a fa alatt, ajándékokat, élményt, nyugalmat és tulajdonképpen az év legszebb napját és éjszakáját várva. Mikor miről kell szólnia a karácsonynak? Az ünnep önmagában - bármelyik is legyen az - épp arra való, hogy kizökkentsen a múló időből, és felmutassa a megszentelt idő értékét, kicsinek, nagynak, minden élőnek. A gyermek ünnepe jobban kötődik az ajándékhoz, a meglepetéshez, a valami ismeretlen megtapasztalásának misztikus élményéhez, mint bármilyen más lelki tartalomhoz. Számára a karácsony lelki tartalma is inkább az, hogy megélje egy pillanatig fokozottabban a család szeretetét, a szülők gondoskodását és azt az élményt, ami miatt felnőttkorára is ünnep marad az ünnep: az összetartozást. A biztonságot. Keresztényi körökben van, ahol a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, van, ahol az angyal, ám az üzenet közös: a szeretet megtartó ereje. Az adventi időszak végén a karácsony ünnepével beteljesedik a várakozás, a Születés minden új születésének a szimbolikus hordozója, így a lélek újjászületését is jelenti. Az ajándékozás pedig a megelőlegezett bizalom, a jóság jutalma. Útravaló az isteni parancshoz: nőj nagyra és légy jó. Szóval önkéntelenül is minden elmúlt karácsonyára visszaemlékszik ilyenkor az ember, melyik volt a legjobb, melyikhez hasonlót szeretne megélni újra. így a hol volt, hol nem volt után lepereg odabent a legszebb karácsonyi mese, és egyszerre próbálom felidézni életem elmúlt negyvennégy karácsonyfájának az illatát, negyvennégy esztendő misztikumával, ajándékaival, tanulságaival. Milyen lesz idén? Mit adhatok és mit volna jó adnom? Mit hozzon az angyal? Persze, hozzon karácsonyfát. Enélkül semmit se érne az egész. Klímavédelem ide vagy oda, nekem az angyal, amíg csak élek, legyen szíves mindig eredeti, élő, illatos karácsonyfát hozni. Legyen rajta gyertya meg csillagszóró, szaloncukor és üveggömb. Alma, dió, mogyoró. Ha szegényebb volt az év, akkor kisebbet hozzon, de igazit akkor is. Ahogy a Születés története helyett se tudnék elfogadni semmi mást, semmilyen műanyagot, semmilyen más mesét. A saját rítusaim nélkül nincs karácsony. Hozza el hát a csendes, szentséges éjt is, ahogy a fát körbeállva énekelünk, mind, akik együvé tartozunk és egymás közelségében szándékozunk ilyenkor megpihenni. Idén is együtt várjuk az angyalt. A srácokkal együtt akarok gyerek lenni. Mindegy, mit hoz az angyal. Meglepetés legyen, béke, csend és fenyőillat. Sosem vágytam nagyobb gazdagságra. És arra, hogy mind ott legyünk. Az igazi ajándékot minden évben akként kapjuk meg, hogy együtt lehetünk, igazából ezt hozza el az angyal. Bármi más ajándék csak ráadás. Mindegy, hogy mi az. Ezt köszönöm most a szüleimnek, amit szülőként most én is át szeretnék adni a gyerekeimnek. Mégiscsak ők tudták, hogy létezik az angyal, és hogy ki az. Békés, boldog karácsonyt kívánunk! vezervers Nagy László Játék karácsonykor Bárd az ég is, meg-megvillan, lelkeket irtana. Hamuszürke vatelinban jajgat a kisbaba. Csöpp ujjal az arany-lázas tornyokra rámutat. Anyja előtt bezárták az urak a kapukat, döndödi dön döndödi dön. Gyenge arcát üti-veri a havas zivatar, ha a telet kiheveri mit akar, mit akar! A kis istent mi megszánjuk emberek, állatok, kályhácskája lesz a szájunk, szedjétek lábatok, döndödi dön döndödi dön. Könnye van csak a mamának, az csorog tej helyett. Soványkodó babájának tejecskét fejjetek. Hallgassuk, a csuda üveg harmatot hogy csobog, szívet nyomni kell a süveg, megszakad, úgy dobog, döndödi dön döndödi dön. Vércsöpp fut a jeges égre, bíbor-gyöngy, mit jelent? Ül Heródes gyihos ménre, gyilkolni védtelent. Fodros nyerge vastag tajték, kígyó a kengyele, beledöbben a sok hajlék, ádáz had jár vele, döndödi dön döndödi dön. Megmenekül, úgy remélem a fiú, a fiú, kívánjuk, hogy sose féljen, ne legyen szomorú. Vigadjunk, hogy enni tud a rongyosok új fia, - kerekedjék, mint a duda, orcája dundira, döndödi dön döndödi dön.
