Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-14 / 290. szám

vendeaunk a Maavar Állami Ooerahaz AZ EIFFEL MUHELYHAZZAL UJ FOKOZATRA KAPCSOL A BUDAPESTI OPERA A X. kerületi Kőbányai úton, közel harmincezer négyzetméteren megépült komplex központba költözhet 2020 első felétől az Ope­ra kilenc gyártóműhelye, színvonalas tárolási lehetőséget kap ötszázezer jelmeze és csaknem tízmilliárdos értékű díszletállo­mánya. Ezenkívül színház- és próbaterem, hangstúdió, kiállító­­helyek, oktatóéi intézmény, valamint a kikapcsolódást biztosító sportpálya és közpark is megtalálható lesz az Opera által hasz­nált, vasúttörténeti emlékekben gazdag, héthektámyi területen. Miként lesz Magyarország legnagyobb ipari műemlék csarno­kából hazánk legnagyobb középülete, tehát még a Parlamentnél is hatalmasabb komplexum — és miként tör hét esztendő alatt a legrosszabb infrastruktúrájú operaintézmény szerepéből a leg­különlegesebb műhelyházzal bíró társulat címére a Magyar Ál­lami Operaház? Erről is szólnak a következő sorok.-3 me ni helyőrség A klasszikus színházi élet, így a klasszikus operai élet is mindent maga gyártat és hiv életre, azaz az előadás létrejötte a próbafolyama­ton, a logisztikán, a raktározáson, a díszletezésen, a háttérben működő műhelyeken múlik. A nagyvárosi dalszínházak világszerte ugyanaz­zal a problémával néznek szembe, amivel Magyar Állami Operaház is szembesült: logisztikai központot a színház közelében, a belvárosban lehetetlen építeni. Emiatt külsőbb kerületekben tervezik meg az új, integrált műhelyházakat és próba­központokat. A budapesti Opera az elmúlt évtized egyik legnagyobb vo­lumenű kulturális beruházását hozta tető alá: Kőbányán, a MÁV hajdani Északi Járműjavítójának épületei­ben alakítja ki új multifunkcionális logisztikai bázisát. Számos funkciója közül az elő­adások hátterének kiszolgálása lesz tehát az Eiffel Műhelyház egyik fon­tos feladata. Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója korábban így fo­galmazott erről: „Az Eiffel-projekttel elindulhat egy olyan bázis kiépítése, amely minden raktárt és műhelyt egyesít, egy színpad méretű próbate­remmel, operaházi méretű zenekari árokkal felszerelt kamaraszínházzal, ületve stúdióképességű zeneterem­mel támogatja az Opera jelenleg lehetetlen felkészülési körülményei­nek javítását. Sose tévesszük szem elől, hogy a világ egyik legnagyobb operakomplexumát működteti Ma­gyarország, s ezzel Budapest opera- és balettélete Berlin, Párizs, London, Bécs és München kínálatával azonos volumenű, s hogy az Operaház és az Erkel Színház előadásait növekvő nézőszám mellett félmilliónál is töb­ben látogatták évadonként, az a ma­gyar kultúra fokmérője, a magyarok kultúrszomjának külföldről hitetlen­­kedve fogadott bizonyítéka.” A bamamezős beruházás az egy­kori Északi főműhely huszonkét hektáros területéből héttel gazdál­kodik. A szomszédjába költöző Ma­gyar Műszaki és Közlekedési Mú­zeummal együtt a két intézménynek lehetősége nyílik rá, hogy új kulturá­lis centrumot hozzon létre Budapest mértani középpontjától nem mesz­­sze, a belvárostól alig öt kilométer-' re, a Hungária körút és Kőbányai út sarkán. A több mint huszonnégyezer négyzetméter alapterületű központi épület az Eiffel Műhelyház, amely­nek tervezési munkáját Marosi Mik­lós, a Középülettervező Zrt. Széche­nyi-, Ybl- és Pro Architectura-díjas építésze vezette. A három nagyobb részegységre osztható fejlesztés Kő­bányai út felőli első harmada lesz a nagyközönség számára is látogat­ható. Az előtérként is funkcionáló főhajóban található a vasúttörté­neti múltat idéző 327-es szerkocsis gőzmozdony, illetve egy műemléki védelmet élvező favázas étkezőko­csi, amelyet szintén a roncstelepről mentettek meg. Ez utóbbi nézőtéri büféként is funkcionál majd, helyre­­állítását pedig részben az Opera asz­talos-, lakatos- és festőműhelyének munkatársai végezték, a műhelyház vezető belsőépítésze, Szenes István irodájának tervei szerint. A külső architektúra korhű rekonstrukcióját Zákonyi Gyula és csapata végzi. A mozdonycsarnokból balra nyílik a gróf Bánffy Miklósról, az Opera legendás intendánsáról el­nevezett színház- és próbaterem, aminek az Operaházéval azonos méretű próbaszínpada és árka az intézmény harmadik játszóhelye is lesz 2020 februárjától. Az itt talál­ható 420 fős, de akár a másfélsze­resére is bővíthető mobil nézőtér összecsukható, így a színházterem többfunkciós rendezvénytérként is hasznosul. Az Opera a jövőben itt tervezi megtartani kísérletezőbb előadásait, amelyek az újdonságok­ra nyitott, érdeklődő közönséghez szólnak. Mivel a két nagyszínházban (Operaház, Erkel Színház) reperto­áron főként a hosszú, romantikus 19. század alkotásaira van igény, a barokk operák, valamint 20. századi és kortárs darabok, modern balettek találnak majd elsősorban otthon­ra az Eiffel Műhelyház Bánffy-ter­­mében. A forgószínpaddal ellátott terem további érdekessége, hogy Az Eiffel-mozdonycsarnok Mozart A kairói lúd, avagy a rászedett vőlegény című operájának 2019-es bemutatóján akusztikai falburkolata a másik két próbateremhez hasonlóan az Opera szcenikai műhelyeiben készült, ami új kihívást jelentett a díszletkészítő mestereknek. A Bánffy-teremmel szemközt talál­ható, a színpad méretével megegye­ző két próbateremben, ahol a művé­szek ugyancsak az Operaház hasznos tereivel méretazonos környezetben készülhetnek az előadásokra. A bejá­rathoz közelebb eső, Fricsay Ferenc karmester nevét viselő, akusztikailag legjobban kiemelt stúdió a zenekari próbák mellett hangfelvételek rög­zítésére is alkalmas, míg a mögötte található, Hevesi Sándor egykori fő­rendező nevét viselő háziszínpadon a díszletes próbák sem jelentenek kihívást, hiszen a díszletfalak rögzí­tését díszlethúzók is segítik. A közönségforgalmi területek emeleti részén található a tervező Feketeházy János, és az épülő Ope­raház intendánsaként is ismert Pod­­maniczky Frigyes báró nevét viselő terasz. Előbbi részen a Közlekedési Múzeum rendez be 2020 szeptem­berére a hely szellemét idéző kiállí­tást, míg utóbbit az Opera használja majd tárlataihoz. Innen indul a lá­togatóknak megnyitott egyéni vagy vezetett útvonal is, amely során az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a műhelyház működésébe. A műhelyház második harma­dában két díszletraktár kap helyet, ahol kétszázötven konténer foglal­ja majd magába az Operaház tel­jes repertoárjának díszleteit. A kor kihívásainak megfelelő logisztikai rendszerben egy praktikus, négy­utas targonca mozgatja majd a táro­lókat, amelyek egy kamionra felhe­lyezve szinte azonnal indíthatók is lesznek az előadások helyszínére. A hátsó traktusban található jelmez-, parókakészítő-, asztalos-, lakatos-, festő- és szobrászműhelyek mellett található a Kertész István karmes­terről elnevezett pavilon, amely az énekkar és a balett-társulat számá­ra is bemelegítő teremként szolgál. Közvetlenül mellette, a tetőtérben elhelyezett pálmaház az itt dolgozók pihenésének és a műhelyek termé­szetes fényforrásának biztosításán kívül a közönség számára az egy kilométeres épülettúra oázisának feladatait is ellátja. A felső szintek­ről ugyanis a műhelyben dolgozók munkája annak megzavarása nélkül követhető, és népszerűsíteni lehet a kihalóban lévő színházi szakmákat. Szintén a munkatársak rekreációját célozza a hátsó traktusban található sportpálya, amely az operai sport­élet feltámasztását célozza és több teremsport űzésére alkalmas a tol­laslabdától a futsalig. Az Eiffel Műhelyház mellett to­vábbi három másik épület tartozik a Kőbányai úti komplexumhoz. A mögötte található vasútállomásból alakul ki 2020 végére a Radnai Mik­lós zeneakadémiai professzorról, operaigazgatóról elnevezett oktatási helyszín, amely egyúttal posztgra­duális operastúdió és zeneiskola is lesz. Ahogy Kocsár Balázs főzene­igazgató fogalmazott: „Nagy szükség van arra, hogy amint a világ nagyobb operaházainak, úgy a budapesti in­tézménynek is legyen egy operastú­diója. Ennek az a feladata, hogy a Zeneakadémiáról kikerülő, tehetsé­ges, énektechnikailag képzett mu­zsikusokat énekes-színészi feladatok elvégzésére tovább tanítsa és megis­mertesse őket az operarepertoárral. Létre kell jönnie egy hídnak, amely a már dolgozó művészeket összeköti a fiatalokkal, sőt vonzó életpályamo­­dellt kínál.” Természetesen a képzés kiterjed majd a zene- és énekkari tagjelöltekre is. A két oldalsó csarnok egyikében cipész- és kalaposműhely, valamint gigantikus jelmeztár és -kölcsönző kap helyet, ahol a jó minőségű, de már előadásokban nem használt jel­mezek bérlésére nyílik majd lehető­ség, míg a másik épület üzemeltetési feladatokat lát el. Várhatóan 2020 végére készül el az épületeket öve­ző, csaknem háromhektáros terület parkosítása is, ahol játszótér, egy védett 301-es gőzmozdony torzója és egy, a közönség előtt nyitott, száz gépjárművet tárolni képes parkoló is váija majd a látogatókat. Az Eiffel Műhelyház a remények szerint a Magyar Állami Operaház horizontján nemcsak a művészi spektrum szélesedését, színese­dését is eredményezi barokk vagy kortárs előadásaival, kísérleti szín­­reviteleivel, 20. századi opera- és balettcsemegéivel, de a hosszabb és komfortosabb, jobban szervezhető próbafolyamatok révén további álta­lános minőségjavuláshoz is elvezet. Az Eiffelben bemutatkozó kama­raprodukciók pedig dobbantóként is szolgálhatnak tehetséges fiatal énekesek, táncosok, zeneszerzők, koreográfűsok, tervezők és rendezők számára is az Andrássy úti Ybl-palo­­tába való belépés előtt. AZ ÉSZAKI Az Északi főműhely elődjének te­kinthető a Magyar-svájci Gép­gyár (más néven Magyar-sveiczi Gyártársulat, 1867-1870), illetve az ugyancsak a kiegyezés évében alapított Magyar-Belga Gépgyár: ezekben a kőbányai üzemekben gyakran javították az északi vas­út mozdonyait és kocsijait. A Ma­gyar-svájci Gépgyár területileg is a későbbi Északi Járműjavító telkén helyezkedett el, így joggal datáljuk a járműjavító történetét 1867-től. Bár mindkét üzem csőd­be ment az 1870-es gazdasági vál­ság következtében, azok immár a MÁV-hoz csatolva tovább működ­tek, és 1870. augusztus í-jén Ma­gyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyára néven egyesítették őket. Az egység neve 1875-től Bu­dapesti főműhely, majd 1890-től bezárásáig, 2009-ig Északi főmű­hely lett. 1886-ban épült a nagy mozdony­szerelő csarnok, melyet Fekete­házy János tervezett, de később - tévesen - Eiffel-csarnok néven vált közismertté. A nagy gőzmoz­­dony-szerelőcsarnok és fűtőház 24 ezer négyzetméteres területével, öthajós, bazilikás elrendezésével nemcsak a saját korában számított impozáns épületnek (alapterülete a csaknem 18 ezer négyzetméteres Országházét is meghaladja), mé­retei egészen a főműhely bezárá­sáig alkalmassá tették arra, hogy eredeti funkciójában - mozdony­­szerelő-csarnokként - működhes­sen. Az 1960-as évek közepétől - amikor az Északi főműhelyben mintegy 3400 ember dolgozott - a gőzmozdonyok helyét villanymoz­donyok vették át. Említést érdemel az Északi főmű­hely gazdag kulturális és sportélete. A Törekvés Kultúregyesület 1888- ban alakult, a dalárda, a vonós-, később szimfonikus zenekar ország­szerte híressé vált. 1938-ban 1653 fős tagsággal, további tevékenysé­gekkel büszkélkedhetett. A kultúr­­házban színház-, könyvtár-, sakkte­rem is volt. Ekkoriban a színjátszók, majd a hatvanas évektől napjainkig a Törekvés Táncegyüttes vitték to­vább a Monarchia-kori hagyományt. A Törekvés Sportegyesület 1900-ban alakult. A labdarúgás mellett a versenysportok közül a nehézatlétika (birkózás, súlyeme­lés) és a kerékpározás dominált, míg a tagság nagyobb része a tö­megsportokat élvezte (túra-, eve­zős szakosztály). A focisták a tízes években négyszer lettek dobogó­sok a nemzeti bajnokságon, 1922- ben Torinóban 5:4-re legyőzték a Juventust, ami már akkor is nagy tettnek számított. Az egyesü­let számos világversenygyőztest adott Magyarországnak. Sportte­lepe jelenleg a Bihari úton talál­ható. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. december t

Next

/
Thumbnails
Contents