Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-30 / 278. szám
vezervers Mezőszemere egy kis Heves megyei falu. Nincs ott semmi különös, mégis igen sajátos helyet foglal el a magyar kultúra térképén. Ugyanis Bukta Imre Munkácsy Mihály-díjas érdemes művész szülőfaluja. Itt gyökerezik az a képi világ, amely meghatározza a Bukta Imre festészete által láthatóvá vált „másik Magyarország” arcát. Bukta Imre festészete igen zavarbaejtő képet tár elénk a vidékről. Napfényes napokon a porban fuldoklik, füstös, nyirkos őszökön pedig a sárban csúszkál mindaz, amit életnek ismerünk. A jelen képei ezek - nem siratják a múltat és nem is áltatnak idillibb jövővel. Nézi őket az ember, nem érti, mitől tud szép lenni a limlomokkal telehordott hátsó udvar, az autóroncs tetején ugató kutya, a delelő marhák kérődző nyugalma a villanyoszlopok és letarolt erdők közelében, a kocsmák tipikus vendégeinek testtartása és a sok nagyon is földi probléma. Aki nem ismeri a vidéket, nagyvárosi galériákban, képzőművészeti albumokban csodálkozhat rá, milyen az a világ, amelyről hinni akaija, hogy csak szorgos-dolgos nénik, bácsik lakják, akik népviseletben járnak és népdalokat énekelnek örömükben, bánatukban, virágot gondoznak és háziállatot, időnként lekuporodnak egy-egy aluljáró közelébe és aprópénzért csokrokat és házi tojást árulnak az ökotudatos új generációknak. Aki lakja is a vidéket, tudja, hogy gyökeret vert ott is a civilizációs magány, hiába csupán az infrastrukturális fejlesztések hiánya miatt sóhajtoznak. De itt mégis megtapasztalható az egyszerűség kegyelme, amely magában hordozza az életszerű élet lehetőségét is - talán ezért van az, hogy Bukta Imre művei mégsem letargiát közvetítenek, mégsem a nihil képes krónikáját festik, hanem árnyalatokat, átmeneteket, helyzeteket, jelenségeket ragadnak meg, melyek a szépségen és groteszkségen túl is mindenekelőtt érdekesek és igazak. Igény nem volt rá, de hiányzott Amíg leparkolunk a festő háza előtt, egy asszony biciklizik el mellettünk, a kormányán tele bevásárlószatyor himbálózik, szemerkél az eső. folytatás a 3. oldalon | y > 100. lapszám A dudás munka után, estefelé, fáradtan megjön. Tépett és piszkos és füstös meg véres. Szájából feltör a mother-tej íze, mother-nyelv, csipogás, tatárjárás, kísértet#járás, nyelvjárás tölti meg a száját.- Ma is - az asszonyka kérdi tőle.- Ma is - bólint kimerültén a dudás. És hozzáteszi: Szeretnék életnagyságú lenni. Lótuszt szeretnék vacsorára. Paradisumut házoá. Fürössz meg. Nézz rám. Hull a hó. Fürössz meg. Love me. Lave-moi. BUKTA IHRE képzőművészt arra kértük, hogy a munkáiból válogasson egy olyan sorozatot, amelyet önéletrajzként is értelmezhetünk. Ezzel illusztráltuk az ünnepi lapszámunkat. 1. Falusi tapéta [színes tus, tempera papíron, 73 x 102 cm, 1986) 2. Mezőgazdasági gép (fa, fém, magassága 55 cm, 1977) 3. Egy darab ősz [ventilátor, avar, üveg, magassága 200 cm, 1980) 4. Kényelemhelyzet-keresés elevátoron (akciófotó, 1976) 5. Vidéki vasárnap (ezüst zselatinnyomat, 70 x 90 cm, 2003) 6. Föld alatti szarvas (1976) 7. Romantika eladó (olaj, vászon, 110 x 130 cm, 2016) 8. Veletek és magzatotokkal (fali installáció, hossza 10 m, 2002) 9. Komposzt (olaj, vászon, 90 x 120 cm, 2013) 10. Hommage á Beuys (hűtőszekrény, szalonna, faszánkók, 85 x 55 * 65 cm, 1995) 11. Tehéntrágya mint médium (akciófotó, 1976) 12. Kukoricamorzsoló (fa, fém, magassága 200 cm, 1987) 13. Apám repül, anyám repül (fa, műanyag, fém, muskátli, magassága 50 cm, 2004) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ha biztosan oda akarsz érni, menj többedmagaddal n Szőcs Géza A dudás ; % 2019. november 30. III. évfolyam 48. szám Ünnep - kétéves az Előretolt Helyőrség Festmény, cefre és tyúkkert a műteremből
