Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-25 / 273. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2019. NOVEMBER 25., HÉTFŐ Johanovits László garázsból lett műhelyében otthon érzi magát a látogató Mindent a szemnek és persze a fülnek, a régi rádiók között Johanovits László a műhelyében kapcsolódik ki, szívesen hallgatja régi rádióit, amelyek ma is működőképesek Fotó: Hargitai Éva A látogató azonnal otthon érzi magát Johanovits Lász­ló műhelyében. Az egykori garázsból hangulatos kuckó lett, ahol régi, de működő­képes rádiók, gramofonok, nyugdíjazott televíziók sora­koznak a polcokon. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu FÁCÁNKERT Az 1936-os Stan­dard készüléken meghallgat­ni az esti mesét egészen más, mintha az egy modern rádi­óból szólna, állítja Johano­vits László. Ezzel valószínű­leg többen is egyetértenének azok közül, akik a hetvenes években vagy még korábban születtek. Csakhogy a fácán­kerti fiatalember huszonhat éves, így felnőtt évei az inter­net, a videómegosztó csator­nák és közösségi média korá­ra esnek. Mégsem egy okoste­lefon képernyője jelenti neki a kikapcsolódást, hanem az, ha beülhet kicsiny műhelyébe, szeretett rádiói közé. A műhely, amely nem olyan régen még garázs volt, és amely a családi disznóvágások egy-egy kiemelkedő momen­tumának is helyszínéül szol­gált, kiállítótér egyben, ahol Johanovits László szívesen lát minden érdeklődőt. A min­dent a szemnek itt kiegészül a mindent a fülnek elvével, és az sem igaz, hogy ne lehetne hoz­záérni a kiállítási tárgyakhoz. A látogatónak egyébként csak ki kell választania, melyik ké­szüléket szeretné hallgatni, és a vendéglátó pedig tüstént be is izzítja. A régi világvevők esetében ugyanis várni kell amíg bemelegszenek, és meg­szólalnak. - így szólt a rádió 1936-ban - mondja Johanovits László, és megszólal a jelleg­zetes, fütyülős-sípolós hang és persze a rádióadás. Hang­erő-szabályozó nincs, halkíta­­ni úgy lehet, ha eltekerünk az állomásról. Az 1925-ös német gramofont sem a szokásos mó­don lehet hangosítani, halkí­tani, hiszen ebben az esetben a szekrényke ajtajának nyitá­­sa-zárása jelenti a megoldást. De a régi masinán igazi gra­mofonra való lemez pörög, a zeneszám pedig egy letűnt, bé­kebelinek tűnő korszakot idéz. Egyébként ez jellemző ma­gára a műhelyre is, ahol az ab­lakot függöny díszíti, a helyi­ség közepén egy asztalka áll két karosszékkel, a készülé­kekre pedig nem egy esetben csipke- vagy hímzett terítő ke­rült. Ezzel kapcsolatban Joha­novits László elmondta, hogy egy-egy rádióból készült le­kerekített, majd szögletes vál­tozat is. Utóbbi pont a háziasz­­szonyok igényeinek megfelelő­en, hiszen ezekre lehetett té­rítőt, dísztárgyakat helyezni. Miközben nem mellesleg ma­ga a rádió is gyakran igazi mű­remek. Van, amelyik valóban, nevében is az. Egyébként pe­dig a rádiózás hangulata mel­lett a készülékek szépsége ra­gadta meg tulajdonosukat. Az első darab egy Szimfó­nia de Luxe volt, amelyet há­zigazdánk édesapjától kapott. - Kezdetben üzemképes dara­bokat igyekeztem megszerez­ni, aztán egyre inkább érde­kelt az elektronika. Innentől Ahogy maguk a készülékek, úgy a rádiózás története is ér­dekli Johanovits Lászlót. El­mondta, hogy Budapesten 1925. december elsején indult az első rádióadás. Megmutatta az 1938-ban propaganda célra készült biro­dalmi néprádiót, és az ennek mintájára az ötvenes években, kezdve hibás rádiókat kezd­tem el vásárolni, amelyeket felújíthatok - mondta. Gyűj­teménye úgy százhetven da­rabos, azaz nem számít iga­zán hatalmasnak, de mint mondja, esetében nagyon fon­tos, hogy tetsszen a kiszemelt tárgy, határozottan előny, ha látszik rajta a kétkezi munka. Johanovits László amúgy nem a Rákosi-éra idején gyártott magyar változatot. Ez utóbbin a Kossuthot és a Petőfit lehe­tett fogni, ám ügyes műszeré­szek alkalmassá tudták tenni más adók, így a Szabad Euró­pa vételére is. A gyűjteményben egyaránt ta­lálható magyar és külföldi rá­dió, és az első magyar gyártá­műszerész, még csak nem is asztalos. Ápolóként dolgozik a megyei kórház neurológi­ai osztályán. Gyűjtőszenvedé­lyéről kollégái is tudnak, volt, aki ki is egészítette a kollek­ciót. Természetesen, mint azt a garázs átadása is bizonyítja, a hóbortot jó szemmel nézi a család és a barátok. - Ha va­laki meghallja, hogy régi rádi­sú televízió készüléket, a Mun­­kácsyt szintén megcsodálhat­ja a látogató. Van itt zeneszek­rény, amelyben rádió, lemez­játszó és bárszekrény is helyet kapott, tekercses kazetta és kicsit sem okos telefon. Tulaj­donosukról sokat elmond az a mondata, amely szerint álmai netovábbja egy Szaratov hűtő. ókat gyűjtök, először azt gon­dolja, és időnként ki is mond­ja, hogy őrültnek tart. Aztán amint meglátja a műhelye­met, elismerően nyilatkozik róla. A legtöbben azt mond­ják, hogy otthonos, és persze szépnek találják a készüléke­ket, hiszen azok is. Van, hogy a skálaüveg különleges, a má­siknak a fája, a harmadiknak a varázsszeme rendkívüli - állítja a fiatal gyűjtő. Arról is beszélt, ugyan sokan antikvi­tásról beszélnek, de a készü­lékek nem kis hányada az öt­venes, hatvanas években ké­szült. Áruk nem jelentős, sok­kal inkább eszmei értéket képviselnek. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Álmai netovábbja szerezni egy legendás Szaratov hűtőt A Bonyhádi tatóklub tizenhat tagja mutatkozott be képeivel Születésnapi tárlat vetítéssel Elismerést alapít az önkormányzat SZEKSZÁRD-BONYHÁD Ötéves születésnapját ünnepli a Bony­hádi Fotóklub. Vezetője Má­té Réka, aki jelenleg is rend­szeresen készít felvételeket la­punk számára. A jubileum al­kalmából a Tolna Megyei Ba­lassa János Kórház, valamint a Gemenc Természetvédelmi és Sport Egyesület Fotóklub­ja szervezésében a csapat tag­jai a múlt pénteken Szekszár­­don, a kórház Főigazgatósá­gának folyosóján mutatták be ünnepi kiállításukat. Tizen­hat klubtag közel ötven mun­kája, jobbára természetfotó, il­letve néhány portré, továbbá épületeket bemutató felvétel A megnyitóünnepség résztvevői Fotó: Makovics Kornél került a falakra. Az alkotáso­kat dr. Almási István osztály­­vezető főorvos - maga is kivá­ló természetfotós - ajánlotta a közönség figyelmébe. A megnyitó után az épület tárgyalótermében képvetítés várta a jelenlévőket. Ritzel Zol­tán, Orbán-Fehér Zoltán, Völ­gyi István és Makovics Kor­nél - valamennyien a Bonyhá­di Fotóklub erősségei - ilyen módon is betekintést engedett munkájába, illetve hobbijába, mely számos díjat eredménye­zett. A tárlat anyagát előrelát­hatóan a jövő év január köze­péig tekinthetik meg az ér­deklődők. Sz. Á. TOLNA Több figyelemre méltó tervről is beszámolt az új tol­nai német nemzetiségi önkor­mányzat vezetése a nemzeti­ségi közmeghallgatáson. Fülöp Mónika, a testület el­nöke elmondta: jövőre tanös­vényt szeretnének kialakí­tani, Mözsön, illetve Tolnán. A tanösvény többek között épí­tészeti értékekkel, népviselet­tel, régi történetekkel ismer­tetné meg az érdeklődőket. Tervezik német nemzetisé­gi napközis nyári tábor ren­dezését is. Ugyancsak terv­ben van egy „képes könyv” kiadása, amelyben összegyűj­tenék a fellelhető, a svábság­hoz köthető régi fotókat. Az el­képzelések között szerepel az is, hogy a nemzetiségi önkor­mányzat díjat alapít. A „Németségért” elismerést három kategóriában (civil szervezet, diák, pedagógus) adnák át az arra méltó jelöl­teknek, minden évben, az őszi nemzetiségi napon. A távlati célok között van egy gyermek-, vagy ifjúsá­gi német tánccsoport létreho­zása. A német önkormányzat munkájában, terveinek meg­valósításában számít a helyi civil szervezetek, valamint az óvodák és iskolák együttmű­ködésére, segítségére. S. K.

Next

/
Thumbnails
Contents