Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-09 / 260. szám

3 WE Pli 1. helyőrség 5 Lázár Balázs H. úr hagyatéka Hic et nunc, hogy a barlangrajzokat számítógépekre, a tűzjeleket tűzfalakra, a véres vadászatokat még véresebb videojátékokra, no meg a kőbaltát ütősebb atombombára cseréltétek, miközben a forma s technika diadalában igazi valótok évezredek alatt alig változott, rátok hagyom hát hiú magatok felemelő és beteges vágyaitokkal, csodálatos és szorongással eltöltő, világhódító vívmányaitokkal együtt, a múltat átírni képes kozmikus jövővel, a bolygók és csillagok között kalandozó új gépember-faj izgalmas ígéretével. (De nincs már törvény és nem áll a tétel, hogy a történet végül katarzist érlel, csak zuhannak egymásba idők és korok, s mint lebegő porszem, bennük úgy vagyok.) Rátok hagyom immár e szép és vad világot, mint ki azt hitte, neki semmi meg nem ártott, de közben átfolyt rajta minden, mint ujjak közt a homok, s számára kegyelem, új kezdet többé nem ragyog. Szívemben immár esőerdők olthatatlanul égnek, és belső óceánok savasodnak el véglegesen, tekintetem virágba borulásra váró jégsivatag, s olvadó gleccserként csúszik ki belőle a gondolat: hogy nem sokáig leszünk pusztán biológiai lények, nem lesz külön szervetlen világ és szerves élet, s az agysejtet chippel összekötött szuperneten egy mesterséges intelligencia örökünkbe léphet. Szabad akaratunk kiiktatja majd e virtuál-lélek, s termel belőlünk profitot egyetlen hatalmas és persze tuti megváltást hirdető, globális cégnek... De most, míg szétfeszít minket annyi fájó, régi dolog, s új kihívások időperemén értetlen várjuk a holnapot, ma, a pillanat tűfokán átbújva, legyünk úgy, ahogy lehetünk még az álcselekvésekbe fulladó Földön: emberszabású emberek és blogok nélkül is boldogok... Képfotózók II (akril, vászon, 50 * 70 cm, 2012) Polgár Kristóf Utazózene Épp ahogy anyja, keblén lógatta és dúdolta neki az ismeretlen lalalát, sokadik konyak után ő maga is valami hasonlót, de egészen mást. Filléres szoknyavadász. Tejivó de többször ittas. Ferdén hordott minden megörökölt kalapfélét. Ha tánc közben beindult, büszkén vállalta. „Ezt én is ismerem. Ezt a lalalát.” Híres feltaláló volt az apja. Az övé meg nó'gyűlölő, fénykorában gróf. Bátyja filozófus, húga pedig nő. Jól állt neki a fehér gallér, galambszürke vagy amit csak úgy talált. Mindig csak azt kívánta. Felebarátai vagyonát. Császártól örökölt köpenyt, más dédapjának tiszti pisztolyát, jogart. Csiszolatlan ezüstkoponyát. Táncest A párok parkettre léptek. A hölgyek, akiknek nem jutott, méltósággal feladták az estét. Néhányan még várnak. Pezsgőben ázó hús rohad belemben. Boszorkányüldözés után, ipari forradalom előtt. Bisztrós éjszakai fényben csodálom a hatalom durvaságát. Imádom az elpazarolt nőket, félrenyelt kortyokat. A tartás gyengepontját, az árnyékok lihegését és minden őszinte szót mélyen megvetek. Ezt tennéd te is. A zene jó volt, parfümöd rosszabb, ruhád elviselhetetlen, de modorod meggyőző. Karmazsin, életlen szalvéták az asztalon. Pont mint régen. Egy asztalnál Megint egy asztalnál ülünk, dán királyfi. Trónok. Egyik olyan, mint a másik. Parádés mészárlást várnak. Bolond anyagyilkos. Elszeretem a nődet. Velem nem megcsalás. Előbb csak morajlik, majd felüvölt a tömeg. Összekevertek kettőnket. Mindegy nekik. Két őrült. Csak páholyból figyeled. Bosszant az eset, hamarosan talán beavatkozol. Színpadon csak vaktöltény van, a penge becsúszik a nyélbe, a művér pedig nem veszteség. A tapsrendre úgyis feltámadok. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Arany János (1817-1882) költő Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő Ferenczi Enikő (1972) unitárius lelkész, mentálhigiénés szakember Juhász Kristóf (1982) író, költő, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Kurcz Ádám István (1982) irodalomtörténész, nyelvész, történész Lázár Balázs (1975) költő, színművész Móricz Zsigmond (1879-1942) író Oberczián Géza (1961) író Polgár Kristóf (1997) költő, író Radnóti Miklós (1909-1944) költő vers 2019. november IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents