Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
7 helyorseg vendeaunk a Maavar Művészeti Akadémia Görömbei András portréja egy olyan nagyformátumú irodalomtudós alakját rajzolja elénk, aki a szépirodalmat egy közösség identitásteremtő önmegértéseként, annak vizsgálatát pedig a legtisztább értelemben vett nemzeti ügyként láttatta, irodalomtörténészi munkássága a nemzet szellemi egységénekhelyreállítására irányult. „... volt egyszer egy Széchenyi szellemét követő, művelődéseszményre épülő nemzettudat, egy kultúrnemzeti értékrend, amely etikus, embernemesítő célok követését tartotta a maga kötelességének - Görömbei András volt az egyik nagyhatású megszemélyesítője” - mutat rá Papp Endre. • „Nem lehet a színészetet abbahagyni” — Portréfilm Reviczky Gábor színművészről Fiam, nagy bohóc lesz belőled - jegyezte meg egyik bölcs tanára, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Reviczky Gábor pedig évtizedek múlva is mosolyog ezen. Sok kivételes alakítását ismerhetjük, ő mégis csak egyet érez igazán teljesnek: Tevje a Hegedűs a háztetőnbő\. „Ennek a szerepnek az a titka, hogy ezt a témát el kell fogadtatni. Ezt valami olyan szeretettel kell játszani, hogy ez a szeretet átölelje az egész közönséget” - mondja. A róla készült portréfilmben életének és pályájának legfontosabb helyszínein - Tatán, a Vígszínházban és Ráckevén - idézi fel a gyermekkorát és legemlékezetesebb színpadi és filmszerepeit. Egy erős embert látunk, és megannyi ragaszkodást. Egyik ilyen kapocs a magyar nyelv is: „Ebben érzem jól magam, és nem találok hiányt benne.” • „Mélységesen elfogult vagyok a Miskolci Építész Műhely ügyben. Nem sok jó született az én szakmámban az elmúlt húsz évben. De a jó és fontos, az igazi történetek közé tartozik Plesz Antal honfoglalása. Szakmánk csodálatos igrice, aki végigvándorolta, végigbotrányozta és végigtanúskodta az elmúlt negyvenöt évet Magyarországon, apai és mesteri erővel magatartást, otthont, valahová tartozást, becsületet, szerénységet, fegyelmet, derekasságot, tehát »avult« képességeket élesztett újjá kiválasztottjaiban. A megbízható barátságnak, az élni tudásnak és élni hagyásnak, a természetes erőnek a helye a Miskolci Építész Műhely” - írta Makovecz Imre 1988-ban. Ebből a „fészekaljból” származik Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építész is, aki huszonöt esztendeig töltötte be Tokaj főépítészi posztját. A Nyíregyházán született, majd Miskolchoz mindmáig szorosan kötődő építész szakmai pályáját Sulyok Miklós mutatja be, impozáns könyvében elemzi Bodonyi Csaba iskolateremtő tevékenységét, az általa vezetett Miskolci Építész Műhely időszakát 1978-1990 között, bemutatja a korszak építészeti tervezésének társadalmi viszonyait, az Északterv miskolci tervezőiroda jellemzőit. A kötetben az egyetemi tervektől a főműveken át a megvalósulatlan tervekig és a településrendezési elképzelésekig gazdag képi és rajzi anyag, valamint a tervező tömör leírásai és a szerző elemzései világítják meg Bodonyi ■ Csaba építészetét és filozófiáját. Bodonyi gondolkodásmódjának középpontjában a hagyományokkal párbeszédbe lépő, élő településszövet áll. Egyik fontos fejlesztési modellje a bokortanya, amellyel alternatívát kínál a városba vándorlás helyett, életszerű építészeti megoldások keresésére törekszik, a vidéki népességnek valóságos életközeggel, munkával és tulajdonnal egybeszervező települési és életmódmodellt teremt. • „Hogy életük legyen, s bőségben legyen” — Portréfilm Sapszon Ferenc karnagyról Együtt létrehozni a zenét - a kórusban egy gyerek azt éli meg, hogy amire ő egyedül nem képes, mégiscsak megszületik a közösségben. „Az tud gyújtani, aki maga is ég” - vallja a róla készült portréfilmben Sapszon Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója. A filmben megszólalnak Sapszon Ferenc egykori pályatársai, tanítványai, valamint a Kórusiskola egykori diákjai is. Már az ars poetica is hálaadás: „Köszönöm, hogy Veled, a jó pásztorral szolgálhatom azt, hogy éleLapszámunk illusztrációit az Elfolyó idő 1989-2019 című, a Passaui Modern Művészetek Múzeumában szeptember 29-ig látogatható kiállítás anyagából válogattuk. „Szerencsés korosztály a miénk, míg nagyapáink az I. világháborúban, apáink a ll.-ban harcoltak, pusztultak, nekünk megadatott a szabadság levegője 30 évvel ezelőtt. Erre a történelmi fordulatra emlékezve válogattuk a kiállítás anyagát Alapfy László kurátortársammal. Célunk a jelenkori magyar képzőművészet sokszínűségének megmutatása mellett az volt, hogy az 1989-es történelmi fordulat lényegét érzékeltető műveket hozzuk el Passauba, a Modern Művészetek Múzeumába. Jelképes a tény, hogy legidősebb művészünk, Csáji Attila a fénymüvészet terén tett úttörő lépéseit bemutató, lézer és számítógép segítségével készült munkájával szerepel. A legfiatalabb kiállítónk Szabó Menyhért - aki az iskolában tanult erről az időszakról - torzított, heroikus portréival szinte megidézi a korszellemet deformáló hatását" - mutat rá Stefanovits Péter, a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának vezetője a Nemzedékek a XX. század Közép-Európájában című írásában. A tárlaton Aknay János, Árendás József, Bakos István, Barabás Márton, Baráth Ferenc, Csáji Attila, Elekes Károly, Farkas Ádám, Gaál József, Jovián György, Kovács Péter, Kulinyi István, Lajta Gábor, M. Novák András, Orosz István, Prutkay Péter, Stefanovits Péter, Szabó Menyhért, Szabó Tamás, Szemadám György, Szőcs Miklós TŰI, Szurcsik József és Véssey Gábor akadémikus művészek a nyugati határnyitás harmincéves évfordulóján a művészet nyelvén idézik meg ezt a meghatározó történelmi eseményt. A Magyar Művészeti Akadémia tárlatát télen Berlinben is bemutatják. A program a Külgazdasági és Külügyminisztérium - Magyarország Müncheni Főkonzulátusával együttműködve valósul meg. tűk legyen, és bőségben legyen, hogy szülessenek élő, éltető énekek és gyümölcstermő éneklő életek.” Szilágyi István a Katlanváros címmel összegyűjtött írásaiban a tágabb rokonság közös emlékezetében megőrződött epizódokat továbbmesélve egy sajátos életregényt tár elénk. „Húszéves koráig minden, »ami fontos volt«, megtörtént az életében - vallotta valahol, és most ebben a kötetben nyomon követhető, mit érzett, tartott fontosnak. Bármit és bárkit emelt is ki, sosem mulasztotta el történelmi összefüggésekbe állítani őket, legyen szó a katlanba zárt Zilahról, a regénybeli Jajdonról, felnevelő városáról vagy a Nagy Klánnak nevezett családja különös sorsú, sőt különc, rendhagyó alakjairól, mellettük a példa- vagy modellértékű nagymamáról és édesanyáról” - olvashatjuk a kötet fülszövegében. Arról pedig, hogy milyen furcsa hely ez a katlanváros, beszéljen maga az író: „A műhelyek falain fölaggatott szerszámok között csaták meg fejedelmek képei. Sok száz csata meg sok száz fejedelem él együtt nagy békességben cérnakáplár szabósegédek és csirizes suszterinasok seregével. Várból kirohanó kapitányok képei, úgy hiszem, szentképeket helyettesítettek Zilahon. De ezekről a múlt század végi kőnyomatosokról sohasem derült ki, hogyan is végződtek az általuk megörökített csaták. Bár eziránt, lehet, nem is nagyon érdeklődtek a műhelyek legényei. (...) Ami pedig a csaták képeit illeti: Zilah, mióta világ a világ, minden öldöklő látványosságra befizetett, hogy aztán egyetlen alkalommal se sikerüljön szenvtelen szemlélőként kívül maradnia ezeken.” Az MMA Kiadó könyveiről bővebb információ a www.mmakiado.hu oldalon található. A portréfilmeket vasárnaponként az M5 kulturális csatorna tűzi műsorára, az előzetesek pedig a www.mma-tv.hu oldalon tekinthetők meg. Orosz István: Berlin (plakát, 84 * 119 cm, 1989-2005) 2019. augusztus IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
