Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
8 amuban sült poqacsa HOGYAN TETTEM LÓVÁ A SÁRKÁNYOKAT Kertész Dávid Szemadóm György: Allegorikus csendélet behasított képpel és Vermeer-motívummal (olaj, vászon, 120 * 90 cm) Sok-sok évvel ezelőtt, de már jócskán azután, hogy elindultam volna a garabonciások útján, a törpék országába érkeztem. Tudnivaló a törpékről, hogy bár termetük akkora, mint egy süldő gyermeké, a harci kedvük a legnagyobb emberekét is felülmúlja, szakállukra pedig mindennél nagyobb gondot fordítanak, s minél rangosabb egy törpe, annál hosszabb varkocsba kötve hordja pofaszőrét. A törpék, bár harciasak, legtöbb szomszédjukkal mégis békében élnek, kivéve a sárkányokat, akikkel száz meg száz éve újra és újra hajba kapnak a legapróbb dolgokon is. Ennek fő oka, hogy mindkét nép rendkívül kapzsi és mohó, s bármije van az egyiknek, az azonnal kell a másiknak is. Amikor megérkeztem a törpék fővárosába, Hegyzugba, hatalmas riadalom és felfordulás fogadott. A magamfajta garabonciásnak az ilyesmi éppen kapóra jön, hiszen ott, ahol nyugalom van, nincs mit megoldani, így nem kapni varázstudónak való munkát sem. De ahol galiba akad, ott egy-két aranytallér is kijut az ember tarsolyába. Utamat tehát azonnal a palotába vettem, ahol mogorva őrök fogadtak, s csak akkor engedtek tovább, mikor megtudták mesterségemet.- Garabonciás? - kérdezte az őrparancsnok. Szakállát ötször körbetekerte a derekán, innen tudtam, hogy rangos ember. - No, lássuk, viszi-e valamire itt a tudományod, emberizing! Urunk senkit sem enged be magához nagy betegségében a mi népünkből, de hátha veled kivételt tesz. El is kísért egészen a király szobájáig, a legalacsonyabb torony legmélyebb szobájában élt a törpék királya. A király lánya állt az ajtóban könnyeit törölgetve, amint meglátott, azonnal felkapta a fejét:- Apám parancsa, hogy senkit ne engedjek be hozzá, kérlek, hagyjátok magára nagy betegségében.- Drága hercegnő, látod, én nem a te néped fia vagyok, de garabonciás ember, kérlek, engedd meg, hogy bemenjek jóapádhoz, hátha tudok segíteni baján. A hercegnő végül rábólintott szavamra, de törpe kísérőimet mind elzavarta, csak én léphettem be a királyhoz. Amit láttam, annál borzasztóbbat el sem tudnátok képzelni, ha törpék volnátok. Ott feküdt a király az ágyában, s az arca! Ó, az arca! Teljesen csupasz volt. Amint meglátott, fejére húzta a takaróját, és siralmas hangon motyogni kezdett:- Szégyenem, szégyenem, hatalmas szégyenem, hát így kellett jáijak, nem elég, hogy elrabolták a szakállamat, de még egy emberfi is meglátott így pőre pofával.- Ne aggódj, felség, segítek én visszaszerezni nemes arcszőrzeted, garabonciás volnék ugyanis, nem egyszerű emberfia.- Megtennéd? Valóban megtennéd? - kérdezte, s lassan elődugta fejét a takaró alól. - De meg kell ígérned, hogy egyetlen törpe sem tudja meg soha, mit tettek velem.- Szavamat adom rá, jó uram. De mégis, tudod, hogy ki tehette ezt?- Hogyne tudnám! Egy alávaló kobold borotvált meg álmomban, de mire elkaptam, már rá is kötözte szépséges szakállamat egy vaíjú farkára, és elküldte egyenesen a Parázsköpő sárkánynak, s aztán hiába vallattam, csak annyit mondott, hogy a sárkány visszaadja a szakállamat, ha hozzáadom feleségül a lányomat, és őt teszem meg örökösömül. Ó, mi lesz most velem, nem adhatom oda a lányom kezét egy ilyen szörnyetegnek!- Mondd királyom, látta ez a sárkány valaha a lányodat?- Soha! Nem engedném az én kincsemet ilyen fenevadak közelébe. Legszívesebben magam mennék oda, hogy kiebrudaljam a sárkányt a palotájából, de látod, a szakállam nélkül minden erőm elhagyott.- Ne félj, felség, jó embert találtál, s olcsón megszámítom szolgálatomat. Csupán annyit kérek, legszebb paripádat add nekem fizetségül.- Hetvenhét istállóm minden lovát megkapod, ha segítesz nekem.- No, jól van, először is, készíttetünk egy menyasszonyi ruhát.- Csak nem képzeled, hogy mégis odaadom egyetlen gyermekemet?- Nem a lányodra kell szabatni, uram, hanem rád. Nem értette a király a tervem, de azért elküldött, hogy csináltassam meg a legszebb mennyasszonyi ruhát, amire csak az udvar szabói képesek. Amint a ruha elkészült, beöltöztettem a királyt, arcára fátylat tettem, hogy csak a szeme látszott ki, ami izzott a haragtól, majd kicsempésztem a palotából, s elindultunk a sárkány udvarába. Parázsköpő már nagyon várta új menyasszonyát, s azonnal beengedett minket a tróntermébe, a királyt mint leendő feleségét, s engem mint vőfélyt. Asztalhoz ültünk, ahol szolgák serege terített nekünk, s közben a sárkány unszolt, hogy többet akar tudni az ő mátkájáról:- Mondd - kérdezte miért ilyen vörösek a hercegnő szemei?- Egyszerű - válaszoltam hisz három éjjel nem aludt, annyira várta már az esküvő napját.- S miért ilyen szótlan?- Törpe szokás, hogy csak a nász után beszél a leány a legénnyel. A király nem bírta már a várakozást, de türelemre intettem, ő erre, hogy idegeit megnyugtassa, falni kezdett. Magam is erősétkű ember vagyok, de még engem is lenyűgözött, ahogy a törpe egyben a szájába gyömöszölt egy fél ökröt.- Mondd csak - kérdezte a sárkány újra -, mindig ennyit esznek a törpe lányok?- Á, dehogy, általában sokkal többet, csak a nagy izgalom miatt most épphogy csipeget - hazudtam. - De nézd csak meg mátkád arcát, a legygyönyörűbb törpelányt, akit valaha láttál. Azzal felhajtottam a fátylat, amit a nagy falatozásban már úgyis jól összemaszatolt a törpekirály. Mit mondjak, még így szakái nélkül sem nyerte el Parázsköpő tetszését, szabadkozni is kezdett a sárkány azon nyomban:- Drága vőfély uram, ami azt illeti, elég régen vagyok már legényember, talán nem is nekem való a nősülés. Eredj vissza uradhoz, és vidd a szakállát is a béke jeléül, meggondoltam magam, mégsem nősülnék meg.- No, de sárkány uram! íme, törpeország legszebbik kincse ül az asztalodnál, és alig váija, hogy feleségül vedd, ne bántsd meg a leányt.- Nem, nem vele van a baj, csak hát... Nem szeretném elkötelezni magam.- Akkor engem kímélj, jó sárkányom - vettem könyörgőre ha így viszem vissza a leányt az apjához, bizonyosan a fejem veszik.- Hallod-e, küldd a lányt egyedül, én biztosítalak, egy haja szála sem görbül az úton, téged pedig jól megfizetlek, csak ne nősíts meg. Egy tarisznya aranyat kapsz.- Egyet? Ilyen szép lányt sorsára hagyni, még háromért se vállalhatom.- Négyet.- Hetet, s talán szomorúan, de elballagok. Belement a sárkány, csak hogy megszabadítsam a házasságtól. Én megkaptam az aranyat, a törpekirály pedig visszakapta a szakállát, de meghagytam neki, hogy csak országában rakja vissza az arcára. Úgy is tett, s amint a palotába értünk, elvezetett az istállóba, ahol kiválasztottam legszebbik aranyszőrű paripáját. Innen már könnyebben vettem az utam tovább, messzire. S hogy merre? Azt majd holnap elmesélem. un a lap alatt LONDON REKVIEM Kántor Mihály London alvilága régóta kedvelt témája az alkotóknak. A Brit Birodalom metropoliszának elkerülhetetlen velejárójaként már a XIX. század közepétől feltűnt novellák és filléres regények lapjain - elég, ha csak Sherlock Holmes kalandjaira gondolunk. Amint beköszöntöttek a viharos húszas évek, London a valóságban is megérezte a szervezett bűnözés megjelenését, ennek a kornak aztán számos figurája szolgált később inspirációval regényekhez, illetve filmekhez. A hetvenes, nyolcvanas évek nyers gengsztertörténetei, mint a Michael Caine főszereplésével készült Get Carter, vagy a Bob Hoskins fémjelezte Hosszú nagypéntek mára már igazi kultikus darabokká magasztosultak. Az ő örökségüket vitte tovább - igaz, sokkal könynyedebb stílusban - Guy Ritchie A Ravasz, az Agy, és a két füstölgő puskacső vagy a Blöff című filmekkel. Természetesen London alvilágának naturalisztikus ábrázolása sem kopott ki teljesen, elég, ha az III Manors - Rázós környék lakótelepi drogdílereire vagy Az űzött vad brutális bosszútörténetére gondolunk. A videojátékok szintén nem restelltek meríteni a forrásból. A Getaway, illetve a Black Monday alcímet viselő folytatása a 2000-es évek elején komoly hiánypótló alkotásoknak számítottak. Az akció-kalandjáték duó egy ideig riválisa volt az időközben hatalmas üzletté hízott Grand Theft Autó-szériának is. Mellesleg 1999-ben a Grand Theft Autóhoz is készült egy 36 küldetést tartalmazó bővítés: a Grand Theft Auto: London 1969. Mint azt a címből sejteni lehet, ebben a tomboló hippi korszak idején merítkezhettünk meg a bűn világában. A PSP- re készült Gangs of Londonban öt különböző etnikumú alvilági banda közül választhattunk, hogy melyik színeiben hódítjuk meg a város alvilágát. Az utóbbi időkből a 2016- os Playstation VR Worldhöz készült London Heistet érdemes megemlíteni. Ebben a virtuális szemüveggel játszható akciójátékban egy bandatagot alakítunk, aki nem éppen önszántából egy gyémántrablásba kényszerül, ami aztán sokkal nagyobb balhé lesz. A május 28-án megjelent Blood & Truth nemcsak helyszínében, illetve témájában mutat hasonlóságot a London Heisttel, de technikai vonatkozásában is. Mivel kizárólag a Playstation-konzolhoz készült virtuális szemüveggel játszható, így tényleg szinte testközelből élhetjük meg az alvilági kiruccanásunkat. Ryan Marks a különleges alakulat volt katonája (egy flashback jelenet erejéig a Közel-Keletre is ellátogatunk), egy hatalmas, nemzetközi szintű családi vállalkozás örököse. A família múltja tele van sötét ügyekkel, politikai érintettséggel és veszélyes érdekeltségekkel. Miután Ryan édesapja tragikus hirtelenséggel szívrohamban elhunyt, hősünket visszahívják a hadszíntérről. Hazatérve Londonba hamar kiderül, hogy egy rivális üzletember rá akarja tenni a kezét a családi vállalkozásra, és ennek érdekében semmilyen eszköztől sem riad vissza. Ryan Marks személyében azonban emberére akad. A legközhelyesebb akciófilmeket idéző sztori nyilvánvalóan nem eredetiségével kíván hódítani, megteszik ezt helyette a karakterek. Ryan fivére, húga vagy gyászoló anyja ugyanannyira szépen megvalósított figurák, mint a cockney akcentussal káromkodó ellenfelek. A Blood & Truth legfőbb vonzereje persze az adrenalinbombával felérő akciójelenetekben keresendő: izgalmas autópályás üldözések, szédületes tempójú hajszák sikátorokban és háztetőkön, lassított kiugrálás ablakokból és persze két kézzel osztott ólomzápor. A lineáris játékmenetnek köszönhetően nem kell bóklásznunk és kivezető utakat keresnünk, lélegzetvételnyi időnk is csak akkor marad a pihenésre, ha azt a dramaturgia megengedi. A mozgás kötöttsége elsőre talán frusztrálónak hathat (például viszszafordulni sem lehet egy korábbi helyszínre), ám néhány perc játék után ennek már nem fogjuk érezni a hiányát. A pihenősebb epizódok során általában a továbbjutásunkhoz szükséges tárgyakat kell keresgélnünk, beltéri figyelő kamerákkal kémkednünk, lopakodnunk vagy a bázisunkként szolgáló raktárban a fegyvereink fejlesztésével pepecselnünk. A Blood & Truth az egyik legjobban sikerült akciójáték, ami a Sony VR-szemüvegéhez készült. A feszes, bár ismerős elemekkel operáló történet megállná a helyét egy filmben is, az akciójelenetek kiállítása nem kevésbé. Itt nem kell világtérképen bóklászva felfedeznünk, végtelen dialógusokat folytatnunk, vagy sorsformáló morális döntések felett töprengenünk. Egyetlen választást kell csak meghoznunk: vagyunk-e elég bátrak ahhoz, hogy alámerüljünk London kíméletlen alvilágában? (Blood & Truth VR. Platformok: PlayStation 4 VR) IRODAIMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. augusztus
