Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET n egy esőversben élek, a gondolatok esőlábakon 2019. augusztus 10. III. évfolyam 32. szám Udvardy Zoltán novellája 5 Varga Melinda versei Vendégünk a Magyar Művészeti Akadémia szaladnak hozzád n Szurcsik József: Átjáró a múltba (akril, olaj, vászon, 165 * 200 cm, 2012) vezervers Ady Endre Az Isten balján Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh, jaj, én ott ülök a balján. Az Isten könyörületes, Sokáig látatlan és néma, Csak a szivünkbe ver bele Mázsás harangnyelvekkel néha. Az Isten nem jön ám felénk, Hogy bajainkban segítsen: Az Isten: az Én és a kín, A terv s a csók, minden az Isten. Az Isten hatalmas nagy úr, Sötétség és világosság, Rettenetes, zsarnok lakó: Lelkűnkbe ezredévek hozták. Az Isten az egyszerűség, Unja a túlságos jókat, Unja a nyugtalanokat S a sokszerű, nagy álmodókat. Az Isten engem nem szeret, Mert én sokáig kerestem, Még meg se leltem s akkor is Kötődtem vele s versenyeztem. Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh, jaj, én ott ülök a balján. évforduló A civilizáció rabságában Kodolányi János harcosan elkötelezett, meggyőződését, hitét, magyarságát minden körülmények között egyértelműen vállaló, könyörtelenül őszinte ember és író volt. „Tévedtem, hibáztam gyakran, felületesen gondolkoztam, megtévesztettek események és emberek, tudásomnak is híja lehetett, azonban nem hazudtam.” Az 1941-ben megjelent Esti beszélgetés, a rövidebb-hosszabb írásait egybegyűjtő kötet szeptember 25- én írott előhangjában így folytatja: „A tévedéseimet is szeretem: őszintén, bátran, hazugság nélkül tévedtem.” Számos kortársa állította, hogy Kodolányi János nem volt úgymond könnyű ember. Nincs új a nap alatt: ekképpen ítélkezni mindig a könnyű emberek szokása. Az író lánya, Kodolányi Júlia 1988- ban így emlékezett: „Nemrégiben mondta valaki, ne vegyem zokon, de biztosan tudom én is, hogy apám »nehéz természetű« ember volt. Mi otthon, a családban ezt a »nehéz természetet« egyáltalán nem éreztük. Bennem semmi nyoma nem maradt, hogy apám »nehéz természetű« lett volna.” Magánéletében az írót érzelmei irányították: őszintén szerette családját, feleségét, lányát, fiát. Közéletében - véleményét, szigorú ítéletét mindig kertelés nélkül megfogalmazó és vállaló íróként - sokak számára gyakran elviselhetetlen egyenességgel ragaszkodott az általa vallott igazság megalkuvás nélküli kimondásához, leírásához. A hazugság öl - jajdult fel 1927-ben az egyke nemzetsorvasztó tragédiájáról írott, az álomba ringatott nemzet lelkiismeretét felrázni akaró röpiratában. Az egyke a magyar nemzet jövőjét, a magyarság életben maradását veszélyeztette, a földrészünket uraló technikai civilizáció a keresztény kultúrát, Európát. Kodolányi János lázas hangú írásában (A szellem válsága) 1932 októberében az európai kultúrát félti a látható sorvadástól, érzékelhetően közeledő pusztulástól. „A feszültségek, amelyek az európai lélekben immár elviselhetetlenül kínzókká váltak, a civilizáció emberellenes fejlődési tendenciájából származnak legfőképp. Egyre jobban és jobban eltávolodunk a természettől, modern civilizációnk a kultúra álöltözetében építi rettenetes bábeli tornyát.” Szólj igazat, betörik a fejed - sok mindent túlélt, sokat tapasztalt régi magyarok felismert igazsága, íróember pengeéles igazmondásá-Szigethy Gábor nak - nemcsak 1941-ben - a fejbetörésnél súlyosabb következményei lehetnek. Kodolányi János érzékeli és értékeli saját irodalmi és politikai helyzetét: „Nincs számomra hajlék sem szocialistáknál, sem nacionalistáknál, sem zsidóknál, sem keresztyéneknél, mindössze a magányos magyaroknál.” Vajon kik ők, s hányán vannak? Kodolányi János magányos magyar: a szocialisták számára „fasiszta” és „nacionalista”, a nagy magyarok számára „bolsevista” és „felforgató”, a zsidók számára „bundaszagú”, a nemzeti érzelműeknek „zsidóbérenc”. Írásunk tisztelgés a 120 éve született és 50 éve elhunyt író emléke előtt folytatás a 3. oldalon |
