Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET ff mindenkinek ára van, de senki nincs megfizetve 2019. július 20. III. évfolyam 29. szám n 2 Pozsonyi Ádám tárcája 5 Lőrincz P. Gabriella, Csikós Szilvia, Nagy Betti és Kurucz Bernadett versei ó Urbán Péter prózája vezervers Székely János Bagó- Az élet! - mondta Dr. X. Az élet van kockán! Azonnal Fel kell hagynia, kedvesem, Azzal a sok büdös bagóval. Auróra utca 17. (papír, filctoll, akvarell, 100 » 150 cm, 2017]- Jaj, az bajos lesz - mondtam én -, Próbáltam százszor is, de hát... -X. doktor rögtön közbeszólt, Rám csikorítva humorát: - Csak nem ér többet életénél Egy pipa bagó? -Hófehér Mosolya láttán gyáva voltam Bevallani, hogy többet ér. (1965) portré A Corvinnál találkoztam az Emberrel Kertész Dávid Megvan a cím, ahol találkozunk. Kisesti. Kocsma valahol a Rádayn. A Honvédkórházból rohanok, metró, a Nyugatitól pótlóbusz. Késem, útközben belefutok egy hitvitába két egyetemista cs^j között a pótlón. A téma a gyónás, nem értik, mit csinálnak a protestánsok, ha vétkeznek. Anno kálvinista, most unitárius vagyok, megmondom, mit csinálunk: megbánjuk. Kicsit lefagynak. Ennek mégis mekkora volt az esélye? - kérdezi az egyik. Isten útjai kifürkészhetetlenek - válaszolom, és leugrom a buszról a Corvinnál. Mire a helyszínre érek, ő már vár, a pultoslánnyal beszélget. - Ismered Esztert? Miatta írtam az Oroszrulettet - mutatja be. Eddig nem ismertem Esztert, de így már tudom, ki ő. Itt kéne bemutatnom az Embert, de tízezer karakterben mit mondhatnék Kubiszyn Viktorról? Mit mondhatnék, ami új lenne? Ha kortárs magyar írókról van szó, talán az egyik legismertebb név. Címszavakban: film, flash, könyvek és drogprevenció. író, újságíró, filmkritikus. A magyar gonzó újságírás etalonja. A gonzó lényege Hunter S. Thompson megfogalmazásában: ha részegen írsz, szerkessz józanul, ha józanul írsz, szerkessz részegen. Kipróbálta, nemcsak ivott, hanem fogyasztott szinte minden tudatmódosító szert, ami a hazai palettán fellelhető' volt akkoriban. Majdnem meghalt, többször is, aztán leszokott. Tizedik éve tiszta. Leginkább így került a neve a köztudatba. 2012 óta aktívan folytat drogprevenciós tevékenységet iskolákban, fesztiválokon. Erről kellene beszélnem vele. Félek. A jó újságíró mindig igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek gyakran felmerülnek az interjúalany kapcsán. Nem vagyok jó újságíró, de eddig ezt az egy szabályt sikeresen betartottam. Most elkerülhetetlen, mégis félek, hogy lefárasztom. „Azután, hogy kijött a Drognapló, amellyel nyilvánossá tettem a függőségemet és a felépülésemet, elfogadtam, hogy ez így lesz. Próbálok szolgálatként tekinteni erre a dologra, kénytelen vagyok a legjobb tudásom szerint válaszolni ezekre a kérdésekre. Ilyen ez a popszakma” - mondja. A Drognapló terápiás naplónak készült, a leszokás folyamatának „kelléke” volt. Fikciómentes dokumentumregény. „Fel sem merült bennem, hogy ezt szépirodalmi műnek szánjam - jegyzi meg -, a megírás módjában használtam szépirodalmi fogásokat, illetve neveket változtattam meg, de még mindig vannak olyanok, akik magukra ismernek egy-egy szereplőben.” A könyv, ahogy a későbbi Foglaltház vagy az Oroszrulett is, azok története, akik nem mondják el a saját sztorijukat. Korkép - kórkép a Városról, de csak a Blaháig, onnan már más világ kezdődik. Mese arról, hogyan csúszunk le - igen, mindannyian, te is, én is, még ha nem is a legmélyére -, és arról, hogyan jöhetünk vissza. Mert lehet, csak éppen nem olyan könnyű a lejtőn felkúszni, mint legurulni. Tiszta, őszinte sztori. Évekkel később regényként akarta megírni, de a kiadója arra kérte, maradjon a dokumentarista jellegnél. Nem hibáztak. Azonnal bestseller lett, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hazai sikerkönyve. Sokan nem hitték el, hogy minden úgy történt meg, ahogy leírta, sokak szerint nem lehet ennyire durva a valóság. Pedig nem is kell messzire mennünk, Budapesten ugyanúgy ott vannak az „arcok”, mint a junkie-filmekben. Drogosok, csövesek, prostik. A könyv világának és a valóságnak is a lakói. A szereplők közül néhányan még élnek, mások nem, legfeljebb monogramként maradtak meg egy füzetben. Róluk szól az Árnyékvilág - az új kötet idén jelent meg, tizenkét novellát tartalmaz, tizenkét sorssal. Kiragadott életképekből áll, olyanok életéből, akik nem tudtak kijutni, beszippantotta őket a felszívott füst, por, vagy elgurultak a rulettkerékkel. Itt már nem tisztán dokumentarista írásokról van szó, bár a nevek igaziak, a képek, események szintúgy, csak a szempont más. „A hallucináció minden esetben fikció, bármennyire valósan is éljük meg azt. folytatás a 3. oldalon | T
