Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-08 / 132. szám
2 Búcsú Térey Jánostól 2019. június 8. III. évfolyam 23. szám 4 Rónai-Balázs Zoltán novellája 5 Polgár Kristóf versei IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET n megegyeztünk, hogy egyszerre ugrunk ki a hintából, pont mikor legnagyobb a kilengése n Szegény Judit (olaj, 130 * 110 cm, 2001) vezervers Bánkövi Dorottya Foga közt Figyelem némán a tapéta cikornyái közt a feltekergőző árnyakat, minden színben megbújik egy újabb árnyalat. Minden színben egy következő szín van, anyai szív alatt a másik szívhang kétszer olyan gyors, a pulzus zakatol, az álomba vackolt kutyák kérdéseket ugatnak - újabb hazugság van a hazugságok alatt. Ragaszkodom az elhajított kőhöz, de sokkal inkább a repülés ívéhez - valamit mégis megtarthat a forma, szentségből a norma, egészből a részlet. A tér darabjai mind apró időgépek. A hazugság alatt másik hazugság van, puszta lélegzetvétel bizonyosság helyett, és el nem fogy, ha már a képzelet elgyengült, majd az idő megírja: senki sem marad, az ígéret gyászol, a sehol sincsenből könnyen lehet bárhol, sírhely alatt nyílik másnak is a síija, a követ visszatolják, kilyukad tenyerem. Összezárt állkapocs foga közt hervadó nárcisz a szerelem. Selye Jánosról, a stresszkutatás atyjáról A stressz az élet sava-borsa Leczo Bence Selye János Bécsben született 1907-ben, édesapja magyar, édesanyja osztrák volt, Komáromban nőtt fel, nevét viseli a város gimnáziuma és magyar nyelvű egyeteme. A stressz kutatójaként szerzett világhírnevet, első publikációja 1936-ban jelent meg a Nature című tudományos lapban. Ekkor ismertette meg a világgal azt a tünetegyüttest, amelyet manapság stresszként ismerünk, ezzel kezdődött élete végéig tartó kutatás a témában. Az egyik legtöbbször hivatkozott magyar tudós, háromszázezer tanulmány mutat a munkásságára, manapság is évente több száz. Tíz éven keresztül folyamatosan jelölték Nobel-díjra, ám soha nem ítélték oda neki. A távoli lokálpatrióta Bécsben nevelkedett, ahol édesapja katonaorvosként praktizált, majd családjával együtt Komáromba költözött, a későbbi stresszkutató itt végezte iskoláit. Már ekkor kitűnt nyelvérzékével, ebben az időszakban hat nyelven olvasott és írt, ennek ellenére bizonyítványai alapján nem volt jó tanuló. Gyerekkorában is érdekelték az élőlények, házuk pincéjében kutyákat vizsgált, amelyek persze nagy zajt csaptak. Apja barátjának, dr. Polóny Bélának javaslatára fehér patkányokra cserélte a kutyákat. Élete végéig rajtuk végzett kísérleteket, sőt hangoztatta, hogy a patkányok tették híressé. Csehszlovákia megalakulásakor a család Prágába költözött, az ottani német egyetemen szerezte orvosi diplomáját 1929-ben, mindeközben tanulmányainak egy részét Párizsban és Rómában végezte. Lenyűgözték a felfedezésre váró csodák, már egyetemista korában előfordult, hogy hajnali négykor kelt és este hatig kutatott. Néhány évvel később a tengerentúlra távozott, ahol rengeteget utazott, nyelvtudásának hála többnyire az adott ország nyelvén tartotta előadásait és írta publikációit. 1964-ben jelent meg magyarul első könyve Életünk és a stressz címmel. Ezerhétszáz publikáció kötődik a nevéhez. Hetvenöt évesen halt meg Montrealban. Habár legtöbb tanulmányát Hans Selyeként jegyezte, és ritkán látogatott haza, élete végéig akcentus nélkül beszélte a magyar nyelvet, és igyekezett magát magyar kutatókkal, doktoranduszokkal körbevenni. Büszke volt magyar származására. folytatás a 3. oldalon | * » i >
