Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-24 / 94. szám
2019. ÁPRILIS 24., SZERDA SPORT 15 Davide Lanzafame már szombaton ünnepelné a bajnoki címet „A többi játékoshoz hasonlóan én sem szívesen ülök a kispadon” Fotó: MTI Fejben kellett összeszednie magát a Ferencváros labdarúgócsapatának első keretéből korábban kizárt olasz támadónak, Davide Lanzafaménak, aki a múlt hét végén két góllal vette ki a részét a Mol Vidi elleni 4-1-es sikerből. Eredményes szabadrúgása után pedig a lelátón ülő szeretteihez rohant. Babják Bence/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen gondolatok kavarogtak a fejében húsvétkor?- A fehérváriak elleni siker után mindenki felszabadult. Szinte befejezettnek nyilváníthatjuk a bajnoki versenyfutást, a hétvégén talán már a bajnoki címet is megünnepelhetjük. Érdemes kiélvezni ezeket a pillanatokat, mert semmi sem hullott az ölünkbe, megdolgoztunk a tizenegy pontos előnyért.- Mi zajlott a Fradi-öltözőben a szombati győzelem után?- Mivel nagyon fontos három pontot szereztünk, érthető, ha a lefújás után szólt a zene és énekelgettünk, de ennyi történt, semmi egyéb. Bár a tizenegy pontos előnyt már aligha dolgozza le a Vidi, az ünnepléssel még legalább szombatig várnunk kell.- Egy fordulóval korábban fegyelmi okok miatt kizárták az első csapat keretéből. Szombaton visszatért, két góllal vette ki a részét a sikerből, és a szabadrúgásból lőtt gólja után felszaladt a nézőtéren ülő családjához. Mire gondolt azokban a pillanatokban?- A feleségem és a három lányom mindig mellettem állt, a nehéz időkben is, márpedig a Vidi elleni meccset megelőző másfél hétben életem egyik legnehezebb időszakát éltem át. Nagyon szenvedtem, amikor kikerültem az első csapat keretéből, de a szeretteim végig támogattak, ezért megígértem nekik, hogy ha viszszatérek és gólt szerzek, elsőként nekik köszönöm meg.- Mit kért öntől Szerhij Rebrov vezetőedző, mielőtt pályára küldte?- Az instrukció szinte mindig ugyanaz: mutassam meg, mire vagyok képes. Ez nem könnyű, de ezúttal kijött a lépés, és két gólt szereztem.- Az öltözőben beszélt az ukrán szakvezetővel?- Gratulált a győzelemhez és a teljesítményemhez, és ugyanezt tette a többi játékossal is. Az öltözőben nem szokott egyenként kiemelni senkit, ez nem is baj, elvégre abban igaza van, hogy a győzelem nem egy-egy játékos, hanem a teljes keret érdeme.- A Ferencvárosban több játékos verseng a támadó- és a szélsőpozíciókért. Mennyire nehezen viselte, hogy míg korábban alapembernek számított, tavasszal többször is a kispadon várta a kezdősípszót?- A többi játékoshoz hasonlóan én sem szívesen ülök a kispadon. Játszani szeretek, az első perctől kezdve segíteni a csapatomat. Mindenesetre dolgozom tovább, és meglátjuk, mit hoz a folytatás.- Mit érzett, amikor kikerült az első csapat keretéből?- Ahogy mondtam, nagyon nehéz időszak volt. Egyedül készültem, de a testem karbantartásánál fontosabb volt, hogy fejben feldolgozzam a történteket. Mentálisan öszsze kellett szednem magam, mert csak így volt esélyem arra, hogy visszatérhessek. A Vidi elleni meccs azt mutatta, hogy sikerült.- A korábbi négy nyeretlen egymás elleni párharc után presztízskérdés volt, hogy legyőzzék a Vidit?- Sokan beszéltek a fehérváriak elleni mérlegünkről, de a bajnokságot nem az egymás elleni meccsek döntik el. Az a csapat nyeri meg aranyérmet, amelyik a legtöbb pontot szerzi a mezőny többi tagja ellen. Nem az egymás elleni meccsek miatt vezetünk tizenegy pontos előnnyel, hanem mert a többi fordulóban kevesebbet hibáztunk. Ezzel együtt elismerem, kicsit már frusztrált minket ez a nyeretlenségi sorozat.- A szombati, Honvéd elleni idegenbeli, vagy az azt követő, Újpest elleni hazai bajnokin lenne nagyobb öröm bajnoki címet ünnepelni?- Az biztos, hogy ezekben a napokban senkit sem kell külön motiválni. Több ezer néző előtt léphetünk pályára, a bajnoki arany a tét, az adrenalin az egekben. Az ilyen meccsekért érdemes futballozni. Ami a kérdést illeti: sokat köszönhetek a Honvédnak, a mai napig tisztelem a klubot, ám profi futballistaként szeretném minél előbb biztossá tenni az aranyérmet. Vagyis remélem, hogy szombaton már ünnepelhetünk. A Topolyai SC sikerével Szerbiában is megvetette a lábát a magyar futball Újabb klub lépett az első osztályba Orbán Viktor a labdarúgó-akadémia átadásán Fotó: MTI LABDARÚGÁS Egy éve sincs annak, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében átadták Topolyán a labdarúgó-akadémiát, s a helyi csapat, a TSC máris jelentős sikert ért el: a hétvégén eldőlt, hogy az utolsó három forduló eredményétől függetlenül feljut a szerb első osztályba. A szlovákiai Dunaszerdahely és a romániai Sepsiszentgyörgy után újabb külhoni futballklub vált tényezővé magyar állami támogatással. A Topolya eddig is nagy fölénnyel vezette a szerb másodosztály tabelláját, szombaton pedig a belgrádi Bezanija otthonában aratott 3-2-es győzelemmel matematikailag is bebiztosította a feljutását.- Nincs mit felrónom a játékosaimnak, bátran és jól játszottak, a maximumot adták ebben a pillanatban. A topolyai csapat megérdemelten jutott a Szuperligába. Gratulálok nekik, és sok szerencsét kívánok - Goran Dragoljic, az FK Bezanija vezetőedzője nyilatkozott így. Egyértelmű jeleként annak, hogy a magyaroknak is van jövőjük a szerb labdarúgásban. Pedig sokan gondolhatták úgy, Orbán Viktor csupán a reményeit fogalmazza meg, amikor a topolyai akadémia szeptemberi avatóján a következőket mondta:- A sport és különösen a labdarúgás Közép-Európa közös nyelve. Természetes, hogy a sport összeköti a közép-európai népeket, mint például a szerbeket és a magyarokat. Természetes, de mégsem megszokott, nehéz történelem van mögöttünk, és hosszú évtizedekig több dolog választott el bennünket, mint ami összekötött. Ma azonban már más szelek fújnak. Ma olyan szelek fújnak, amelyek azok vitorláját dagasztják, akik összefognak és együttműködnek. Olyan Európában élünk, hogy akik összefognak, megerősödnek, akik széthúznak, elgyengülnek és széthullnak. A szerbek és a magyarok az összefogást választották. Jól döntöttünk a politikában, a kultúrában, a gazdaságban és a sportban is, amikor az együttműködés mellett döntöttünk. Köszönet ezért Vucic elnök úrnak, akinek támogatására és barátságára mindig számíthattunk. Ha mindez nem lenne elegendő, Zsemberi János, a TSC elnöke is - egykoron maga is első osztályú labdarúgó - azt mondja, kitűnő a kapcsolatuk a Szerb Labdarúgó-szövetséggel:- Szerbiában megbecsülik azokat a klubokat, amelyeknek rendezett, átlátható a működésük, ezért kimondottan örülnek a feljutásunknak. Ennek jeleként a szerb szövetség az utolsó hazai meccsünk napján itt tartja majd az ülését, a tagok megnézik a mérkőzést, s az elnök úr adja majd át a bajnoknak járó trófeát. Jegyezzük meg, a TSC átmenetileg Zentán játssza a mérkőzéseit, mert javában épül az új stadion Topolyán. A következő idényt már a régi-új otthonban kezdi meg a csapat.- A fiúk nagyon szépen helytálltak, nagy változást nem is tervezünk a keretben. Elsődleges célunk természetesen a bennmaradás lesz, de jó lenne ezt izgalmak nélkül, a középmezőnyben végezve teljesíteni - tette hozzá Zsemberi János. Adódhat a kérdés, hogy Szerbiában miért is övezi elismerés a topolyai klub ténykedését. Nos, a legegyszerűbb, ha idemásoljuk a TSC hétvégi kezdőcsapatát: Filipovic, Skopljak, Babic, Svitic, Rovcanin, Lukic, Tomanovic, Varga, Sinkovics, Siladi, Müicevic. A nevek önmagukért beszélnek. A TSC a realitás talaján áll - a DAC-hoz és a Sepsi OSK- hoz hasonlóan. Szerbiában - miként Szlovákiában és Romániában - a számarányukhoz mérten is alacsony a magyar nemzetiségű labdarúgók száma. A klub vezetőségét azonban magyarok alkotják - magyar például a vezetőedző is Szabó Zoltán személyében s a működését az ősszel megkezdett akadémián egyformán lehetőséget kapnak a magyar és a szerb gyerekek. A szinte az egész Vajdaságot behálózó akadémiai rendszer tehát megteremti annak a lehetőségét, hogy Bácskában újra pályára kerüljenek a magyarok. Novák Miklós Egyszerű dolog Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Kikapni bárki kikaphat, még a legjobbakat is elverik időnként, de aligha lehet fájóbb érzés egy sportolónak annál, ha a győzelmi esélyét a saját hibája nullázza le. Az országúti kerékpározás egyik sajátossága, hogy erősen ki van téve a fizika törvényeinek. Aki elöl megy, a légellenállás miatt jóval nagyobb erőkifejtésre van kárhoztatva, mint a mögötte haladók. Mindenki igyekszik a versenytársak háta mögött megbújni. Gyakran még a győzelem árán is. Sokszor látni, hogy az esélyes bringások csoportja azért nem hajt tiszta erőből az előttük elérhető távolságban haladók nyomában, mert a csoportosulás minden tagja a többieknek adná át az elöl tekerés lehetőségét. Inkább vesszen a bizonytalan győzelem, de palimadár senki nem szeretne lenni. A mezőnytől elszakadt, de utolérhető versenyzők mentsvára ez a hozzáállás. Igen ám, de mi van akkor, ha van olyan, aki elég bátor és erős alihoz, hogy a szokásokat felrúgja? Mi van akkor, ha van olyan bringás, aki nem törődik az esélytelenséggel és a szélárnyékban haladóknak adott előnnyel, és mindent egy lapra feltéve teker a győzelem megszerzéséért? Nos, az ilyen versenyzőnek lehet annyi szerencséje, hogy utolérje és leelőzze azokat, akik az utolsó kilométereken meglévő több száz méteres előnyüket elvesztegetik, mert nem akartak peches második helyezettek lenni. A vasárnapi, Amstel Gold Race elnevezésű, 270 kilométeres, hollandiai verseny szép példája volt annak, hogy miként lehet elszórakozni és hogyan lehet kiküzdeni a győzelmet. Két szökevény negyven másodperces előnnyel érkezett az utolsó három kilométerre, volt hát idejük rá, hogy lassan haladva figyeljék egymás minden rezdülését, keresve a győzelmet eredményező támadás lehetőségét. Míg ezzel voltak elfoglalva, a semmiből feltűnt egy csoport, amelyét kilométereken keresztül Mathieu van der Poel vezetett. A csoport tagjai szépen lapultak a holland mögött, abban bízva, hogy majd az utolsó métereken megverik. Az előnyüket elszórakozó szökevények tettek ugyan egy kétségbeesett kísérletet arra, hogy sprintelni kezdjenek a győzelemért, de elkéstek. A Van der Poel mögött haladóknak arra kellett ráébredniük, a hollandot nem fárasztotta el eléggé az üldözés ahhoz, hogy megelőzhessék. Van der Poel, aki az élen lévők magabiztos előnyére fittyet hányva mindent feltett egy lapra, meg tudta nyerni a versenyt. Hiába, no, néha bebizonyosodik, hogy a kerékpárverseny nem bonyolult dolog: az első helyért csak hajtani kell, mint az őrült. Gól után hatalmas sprint
