Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-06 / 81. szám
TRTüTTIJTl helyőrség ebut Baricz Dezső Nemzés ösztönös boldog pusztulás utolsó győztes torna nemző tiszavirágok esnek a vízre sorra egyetlen összeforradás halálos utódnemzés fel hát a pusztulásra leverhetetlen érzés Tavaszi zápor Áhított bűnös katasztrófa, macska-egér játék, Kulcspozíció (akril, vászon, 50 * 50 cm, 2016) Drávucz Zsolt Androgünosz A percmutatót szem elől tévesztem, míg részecskéid határolnak. » Kötéseink előtt századokkal később is tanácstalanul áll majd minden tudomány - egyek maradtunk ott, ahol a sziklák is bomlásra ítéltettek. Sziszüphosz özvegye Reggelente papírkötegeit rendezgette, és hóna alatt könyveket cipelt, a ritkuló kavicsszőnyegből el-elrúgott pár fehéret, és sietett el, sietett haza, sietett itthon, sietve szeretett, sietve aludt és álmodott, éjjelente hátát fájlalta a tizenhét órányi élettől, amit közrefogtak a hervasztó cinizmus macskakörmei, mert tudta ő, ébrenlétnek nevezni is túlzás, ahogy a percek órákká, az órák napokká, a napok hetekké, a hetek hónapokká csomósodtak észrevétlenül benne, és ígérte mindig, hogy holnaptól hamarabb és többet, csak egy lapot még hadd, a fehér farostcsúcsokra, hogy holnapra mindennel végezzen. Mikor magát álomba küzdte, a kavicsokat látta, egymásra hordta őket - a hetek, dombok, hónapok, a hegyek pedig mind legördültek a lapok gerincén, majd az iroda asztalán. Visszatetszés ♦ Tükörfolyosókba roskad a tér. Megnyúzott színek, görnyedő vízszintesek, párolgó árnyak. Szemfehéijékben őrület. Repedésekben visszhang. Buijánzik, akár a tavaszi rét. Émelyítő. DRÁVUCZ ZSOLT 1997-ben született Szolnokon. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban folytatta. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának hallgatója. legyűrhetetlen létezés egy titkon csókolásért. Mint gyerek sír, ha éhezik, én étlenpusztulok, szomjamat sem oltják asszonyállatok. Egyre csak sír az ég, s én beleremegek tócsába gyűlsz, benne térdelek. Utánad lépegettem utánad lépegettem a lépcsőn fel, az ajtón be, a tükör előtt az előszobában még magamra néztem, magamba már nem volt időm. a tér a tied, a lakást csak béried, de jó ez így, ha macska nincs, se kutya ki bambán nézzen, hajadat kiengeded, közel vagy. leveted magadról az utcát, esetlenül nézlek,majd az ablakhoz megyek, kívül a város, mi bent vagyunk, de nem eléggé. legbelül nem tudjuk, kell-e ez. de macska nincs, se kutya, hát jó lesz. a földre ülsz, parancsolsz, én is üljek, ismered az esték ragadós valóságát ahogy a hold s az utca fénye árnyékunkat a szoba padlójára, mellénk fekteti. beszélgetés nem lesz. zizeg a még rajtad maradt ruha szépen alá, egy ábránd, egy könnyű kényszer. az ablak alatt kétszer vagy többször is. a tér a tied, a lakást csak béried, s most már a tested is. Felvilágosulás Borba mártva áttetszőek a szavak. Ha fellázadnak majd a végtagok, a földre térdelek, fejem hátraejtve. Harsonát zengenek sebzett angyalok. Minden szétgurul, bomló mondatok, hörögsz és dadogsz, majd elengeded magad a megtépett szárnyú, gyönyörű összevisszaságban. Torz a harsona és Isten sem gyönyörködik - tebenned. A siető reggelekben kergetőzni nincs időd magaddal. Szerelem megittam minden mérget magamból más minden megvadult mosoly magad maradsz mint minden megfeszített megíratlan makacs meghittség megkeresnek megmaradt magyarázataid « meleg mélységei magad magasztos mosdatása mozdulatlanságod megfejthetetlen megbocsátható BARICZ DEZSŐ 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Jelenleg Budapesten él. 2019. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
