Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-06 / 81. szám
költészet napi összeállítás-helyőrség Farkas Wellmann Éva Kiegészít Ahogy a rend, mikor bomolni készül, ha pillantás nem várt látványra téved, méregettem, sok rész mivé egészül, és nem tűrt testem se ékszert, se téged, ott maradtam volna, olyan magamra, mint polcrendszerek kulcslyuknyi fény mögött, hűvös rést zár magára így a kamra, fedezve mind, mi ép, mi eltörött, de lomhán rendeződött minden részlet helyére (volt-e bárminek ott helye?), s habozva vártam, míg a tört egész lett, sőt, fegyelmezettség költözött bele, sok törmelékből teljes lett a készlet, még megpótolva: veled, velem, vele. (A szerző a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.) Ily és Krisztinka Valamikor Eszembe jutott az illatod. , Édes, mint a parfüm, ami egy olasz nő nyakán illatozott még a múlt nyáron. Majd eszembe jutott a kezed, kicsit nagyobb, mint az enyém, de ugyanúgy ránctalan. És eszembe jutott a nyakad, ami olyan sima volt, mintha a ráncokat is borotválnád. Eszembe jutott a hátad, a szemed, a lábad, még a füled is eszembe jutott, pedig semmit nem kötök hozzá. Eszembe jutott a hited, és megrémített a zaj, ami követte. Eszembe jutott az álmod, és eltűnt a zaj. Eszembe jutott a boldogságod. Eszembe jutottam. Papírsárkány Azt hiszem, sosem leszek annyira szabad, hogy csak egy kötél válasszon el a szabadulástól. Még az a papírsárkány is szabadabban repül az égen. Kék és sárga színekben hódítja meg a szürkülő eget. Azt hiszem, senki nem látja, de én érzem: ott lapulsz mindenemen, zsebemben, övemen, a mélydekoltázsban és többé sosem tudlak letagadni. Néha kezed közé fogod vállamat és szemembe köpöd a szerelmed. Ordítanék és szeretnék elszállni messzire. A kötelet itt hagynám. De ez most nem az a rész, itt most valaki más játszik helyettem. Bánkövi Dorottya Dunnyogo Túl sok a történet, meghódított vidék, nyárutó napfényben nők nyakán szőrpihék. Túl sok a díszítés, főváros, fénypompa, behúzott függönyök letépett száz rojtja. Túl sok a szereplő, kezek a kilincsen, szomszédban pusmogok, kikről már hír sincsen. Túl sok a sorscsapás, művek és műhibák, meddőből kismama, dombsíron művirág. Túl nagy a távolság, elhúzó chartergép, szilánkos emberben megkopott istenkép. Túl sok a fej, melyre hamut nem hintenek, túl sok az istenkép, hol istenek nincsenek. Birtalan Andrea Világ A nappaliajtódat behúzza a szél, A fehér holdfény csak úgy rád vetül, Álomképek pörögnek előtted: Erdők, fatörzsek, magány és hideg. A fejed közben asztalt ért már, Az alkarodban ismét vér kering, Míg tested olcsó életedért küzd, Lelkedet bontod te is épp úgy, mint Nagyanyád a kötött pulóvered, Soronként tűnt el a nyak, a kar, Lett belőle egy hatalmas négyzet, majd önmagától megfosztott fonal. Mint sűrű köd, úgy párolog el a sötét, A fényben felfedezni a semmit véled, Nincsenek tornyok, bábuk és nincs anyag, Ülsz valahol egy elképzelt pulóverben. Varga Melinda a kolto imaja fülembe a mindennapok ne öntsenek forró ólmot, ne legyek süket, se vak a mélybe és a nagyon magasba vágyakozzam folyton, építsek hidat a pólusok közé. zárt kagyló vagyok, csukva rajtam minden ablak, befele virágzó gyöngyök, szavak, nyári hús. narancs öröm. múlt. kint csak a jelen ólálkodik, nincs kedvem beengedni sem a közönyt, sem a kínt. közös tűz szerelem és költészet valójában két Prométheusz, idelopták az emberek közé az álomfoldozás mesterségét, néhányan kacagnak is rajtuk, fölösleges rossznak hiszik mindkettőt, aprófát aprítok, forgácsot, papírt teszek mellé, várom, hogy lángra kapjon, egymás tüzét szítsák bennem. Csikós Szilvia Idő-jóslás Mint egy sugárhajtású - hamar elhúz majd fölöttünk a nyár -, eltűnnek a bögréről a pöttyök, lenyúlja egy kleptomán katicabogár. Éjjel még az ég is töksötét lesz, pedig a Hold épp akkor zabálja magát degeszre, nem látni majd jambustól a ritmust, holott ott volt, úgyhogy meglehetne. Aztán belép a forgóajtón az ősz, mégis rosszkedvűnk telejön ki elébb, tűnődni fogok, most gazember legyek, vagy csokit egyek Ez lesz, kiskomám, minden összevisszajár, a pöttyök, a jambusok, Harmadikrichárd, a nyár el fog húzni, mint egy sugárhajtású, pont. Asszem, én is elhúzok valahová. LAPSZAMUNK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró ___ Bánkövi Dorottya (1994) költő Bék Timur (1997) költő * Birtalan Andrea (1995) költő, slammer Csikós Szilvia (1964) költő, televíziós szerkesztő Erdei G. Zoltán (1972) író Farkas Wellmann Éva (1979) költő, szerkesztő, kritikus Gáti István (1979) költő, műfordító, dalszövegíró Ilyés Krisztinka (1999) író, költő Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Lőrincz P. Gabriella (1982) költő Ráday Zsófia (1999) költő Sántha Attila (1968) József Attila-díjas költő, író « Szabó Fanni (1999) költő Szente Anita (1995) író Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Szilágyi-Nagy Ildikó (1978) író, szerkesztő Varga Melinda (1984) költő, szerkesztő, újságíró Frutti di maré (akril, vászon, 50 * 70 cm, 2013] i_____________ ___________________________________1 1IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
