Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-30 / 75. szám
Tmüí1. helyőrség ínteriu folytatás az 1. oldalról I Még több hangulatot, helyi sajátosságot is beleírhattam volna, hogy egy mélyebb, érzékenyebb regény válhasson belőle.- A Fültől fiilig a múlt század elején, a Kossuthkifli az 1848- 1849-es szabadságharc idején játszódik, de a rendszerváltás környékén történik jó pár egyéb regényének a cselekménye. Mi vonzotta ezekhez a történelmi korszakokhoz?- Ezeknek mind megvan a maguk története. Már gimnazista koromban tudtam, hogy valahogy eljutok ’48- ig, még mielőtt egyáltalán eszembe jutott volna, hogy író leszek. Volt egy kémiatanárunk az Eötvös Gimnáziumban, aki a periódusos rendszer tanítása helyett például egy Szerb Antal-novellát olvasott fel nekünk. Egyszer az aradi vértanú tábornokok búcsúleveleiből olvasott részleteket. Megrendült az osztály, megértettünk valamit, amit manapság már nehéz volna megmagyarázni. Gyűjtöttem a ’48-as emlékiratokat, mindig is nagyon érdekelt az a korszak, azon belül is a Kossuth-emigráció. A tömeges határátkelés Orsovánál. Ezt meg is akartam írni, a Kossuthkifli folytatásánál merült fel, elég nagy jegyzetanyagom van hozzá. A Fültől fiilig történetére úgy bukkantam, hogy valamikor a Központi Antikváriumban dolgozó barátom letett elém nyolc vaskos kötetet, válogatott dokumentumokat a magyar munkásmozgalom történetéből. Az ötvenes években jelentek meg, kis példányszámban, az egyikben benne volt Nemes Dezső egykori KB-titkár bélyegzője. Az egész nem érdekelt, de a barátom rám tukmálta. Ebben találtam egy bűnügyi jegyzőkönyvet arról, hogy a kispesti traktorgyár bizalmija hogyan lovasította meg a pártkasszát. És elkezdett a történet épülni a fejemben. Szóval semmiféle tudatosság nincs a témaválasztásaimban, csak efféle inspirációk.- Szürreális, groteszk és abszurd elemek is megjelennek ezekben a regényekben. Mit jelent önnek a „történelmi”?- A mindennapi életet, ami a politika színes függönyei mögött zajlik. Ebből következik az egyik alapelvem: amit tudunk, azt ne találjuk ki. A Kossuthkifliben Pozsonyból indulva átkelnek az országon egy postakocsival, egészen Debrecenig. Katonai térképeken megnéztem, hol voltak a hidak, hogy olyan helyeken ne keljenek át a folyón, ahol akkoriban nem lehetett. Jó, ha a történelmi fikcióban megvan a hiteles háttér, a többi már a képzelet dolga. A később trilógiává hízott Zöldvendéglő című regényem- elkezdtem írni hozzá egy negyedik részt, de abbahagytam - egy gyerekkori emlékből született: apai nagyapám a partiumi Óváriban volt református lelkész, gyermekként nála töltöttem egy-két nyarat. Az udvari fabudi oldalába valaki kis versikét égetett: „Az árnyékszék nem törvényszék, fellebbezni nem lehet, aki végzett, elmehet!” Az egész irodalmi munkásságom ilyen kis magokból, hangulatokból, töredékekből szökkent szárba.- Tengeralattjáró Révfiilöpön címmel „rövidnadrágos novellákat”, afféle örkényes egyperceseket is írt. Fontos, hogy az irodalom egyben szórakoztató is legyen, vagy sem?- Már teljesen más világban élek, mint amiben felcseperedtem, és a mai világ abszurditását csak ebben a műfajban tudtam megírni. Kicsit megbántam, hogy abbahagytam, mert mondanivalóm bőven akad most is. Füzetbe gyűjtöm az ötleteimet, észrevételeimet, néha belelapozok. Az egyik ötletem arról szól, hogyan lehetne javítani a magyar futball teljesítményén. Úgy, hogy Brazüiából, a Copacabanáról importálnánk homokot, és szétszórnánk a futballpályákon, mert hátha abban van a titok. Az egyperceseimet a Magyar Nemzetbe írtam először Magyar zsebtükör, aztán Szilvakék paradicsom rovatcím alatt, évekig, minden szerdán. A legjobb múzsa a határidő.- Többször elmondta, hogy rettenetes, abszurd helynek tartja a világot. Mi a gondja vele?- Nehezen feldolgozható, hogy az élet minden területén felborult az értékrend és a pénz vette át az uralmat, mintha az volna a legnagyobb jutalom az életben. Már a szellemi vetélkedők is a pénzről szólnak, a szemekben nem a tudás csillog, hanem egy összeg. Foton élek, és amikor a kutyámmal kimegyek a mezőre, a kis erdők, ligetek között autógumikat, hűtőszekrényeket, szemetet, sittet és patkányokat látok. A világot ellepi a valós és a szellemi szemét, az igénytelenség és a modortalanság. A világ rettenetessége ezek elpusztíthatatlannak látszó halmaza.- Tehát a társadalom gondolkodásmódjával van a baj?- Nem tudom, mivel van baj. 1848- ból is csak egy kokárda maradt, és néhány lózung, de hogy mit jelentenek, arról a társadalom nagy részének fogalma sincs, márpedig kellene hogy legyen, mert ez a közös múltunk, erre épül a műveltségünk, kultúránk, mindenünk. Lehet erre legyinteni, hogy ezek már nem érdekesek, de szerintem a szellemi tolóerő igenis fontos, az ad tartást, gerincet, mert az nem lehet, hogy csak az érdekeljen valakit, hol fog wellnessezni a hétvégén.- Téljünk át egy másik témára: ön 1975 óta újságíróként dolgozik, a Magyar Nemzetnél kezdte, most pedig a lap hétvégi magazinjának szerkesztője. Van jövőjük a nyomtatott lapoknak?- Csehországban, Prágában százezres példányszámú politikai napilap is létezik. Persze lehet mondani, hogy minden fenn van az interneten, és nagyon kényelmes dolog ott elolvasni, hisz végül is a laptoppal is kiülhetek a diófa alá. Én is újságolvasó vagyok, hiába van számítógépem, megveszem a nyomtatott lapokat. Az újságolvasás életmód is.- Újságíróként milyen témákkal foglalkozott, és mikor csapott ez át irodalomba?- Belpolitikai újságíróként dolgoztam, főleg riportokat írtam. Már kamaszkorom óta a Magyar Nemzetnél akartam dolgozni, otthonra ez a lap járt, és amikor odakerültem, névről már ismertem az ottani nagyságokat. Baráti Géza, Barta András, Csatár Imre, Kristóf Attila, Ruffy Péter... Az egyik helyettes főszerkesztő, akitől a legtöbbet tanultam, Rajcsányi Károly volt, ő már az Est Lapoknál is dolgozott. Az Utazások a fekete Malibun című országjáró riportokat az egész ország olvasta. Ez a színvonal hatalmas húzóerőt jelentett. Szényi Gábor kollégámmal riportsorozatot készítettünk a szolgáltatásokról: végigjártunk a ruhatisztítóktól kezdve a háztartási kisgépjavítókon át mindent. Reggel kilenc körül jártunk be a szerkesztőségbe, és csak éjfélkor mentünk haza, nagy élet zajlott bent, nehéz volt tőle szabadulni. Szántó György történész is ott dolgozott a tudomány rovatban, aki végül is kikényszerítette belőlem az írót.- Hogyan?- A Blaha Lujza téren futottunk össze, és elújságolta, hogy megalapította a rendszerváltás utáni első magánkiadót, a Maecenast. Gratuláltam neki, utána meg azt mondta, hogy Béla, ha van valamid, feltétlenül keress meg. Ezzel fülembe ültette a bogarat. Hazamentem a Dózsa Fotó: Kurucz Árpád György úti lakásomba, és folyton az járt a fejemben, micsoda vonzó lehetőség, de mégis, mit írhatnék? Azt se tudtam, meddig tart megírni egy könyvet. És akkor megtörtént a csoda: másnap reggelre a fejemben kész volt a Zöldvendéglő című első regényem. Mesebeli érzés az ilyen. Mivel szoba-konyhás lakásban éltünk, hangtompítónak ráterítettem a mosógépre egy pokrócot, arra raktam a rettenetes Erika írógépet, és éjjelente, amikor volt időm, írtam. Négy hónap alatt elkészültem.- Hamisgulyás címmel a magyar hadikonyháról is írt könyvet, és rengeteg írása született a gasztronómiáról. Honnan ered ez a fajta érdeklődése?- Engem nem önmagában a gasztronómia, a főzés maga érdekel, hanem az, hogy mit mond el az adott étel arról a társadalomról, arról a közegről, amelyben létrejött. Például nagyon érdekes, hogy Magyarország különböző vidékein hogyan és minek a hatására alakultak ki bizonyos fogások, vagy müyen böjti ételek fordulnak elő a Kárpát-medencében. Azzal kezdődött, hogy az egyik kolléganőm megkérdezte, tudom-e, mi a baraboly? Egy Mikszáth-regényben olvasta. Én sem hallottam róla, otthon utánanéztem. ínségeledel volt, a gyökerét fogyasztották. Ma már védett, ritka növény. Ezt izgalmasnak találtam, kezdtem utánaolvasni a dolgoknak. Szóval, ha akarom, ez gasztronómia, de ha akarom, jóval több annál. Mégis, ön szerint mit tud a mai világ a böjtről? Déryné (vízfesték, 31 * 23 cm, 2018) FEHER BÉLA író 1949-ben született Debrecenben. 1975 óta a Magyar Nemzet újságírója. Első, Zöldvendéglő című regénye 1990-ben, amely a Törökméz (1992) majd a Romfürdő (1995) című müvekkel trilógiává nőtte ki magát. Fontosabb regényei közé tartozik a Fültől fülig (2003), a Filkó (2008) és a Kossuthkifli. Hazafias kalandregény című munkájából (2012) tévésorozatot is forgattak. Fehér Béla Kutyasétáltatás című könyvében így vall magárról: „Mióta az eszemet tudom, főszereplők, statiszták és hangok kavarogtak körülöttem. Számomra a regény és a novella az örök, megunhatatlan és egyre érdekesebb szerelem." 2005-ben Prima díjat, 2006-ban Joseph Pulitzer-emlékdíjat, 2013- ban a Hévíz Irodalmi díjat vehette át. 2014-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, írói életművét idén Mórái Sándor-díjjal ismerték el. Fehér Béla nagyprózai munkái mellett rengeteg tárcát is írt, amelyek Magyar zsebtükör, Darázsfészek, majd Szilvakék paradicsom címmel jelentek meg hétről hétre a Magyar Nemzet napilapban, amely hétvégi magazinjának, a Lugasnak jelenleg is szerkesztője. 2019. március i
