Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-30 / 75. szám

1 szerkesztoseqi terepaszta FUTBALLIDENTITAS helyőrség Múlt csütörtökön a magyar vá­logatott a szlovákokkal játszott Eb-selejtezőt. A meccs előtt a Face­­bookon az egyik lokálpatrióta cso­portban az anyaországi kérdező feltette a kérdést: a határ túlol­dalán (értsd: Felvidéken) kinek fognak szurkolni az emberek? Azt még odabiggyesztette, hogy elnéz­ve a magyar foci siralmas helyze­tét, ő a határ innenső oldaláról is a szlovák válogatottnak drukkol majd. Voltak vele rokonszenvező és ellenvéleményt is megfogalma­zó kommentek. Nem célom most azokat a hozzászólásokat is firtat­ni, de volt néhány megdöbbentő (például: mi, magyarok elvárjuk, hogy a felvidékiek a magyaroknak szurkoljanak, ha már szavazhat­nak). Számomra sosem volt kér­dés felvidéki születésűként, hogy egy magyar-szlovák meccsen, de játsszon bárkivel a nemzeti válo­gatott, kinek fogok szurkolni. Ter­mészetesen nekünk, magyarok­nak, legyünk akármilyen rosszak műlesiklásban vagy asztalitenisz­ben. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy éppen a határ másik oldaláról jön majd valaki, aki azt mondja, felesleges itt a magyarok­nak szurkolni, do toho Slovensko! Magyarország aznap kikapott, de vasárnap megverte a vb-ezüstér­­mes horvátokat 2-1-re. Gondolom, a siralmas helyzet miatt csapa­tot váltott szurkoló most rájön, hogy hova is tartozott mindig, leg­alább addig, mig nem jön egy újabb botlás. Ez a hozzáállás Magyarországon csak az azt vallót minősíti, míg az elcsatolt régióban sokkal messze­menőbb következtetéseket tudunk levonni. Azokon a helyeken, ahol az (irányított) asszimiláció min­dennapi probléma, a szurkolási trendek megváltozása (vö. magyar válogatott gyengébb szereplése) hosszú távon identitásválsághoz, az identitás megváltozásához is vezethet. És ha Magyarországon valakinek eszébe jutott, higgye el mindenki, Felvidéken is sokaknak eszébe fog jutni. Hisz a szlovák válogatott sikeresebb, jobb, el is vertek, szurkoljunk nekik. Ne adj’ isten, járjunk ki a meccseikre. Szlo­vák szektorba. Szlovákul szurkolni. Felesleges folytatni a sort. Valahol ott végződik, hogy Dunaszerdahely marad az egyetlen magyar város Szlovákiában. Le a kalappal az Athletic Bilbao előtt. A klubot 1898-ban alapítot­ták, és azóta csak baszk nemze­tiségű játékosok szerepelhetnek benne. Ez az elv természetesen ál­dozatokkal jár, és habár a második legtöbb spanyol Király-kupa-győ­­zelme a Bilbaónak van, az utóbbi években középmezőnyben teljesít a csapat. A tudatosan felvállalt ál­dozatok miatt eltávolodtak a szur­kolók a csapattól? Dehogyis. Mert Leczo Bence tudják, hogy ez nem széljárás kér­dése. És most csak egy klubcsapat­ról van szó. Azok, akik könnyelműen válto­gatják, hogy nemzeti csapatuknak vagy az ellene játszó, jobban telje­sítő ellenfélnek szurkoljanak, kezet foghatnak azokkal, akik augusztus 20-án a Himnusz alatt kezdenek el távozni a Kossuth térről, mert még nem akkora a tömeg sodrása. Azok­kal, akiknek teher vagy szégyen magyarnak lenni. Bele sem gon­dolnak, hogy ezért a szégyenért pár kilométerrel arrébb mennyit szen­vedtek az elcsatolt területen élők. Hogy énekelhessék a Himnuszt és hogy a magyar válogatottnak szur­kolhassanak. tarca TANÁCSOK ELVALT PAPOKNAK „Mikor végül mégis elaludt, álmokat látott; olyanok voltak, mint az emlékezet gondosan megszerkesztett szelvényei.” William Gibson: Neurománc A párkapcsolati tanácsadó aznap este is a temetkezési vállalkozóval és a zöldséges­sel rúgott be, mert szerette a művelt tár­saságot. Jót beszélgettek, nem is mondtak butaságokat, hajnalban mégis mind bevert képpel oldalogtak haza. így esett a dolog: A söntés mellett ők hárman ültek, minél közelebb a pulthoz, hogy ne kelljen az ita­lért fölállni. Abban az időben még lehetett dohányozni a kocsmákban, el is borított mindent a füst, ahogy daliás korokban il­lik. Az egyik sarokban budi, a másikban já­tékgép, a harmadikban tévé, a szék, asztal meg ott van, ahol lenni akar. Ahogy a többi vendég is: Pali bácsi a sarokból nézi a tévét, nyitott szemmel hortyog, falnak támasztott kaszája csorba pengéjén légy táncol. Sanyi bácsi is a tévét nézi, Symphonia dohánya kifelé potyog félig égett cigarettájából, amit idegesen hemperget négyujjú kezével, míg cipője orrával láncfűrészét böködi. Rokkó úgy tesz, mintha a tévét nézné, de mivel idegesen rágcsálja a nyakában lógó arany­feszületet, mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem látja a meccset - volt nejét látja vérbe fagyva, meg magát egy baltával vagy szamurájkarddal, attól függ, mennyit ivott. A párkapcsolati tanácsadó, a temetkezési vállalkozó meg a zöldséges mindenesetre iszonyatosan részeg volt, de azért kulturál­tan beszélgettek.- Képzeljétek, mik vannak, aszond­­ja: hogyan randizzon a volt férjével válás után, hogy a gyerek ne vegye észre? Erre varrjatok gombot! - dicsekedett a pár­kapcsolati tanácsadó érdekes munkájával, mint mindig.- És mit mondasz neki? - érdeklődött a temetkezési vállalkozó, aki elvált.- Hogy csináljanak mindent úgy, mint­ha elölről kezdenék, randizzanak titkos helyeken, mint a kamaszok, virág, fagyi, romantikus erdei séta meg ilyenek.- És ez bejön? - kérdezte hitetlenkedve a temetkezési vállalkozó.- És a szex? - kérdezte ugyanakkor a zöldséges, aki szintén elvált, de praktikus férfi maradt.- A szex az egyszerű: erdőben is lehet, nem? Az is romantikus. Csak kell valami pokróc, mert illúzióromboló, ha közben hangya csíp a seggedbe. Bejönni meg annyi­ra jön be ez is, mint bármilyen más tanács.- És a gyerekek? - kérdezte megint a temetkezési vállalkozó, aki sehogy se hitte az egészet.- Arról nem kérdezett az ügyfél.- De mit gondolsz a gyerekekről?- Hogyhogy mit gondolok? Nem gondo­lok semmit. Ha felnőnek, ők is ilyen elvált Sakkozó férfiak (olaj, vászon, 55 « 46 cm, 2018) hülyék lesznek, mint mindenki más, oszt’ kész.- Haha, te el se váltál! Még csak meg se nősültél! Hát micsoda tanácsadó vagy te? - gúnyolódott a zöldséges.- Nekem erről papírom van! Ez tudo­mány! És különben is: pont én nősüljek meg, aki csupa elcseszett kapcsolatot lá­tok? Hát hülye vagyok én? Ezzel a párkapcsolati tanácsadó meg is győzött mindenkit, nyugodtan ihattak tovább. Egy kicsit a többiek is beszéltek a munkájukról, a temetkezési vállalkozó a faanyag drágulásáról panaszkodott, a zöldséges a szállítás drágulásáról. Ittak-it­­tak, és közben valahogy egyre drágább lett minden.- Tizenötmillió láda dinnyét nem akar leszállítani Tajvanból ötszázezer euróért. Ötszázezerért nem csinálja meg. Mikor levonhatja a kerozint az áfából, mert a haj­léktalansegítő alapítvány nevében vette a magánrepülőt - motyogta maga elé szo­morúan a zöldséges.- Ne adj neki többet - súgta csapiáros Sárikának a temetkezési vállalkozó. - Nyolc felessel előbb még csak öt láda dinnye volt, meg a bálna-Merci.- Az hét felessel előbb volt - vitatkozott a párkapcsolati tanácsadó. - Nyolc felessel előbb a papucsdácsia volt.- Inkább beszélgessetek a nőkről, fiúk, a matek ma már nem fog menni - javasolta kedvesen csapiáros Sárika.- Mondják, lakva ismerszik meg az em­ber - kapott vérszemet a párkapcsolati tanácsadó. - Pedig lakva gyűlölszik meg! Legyél szerelmes, házasodj, jó, de össze ne költözz senkivel, mert nyugalom ott többé nem lesz!- És a gyerekek? - háborodott föl a te­metkezési vállalkozó.- Meg kell oldani, de az nem az én szak­területem, hanem a gyerekelhelyezési ta­nácsadóé, ott van az ő irodája is - hárítot­ta el könnyedén a kérdést a párkapcsolati szakértő.- Neked egy jó milf kéne az ügyfeleid kö­zül, egy jó nagy milf - motyogta a zöldséges, és a milf valahogy úgy hangzott a szájából, hogy mmmff, ezért nem értette senki.- A gyerekek hol itt vannak, hol ott. Vagy az egyiknél, vagy a másiknál. Teher alatt nő a bálna. A gyerekek jönnek-mennek. Ez olyan, mint a gazdaság. Dinamikus. Vagy mint a halál. Tessék, az is dinamikus! Ki látott már statikus halált? - szónokolt a te­metkezésire kacsintva a párkapcsolati. Az csak a fejét csóválta: Juhász Kristóf- Hát az attól függ, hogy az exitáció előtt vagy után vagyunk... Egyikük sem vette észre, hogy a beszél­getésük alatt Rokkó az idegtől majdnem lenyelte az aranyfeszületét. A cimborák asztalára sötét árnyék borult, ahogy a ha­talmas test föléjük tornyosult. Rokkó ki­köpte a feszületet (szerencsére nem esett baja az értékes, hitvalló családi aranynak), és így mennydörgött:- Ezek csak tovatűnő emlékek, amikről azt hisszük, azonosak az életünkkel! Azt hisszük, ez az élet. Pedig a házasság a ha­lál egyetlen ellenszere, egyben a házasság a halál is! Hogy beszélhettek erről a misz­tériumról ilyen felelőtlenül? Hiszen csepe­redő gyermekeink emlékeztetnek minket halálunkra, s bennük van záloga örök éle­tünknek is! Legalábbis az egyik.- Az egyik? Miért, mi a többi? - kér­dezte hányavetin a párkapcsolati tanács­adó.- És ki fizeti ki ezt az egészet, amiről beszélsz? - kötekedett a temetkezési vál­lalkozó is.- Neked is kéne egy jó milf, egy akko­ra nagy milf, hogy az ágyadba se fér be, az ajtón alig tudod bevinni, érted, föl se bírod emelni, akkora. Az kell neked, csak az - fokozta a feszültséget a zöldséges is, de megint csak úgy lehetett érteni a milfet, hogy mmmff. Rokkó mégis megdühödött, lendült is hatalmas, arany pecsétgyűrűs ökle, és a három részeg cimbora már fet­­rengett is a padlón vérző orral, kilazult fo­gakkal. Rokkó hozzátette:- Még kérdezni meritek? Majd ha az emlékeiteket összefüggésben látjátok a másoknak rólatok szóló emlékeivel, és észreveszitek, hogy sem nők, sem férfiak, sem párok nem léteznek igazán és önma­gukban, csak a teremtett lények összeka­paszkodó masszája létezik, és sem a gyű­lölet, sem a szeretet ereje nem képes ezt az iszonyú masszát egyénekre bontani, mert a bűnbocsánat tényével el lettünk zárva attól a lehetőségtől, hogy végképp önnön entrópikus egonkba meneküljünk minden más létező elől, akivel és amivel összeköt­tetésben állunk. A megváltás átka: soha nem lehetünk igazán egyedül. Ezt jól je­gyezzétek meg! Rokkó ezzel befejezte, fizetett és távo­zott. A berendezésben nem tett kárt, csap­iáros Sárika sem tett megjegyzést. A párkapcsolati tanácsadó, a temetkezési vállalkozó és a zöldséges szomorúan bandu­kolt hazafelé, és elhatározták, hogy legköze­lebb valami másról fognak beszélgetni. likiT/ I BBBBBBBBB«| I 1 L BBBaaaaaaw 1 BBBBBBBBBBB Főszerkesztő: Szentmártonl János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), 1 Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • 1 Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg ukmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. március 4 5 0

Next

/
Thumbnails
Contents