Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-30 / 75. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET n másnak képzeletbeli barát, nekem apuka jutott 2019. március 30. 2 Juhász Kristóf tárcája 5 Csornyij Dávid verse 8 Döme Barbara meséje 1 Kínai fiúk (olaj, lenvászon, 81* 65 cm, 2018) n vezervers Sántha Attila A molvánkai csárda Lukácsmária dédanyám szíjas, szittya fiatalasszony volt, olyan hosszúarcú, kaukázi típus, vagy pedig nagydarab mélák, mint az oroszok. Kép nincs róla, de hogy miket össze nem olvasott! Hetente leadott rendelést, kérném küldeni a könyvet, Tuba Károly, Szívek harca, Felsőcsernátonba Rákosi Zsigmondnénak, pont. S ha a könyv megjött és a kenyértésztát meggyúrta, a molvánkai csárdába azonmód befordult, ott leste Solt Ferit és választottja Dobai Rózsikát. Egyszer csak a mezőről berobogott, mint porcelánboltba, Rákosizsigmond dédapám. Mári, te mit csinálsz itt? Hát nem látod, a tekenyőből a tészta mind kifolyt? Zsigmond, én kendnek százszor megmondtam, hogy Mária, nem Mári! - ocsúdott fel dédanyám, de még egy cseppet kába volt. Ahogy meglátta a kifolyt tésztát, tűzpiros lett, és csak pislogott. Na jól van, Mári, hozzad a moslékos edényt, s tégy rendet - nevette el magát a férfi, s akkor, abban a pillanatban szebb volt, mint Solt Feri maga, pedig arca teljesen mongolos. Elmondta mindezt 87 éves korában Rákosietelkaénanyám, aki már egyre több fejezetet tud kívülről visszaadni a réges-rég olvasott könyvből. (Sántha Attilát nemzeti ünnepünkön életműve elismeréseként József Attila-díjjal tüntették ki.) interiu Fehér Béla: Amit tudunk, azt ne találjuk ki „Nem vonultam elefántcsonttoronyba,, A szellemi tolóerő igenis fontos, az ad tartást, gerincet, mert az nem lehet, hogy csak az érdekeljen valakit, hol fog wellnessezni a hétvégén - mondta Fehér Béla a mai világ felborult értékrendjéről. Az íróval, akit Márai Sándor-életműdíjjal tüntettek ki nemzeti ünnepünk alkalmából, ihletről, történelemről beszélgettünk, és arról, miért fontos, hogy az irodalom egyben szórakoztató is legyen.- Pár évvel ezelőtt, egy interjúban kijelentette, hogy többé nem ír. Meggondolta magát azóta?- Egyáltalán nem. Csalódtam az irodalmi életben és sok emberben, aki abban a közegben mozog. Elegem lett a sárdobálásból, a kicsinyességből, a sandaságból, a beteg lelkekből, a sok számításból. Az írás nem anynyira fontos, hogy mindent el kelljen miatta viselnem. De ne értsen félre, nem vonultam elefántcsonttoronyba. Mostanában cikkeket, esszéket írok, nagyobb lélegzetű munkákhoz nincs kedvem, mert előre tudom, hol és mit fognak írni róluk. Erre azt szokták mondani, a kritika nem számít, mert az olvasó véleménye a fontos. De számít, számítania kellene, csakhogy a kritika politikai hovatartozás szerint és nem minőség szerint ítél, nem is veszi komolyan senki. Nagyon jól érzem magam a döntésem óta, a lelki békém fontosabb, mint egy regény. Viszont most is dolgozom valamin, de csak úgy a magam szórakoztatására, eszem ágában sincs kiadóhoz vinni. — A Fültől fülig című „véres fürdőregényét” is a saját szórakoztatására írta. A humoros század eleji történet, egy székelyföldi fürdőhelyen játszódó krimi mégis az egyik legkedveltebb munkája lett.- Mindenkinek van belső élete, amit más nem érthet. A munkában is történik hasonló folyamat: először az Pataki Tamás ember úgy dolgozik, mint a hályogkovács, vagy jól, vagy rosszul. ír valamit, ami vagy jó, vagy nem. Ám eljön az a pont, amikor rájön - nekem ez a Filkó című regényemnél történt -, hogy az írás, az alkotás felelősség is. Súlya van. Akkor ébredtem rá, hogy egy mű mennyire összetett és bonyolult, kényes képződmény. A Fültől fülig írásakor gondoltam először arra, hogy mindez nem érdekel, és még azokat a tiszteletköröket is kihagyom belőle, amelyek még jobban megalapozták volna a könyvet. folytatás a 3. oldalon | • « ♦' t V «
