Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-23 / 69. szám
Mfjüni; helyőrség 5 vers Kovács István A be nem telt idő Vannak, akik alkonyaikor a szemétként konténerbe dobott századokon át farkasvakon is a kezdetekig látnak. A halál guberáló angyalainak mozdulatai nyomán darabokra tört áldások és áldozatok, tettek és jócselekedetek, gondolatok és mulasztások... Az ébredés egyszerre tesz szabaddá, rabbá. Simítgasd ki a szárnyas kezekből kihullott legendát, ne csak a tenyértől szöghelyeset. És felebarátaidat, akik megrendülésedtől életre kelnek, ne engedd újra szószékre - világmegváltónak, máglyára - hitvitázónak, virághantos vesztőhellyé ‘‘SXtfDfi'. ■ géppuskázható köztérre - tüntetőnek, harctérre - hősnek, árvaházba - megalázottnak, s a ki tudja, miért és hová, de végül mégiscsak elindított halálvonatra - kitaszítottnak. Ne engedd őket a jövő küszöbén túlra se, ahol végső torra készülve eszelős fényjelekkel perzselgetik a koponya-kupolás mennyboltozatot. Száműzött álmaikat folytassák jelen időben, sziklának vetett háttal, a be nem telt idő habprémes hullámaitól újra és újra betakartan -Terméskövek Jerzy Snopeknek Ászéi felhőfoszlányokkal fényesíti az eget. A szeptemberi eső után rongyos köpönyeg a diófalomb. A vizcsepp-foncsoros levelek mint játékos tükörcserepek villantanak a koronából itt-ott megfejthetetlen jeleket, s átvilágítják a festő szomjúságot oltó szellemét is Mária tótjánál Názáretben. Az elégetendő diólevelek: preparált lélegzetek - a láthatatlan áldozat tűzhalálával kísértenek. Fanyar melegét árasztják a Középkor, Újkor, Legújabbkor összes művei: az önfenntartó krónikás évek kőbe vésett eseményei, rabosított terméskövei, megkövezettjei. Az idő kerengője beláthatatlan. Kikövezett körforgás... Örvénylés-monumentum... Eredj, amerre látsz... Az ujjlenyomatok kiszálazott vonalai formálják mind mind mássá az érintkezés távolságtartó hurokzatait, s a beléjük fogott terméskövek riasztó rendjükkel gyönyörködtetnek a magasztosan torz Nagy Egészen belül. Távolról nézve - Gigantok korában befalazott barbár ékszerek. Emberi léptékkel -labirintusunkat lezáró útvesztő-rajzolat, a tévelygő lét összemarcangolt térképszelvényei. gyarsógukra. Nem tudhatjuk előre, kikből lesznek ismét nagy tudósok, művészek, költők, írók, festők, sportolók. Szeretném minél nagyobb körben megismertetni ezt a sorozatot a felnövekvő generációval, a határon túli gyermekekhez is szeretném eljuttatni, akár kiállítás, akár könyv formájában. Úgy érzem, ez a kultúrmisszióm ebben az identitászavaros világban" - mondta a művész. A lengyel-magyar barátság napja jegyében szerkesztett lapszámunkba a Nagy magyarok rokonaiként kérésünkre készítette el több lengyel híresség portréját. Rábíztuk a válogatást, így jött létre ez a sajátos arcképcsarnok a lengyel kultúra azon jeles képviselőiről, akiknek személyisége és életműve megihlette a magyar művészt. Gaál Tibor karikatúrái nem a gúny eszközei, nem torz alakokat rajzol, nem tesz nevetségessé: azt mutatja meg, hogy a szelíd irónia és a játékos humor a tisztelet kifejeződése is lehet, ebben gyökerezik az érdeklődő odafordulás, ez van a vizsla tekintet mögött, amely azt kutatja, melyek egy-egy arc legsajátosabb vonalai, melyek egy-egy életmű legcéltudatosabb irányai, melyek az élet legkülönösebb jegyei. LAPSZAMUNK SZERZŐI Bencsik Gábor (1954) író, újságíró, történész, könyvkiadó Cselenyák Imre (1957) író, zenész, dalszövegíró Kántor Mihály (1974) szakíró Kovács István (1945) Magyarország Babérkoszorúja díjas író, költő, Széchenyi-díjas történész, polonista Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő Shrek Tímea (1989) író Lapszámunk képzőművészeti anyagát GAÁL TIBOR (T-BOY) portrékarikaturista, grafikus, illusztrátor munkáiból válogattuk. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett művész hét éve kezdte el a folyamatosan bővülő, száznál is több darabot számláló Nagy magyarok sorozatát, híres elődeink portrékarikatúráit. „Főleg a fiatalságnak készítem a rajzaimat, hogy méltán legyenek büszkék a mamég itt a földön, Látható, kitapintható Sutarski, Konrad (1934) József Attila-díjas író, költő, műfordító ha már-már odaát is. a „nincs-tovább!” Szalai Attila (1950) újságíró, politológus, volt diplomata, polonista 2019. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
