Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
folytatás az 1. oldalról I helyőrség portré A hiányosság talán itt a leginkább szembetűnő, mert épp az 1918-as időszak hiányzik... Ha pedig abból a történeti tényből indulunk ki, hogy Nopcsa a jegyzetei alapján kezdett bele az emlékiratai megírásába, akkor máris adott a válasz, hogy miért szakad meg a memoár épp az erre az időszakra vonatkozó bejegyzéseknél. És ugyebár németül írt, a barát és pályatárs Lambrecht Károly fordította le magyarra az átadott részleteket, de a teljességtől kissé meszsze kerültünk. Nem véletlen, hogy a regényes önéletrajz a levelezésből próbálja összerakni a hiányzó mozaikdarabokat, pl.: „Lambrecht volt az ún. ’magyar fordítóm’, mivel én leggyakrabban németül írtam, több alkalommal bíztam meg, fordítsa le magyarra. Lambrecht egyik levelében írta: »1923. nov. 20. Addig is, Báró úr, míg pénteken szóval tehetem, ezúton jelentem, hogy Báró úr memoáijainak fordításával a legutolsó fejezet van még hátra... Pénteken a Stádium erre vonatkozó szerződéséről is leszek bátor előterjesztést tenni, nagyon tiszteli, híve, Lambrecht Kálmán.«” Vagy egy évtizeddel később: „Bécs, 1933. február 15. Kedves Doktor! Január elején átadtam emlékiratom német kéziratát egy helyi kiadónak, hogy átolvassa. Ma viszszatértem, és a legnagyobb meglepetésemre 19 oldal hiányzik. Herr Doktor, azt kérem, nézze meg, hogy a következő oldalak nem találhatók-e Önnél: 48, 49, 50, 5b 55, 56, 57, 58, 59, 60, 64, 65, 66, 67, 7b 72, 77, 78, 79. Már tájékoztattam az ügyvédemet, és telefonáltam a kiadónak is, de tartózkodni akarok minden további lépéstől, amíg nem kaptam választ, Herr Doktor. Kérem, azonnal értesítsen, mert rosszindulatú manipulációt sejtek. Különösen nagy tisztelettel, Baron Nopcsa.” A hiányosság persze nem véletlen, az élettörténet is kellően szerteágazó, Nopcsa mintha örök kereső-kutató lett volna már fiatal korától, aki eleve a szó nemes értelmében döntésképtelen volt: 1899-ben a paleon- tológust látjuk, aki a bécsi akadémián ad elő, a következő pár évben öt ismeretlen dinoszauruszfajt ír le, később a szakmai utókor pedig további négyet a jegyzetei alapján. 1899-ben és 1903-ban beutazza a Balkánt, térképészettel foglalkozik a Földrajzi Társaság támogatásával, 1905-ben Albániáról írt geológiai tanulmánya jelenik meg Bécsben. 1913-ban trónaspiráns, de Bécs és a vezérkar nem nézi jó szemmel magánakcióit (pl. privát hadsereg felállítása), ezért visszakozik, tevékenységei között újra a „paleontológusság” dominál. Trianon után elhagyja Erdélyt, 1925-től a Földtani Intézet igazgatója, újra a geológia kerül terítékre, de 1929-ben szinte egy időben jelenik meg geolóx giai főműve Albániáról, valamint az erdélyi dinoszauruszfelfedezések kötete - természetesen németül mindkettő. És kutatja a földrengéseket, mintegy háromszáz adatot rögzít a norvég esetekről, tervezi a svéd adatolást, melyet követne a Kárpát-medence... de ott van a hisztológia is, nem lehet veszni hagyni, vizsgálatainak száma ötszáz körül jár. Összefüggő tudományterületek ezek, de azért jól látszik, hogy a zseni tehetsége nem feltétlenül egy területre koncentrálódott. Igazi több hangszeres volt, ahogy mondani szokták. Ha mindehhez hozzávesszük a politikai síkot is, akkor már rég túlléptünk az Indiana Jones-képen. E jó értelemben vett kaotikusság tökéletesen leképeződik az írásos Nopcsa-hagyományban: a szakmai munkákon kívüli terület anyagaiban nehézkes a kutakodás, hiszen a kapcsolatrendszer teljes feltérképezése sem történt meg hiánytalanul, noha megmaradt jegyzetei igen pontosak. Példának okáért itt egy részlet a kémhistóriából: „Mikor Bécsből felszólítottak, számoljak be eddigi működésemről és a román politikai helyzetről, rendbe hoztam fizetésem váratlan kimaradása folytán és romániai kiadásaim következtében meglehetősen zavaros anyagi ügyeimet. Október 24-én azt a kellemetlen hírt hozta a posta Nagyszebenből, hogy összes, részint Crajovából küldött titkos, citromsavval írott, és a nagyszebeni katonai parancsnoksághoz intézett, katonailag fontos jelentéseimet a román posta elfogta. Amikor megtudtam, hogy egyetlen, citromsavval írott levelem sem jutott el Nagyszebenbe, közöltem az ottani katonai parancsnoksággal, hogy 3, ceruzával írott nem ajánlott levelet adtam fel Crajovából ’Petru Gorlopan, Nagy Szeben, Ungaria’ címre, amelyekben láthatatlan írásban katonai híreket közöltem, de csak 1918 tavaszán tudtam meg Pietsch Sándor határrendőr kapitánytól, hogy jelentéseim nem vesztek el, hanem fölöttesem, Grecul kapitány, aki román kém volt, maga fogta el híradásaimat. Grecult 1918 tavaszán Románia javára történt kémkedése miatt elfogták, s hogy kiszabadult, azt csak a központi hatalmak öszszeomlásának köszönheti.” Tökéletes látlelet arról, hogy Bécs milyen kettős játékot űzött Erdélyben, amikor támogatta a román erőket. Is. De aztán sikerei csúcsán, Nopcsa számára még 1929-ben elkezdődik a vég, a friss akadémikust ideg-összeroppanással egy osztrák szanatóriumba szállítják. Lemond tagságairól, újra Odüsszeusz lesz, motorkerékpáron vándorol az Adria partvidékén és Olaszországban, de hol vannak már e látogatások a fiatalkori törökországi, egyiptomi és balkáni etapokhoz képest? A tudós magány vagy a magányos tudósság hónapjai, évei következnek, mígnem 1933 tavaszán eldördül a pisztoly: először titkárát-szeretőjét, Bajazid Dodát lövi le, majd szájába veszi a fémcsövet. Szellemi hagyatékát Teleki Pálra és Norbert Jokl osztrák albanológusra bízta: Teleki 1941-ben öngyilkos lett (ha eltekintünk a Sándor-palotában tébláboló két náci tiszttől), Jokl nem sokkal később haláltáborban hal meg. Nopcsa tudományos öröksége foghíjasán váija továbbra is a téma megszállottjait. 20)9 inniHír IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET
