Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
4 roza A LISTA Garzó László Jasper Higgs a rakparton állt, ott, ahol az óceán és a város hatalmas épületei találkoztak. A hajnali köd párája gomolygott, melyet a szél hajtott az épületek közé a víz felől, és a fények a vízcseppeken úgy ragyogtak, mint megannyi színes kristály. Különös és nyugtalanító érzések költöztek a szívébe, mintha a város hozzá szólna, de ő nem értette, mit akar neki mondani a hang.- Szép időnk van, bár egy kissé szeles. Én nem szeretem a szelet, bántó és hideg - mondta határozottan Elena, aki ebben a pillanatban érkezett meg.- A tengerparton mindig fúj a szél, ne csodáld - korholta Jasper. - Én itt születtem, nem messze. Megszoktam már a tenger felől folyton fújó légtömeget.- Itt születtél... ha rád nézek, nem mondanám meg, te irodista vagy!- Na és? Hol van az előírva, hogy egy irodista nem születhet erre a vidékre? Én sem voltam mindig irodista. Egykor gyerek voltam, alti sárkányt eregetett a szélben.- Igazad lehet... - szégyellte el magát Elena. Hosszú, fekete haja volt, lágyan omlott a vállára.- Nem is csodálom, hogy fázol, ebben a könnyű fehér ruhában - jegyezte meg Jasper, amint ránézett. - A ruha, amit viselsz, elárulja, hogy ki vagy. Mint ahogy te is tudod, hogy én irodista vagyok.- Látod, uniformisokba kényszerít minket a világ - sóhajtott fel Elena. - Rögtön megmondjuk egymásról, hogy kik vagyunk, hár azt nem mondanám, hogy nem ismerlek.- Mindannyian szerepet játszunk, melyet az új rend kényszerít ránk, de itt, a tengerparton én talán nem is vagyok irodista, és te sem vagy számláló. Emberek vagyunk csupán, akik levetik álarcukat, itt, a sószagú levegőben- Egészen fellelkesít ez a gondolat! - mosolyodott el Elena. Az arca sápadtnak tűnt, mintha csupán egy szellem volna, aki a köddel érkezett.- Fiatal lélek vagy, irodista, akit talán két ciklussal ezelőtt hordott ki a geneziskamra méhe. Hogyan is tudnád megérteni a világ valódi természetét? Keveset láttál és tapasztaltál - figyelmeztette Jaspert a nő.- Úgy mondod ezt, mintha a te életed ciklusokon és korokon ívelt volna át. Te sem nézel ki többnek harmincévesnél!- Elfelejted, hogy én számláló vagyok... - nézett Jasperre szigorú pillantásokkal Elena. - Elmondom újra: keveset tudsz még, és ismereteid zöme is a jelenhez kötődik, elmédet a gép, ez a ravaszul megformált rendszer uralja és alakítja a maga kedvére. A párt által képviselt eszme korántsem az, aminek te hiszed...- Miért jöttél ki ide? Azért, hogy ezt elmondd, hogy megingasd hitem a pártban? Számláló vagy, miért higgyek neked? Te is az Argus része vagy.- Igen, így van, bár megvallom, furcsa ezt hallani - töprengett el Elena. - Meglehet, irodista, hogy szabadságot keresni jöttem ide. A város és az új rend olyannyira eluralta már a lelkem, hogy szerettem volna üresnek érezni magam, és csak bámulni a horizont ívét, a sirályokat az égen...- Eretnek gondolatok csíráznak belőled, számláló... - motyogta tétován Jasper, mint aki maga sem hiszi.- Még az is lehet. Elmondom újra: én számláló vagyok, számlálom a hibákat, a tieid is... Jasper Higgs a Masdar-citadellába sietett. Egy gyaloghíd ívelt át a mesterséges tó fölött a Legfőbb Tanács kormányzati negyedéhez. A viharos és bántó szél csak fújt, borzolta a férfi világosbarna hajtincseit, az égen pedig felhőket sodort. Az ultramodern épületnek nagy bronzkapuja volt, melyen a dombormű a forradalom hősi jelenetét ábrázolta. A falakon LED-fóliák alkottak animációktól viliódzó felületeket. Jasper a felsőbb szintek felé tartott, miközben megbámulta az átriumban hangyaként nyüzsgő irodistákat, akik kezükben infopaneleket tartottak.- Jó napot, Morgenfield elvtárs! Nem zavarom? A titkárnő mondta, hogy igen elfoglalt. Jöhetek később is, ha gondolja - szabadkozott Jasper, ahogy belépett egy megtermett, őszes hajú férfi irodájába, aki fehér egyenruhát viselt.- Üljön le! Jókor jött, most nem zavar - intett Morgenfield.- Jelentem, meghoztam a kért listát. Kiegészítettem az új nevekkel, ahogyan kérte.- Nagyon helyes, elvtárs! Tudja, hogy legfőbb jelszavunk az éberség! - figyelmeztette az szigorú tekintettel.- Nem felejtettem el. Az eszembe véstem, ahogyan azt múltkor javasolta.- Na lássuk azt a listát, mutassa! - nyúlt a férfi a táblagépért.- Mindenben úgy jártam el, ahogyan meghagyta. Felvezettem a neveket ábécérendben. Egy helyet pedig üresen hagytam a lista legvégén.- Ugye tudja, milyen lista ez?- Természetesen, Morgenfield elvtárs. Ez azoknak a listája, akiket deportálnak a munkatáborokba - felelte Jasper határozottan. - Bizonyára a rendszer ellenségei... - tette hozzá, de már halkabban és kevésbé határozottan. Morgenfield elvtárs felnézett egy pillanatra.- Helyesen látja, elvtárs. Ezek a nevek a listán a párt számára nemkívánatos elemek, akiket el kell távolítanunk a társadalomból. És ennek a legjobb módja ez.- Valóban. Igaza van, Morgenfield elvtárs. A párt érdeke mindennél előbbre való - helyeselt szorgalmasan Jasper.- Nem csak a párt érdekéről van itt szó! - horkant fel amaz. - A forradalmi társadalom építése és a demokrácia védelme a mi közös ügyünk. A nagy harc, melyet győzelemre kell vinni! Ugye ért engem? - kérdezte, és felállt. Az iroda széles üvegfalához ment. A tó túlpartján elterülő felhőkarcolók toronyépületeinek erdejére nyílt kilátás, melyek színes, fényesen viliódzó, elkenődött foltokként tükröződtek vissza a tó vizéről.- Természetesen - felelte buzgón Jasper.- Reméltem is. Beláthatja, hogy a mi legfőbb fegyverünk az éberség.- Magam is így vélem, Morgenfield elvtárs. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET helyőrség- Örülök, hogy egyetértünk ezekben a fontos, mondhatni jelentőséggel bíró kérdésekben. Hiszen maga is láthatja, milyen súlyos teher nyomja a vállamat. A vezetőtisztség, amelyet betöltők a párt élén, és szeretett hazánk kormányzása felelősségteljes feladat.- Mélyen egyetértek önnel, Morgenfield elvtárs!- Való igaz, de én mégiscsak azt mondom magának, hogy az éberség, az a legfontosabb. Fokozni kell az éberséget, mert a felforgató elemek már lesben állnak, hogy tönkretegyék mindazt, amit eddig oly fáradságos és küzdelmes munkával felépítettünk. Tud követni?- Maradéktalanul - bólogatott Jasper.- Ám mégis, van itt valami, ami nem hagy nyugodni...- Szabad megtudnom, mi volna az? Hátha segítségére lehetek.- Tudja, a minap a kezembe került egy jelentés, mielőtt még elkészíttettem magával az új listát. Ez a jelentés egy tanú vallomására épült. Igen érdekes dolgokat mondott ez a tanú. Egy bizonyos nő, akit úgy hívnak, Elena Graham. Mond ez a név magának valamit? Jasper Higgs szeme elkerekedett.- Nem ismerős ez a név, Morgenfield elvtárs, de ha gondolja, utánanézek... - felelte készségesen, de arcára kiült a nyugtalanság.- Tudja, van egy olyan érzésem, hogy maga hazudik, és az érzéseim általában helytállóak - fordult Jasper felé Morgenfield, majd leült. - Ha nem így lenne, nem vezetném oly sok éve a pártot - folytatta.- Megesküszöm, Morgenfield elvtárs, hogy én ezt a nőt nem ismerem!- Mindjárt gondoltam. Ellenben a nő, úgy látszik, valahonnan nagyon is jól ismeri magát.- Ez aljas hazugság, minden, amit az a nő állít, az koholmány!- Ez felettébb érdekes... - kezdte Morgenfield, majd elővett egy másik táblagépet. - Ugye hallott már az Árgusról? Nézze, a térfigyelő kamerák felvétele... - mondta, és odafordította a gépet.- Fogalmam sincs, mit állít az a nő rólam, Morgenfield elvtárs! Én régóta becsülettel és odaadással szolgálom önt és a pártot. A hűségem töretlen, erről biztosíthatom.- Ezt is mindjárt gondoltam, de azért ha megkérhetem, mielőtt távozik ebből a szobából, szíveskedjék a listán lévő, üresen hagyott helyre felírni magát! LAPSZAMUNK SZERZŐI Csikós Szilvia (1964) költő, televíziós szerkesztő Garzó László (1982) író Kántor Mihály (1974) szakíró Kovács Attila Zoltán (1972) irodalomtörténész, könyvkiadó Marton Péter (1979) író, egyetemi kutató és oktató Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író 2019. január t *
