Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-12 / 10. szám

IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET ! n sóvárgás - messzi, néma hely, egy név, anyagtalan nagyon n vezervers Csikós Szilvia A spenót éneke Az ember néha csak bőrösödik mint egy tál spenót ül üres konyhába’ zölden a pulton hol madár se jár kutya se hallgat rádiót Búsan üldögél, magányos kenőcs kit senki sem szeret kis francia sanzont böffent a halk fokhagymaszagba édes képeknek integet Hűl, vastagszik a zöld bőr rajta de puha spenót-szív dobog alatta agya mókuskerekén kattog a langy fohász: Uram, add, hogy ne kotorjanak a konyhamalacba. ortre Fatia Negra II., avagy az ismeretlen Nopcsa Ferenc Gyere Bécsbe, Bajazid halott n n A titokzatos Fatia Negra, vagyis Nopcsa László unokája, Nopcsa Ferenc nem kevésbé ismeretlen a magyar olvasók körében, mint a maszkos Jókai-hős a Szegény gaz­dagokból. Az előbbiről csupán az anekdota ismeretes, hogy tudniillik találkozóra hívta Jókait, aztán az asztalra helyezett pisztollyal kíván­ta nyomatékosítani mondandóját, nyilvánítsa hát ki az író, hogy a re­génybeli hátszegi báró csupán a fan­tázia szüleménye. Nopcsa Ferenc (élet)története azonban egészen más: tudós, albanológus, hírszer­ző, kém, földrajztudós, topográfus, őslénykutató, akadémiák rendes és levelező tagja, csak így gyors felso­rolásban, ráadásul bécsi lakhellyel. Továbbá befolyásos politikai körök ismerője, Erzsébet királynéval ő köz­li Rudolf öngyilkosságát, katonaként sereget toboroz Albániában, miután bejelenti igényét az albán trónra, akkor, amikor puskaporos hordó az egész Balkán-régió... Az első vi­lágháború előtti években vagyunk, egymásnak feszülnek a nagyhatal­mak és a balkáni népek, a szerbek­től a bosnyákokon és bolgárokon át a románokig, hogy mégis, mi a fene legyen a régióban a fellazult török uralmat követően. Egyáltalán, hogy kerül a képbe ez a fiatal magyar báró, aki mellesleg németül ír és ér­tekezik, egyszerre tudományos kon­ferenciák meghívottja és előadója, valamint álruhás topográfus a törzsi berendezkedésű albán vidéken, a Monarchiának kémkedő tiszt a vi­lágháborúban, akit aztán 1920-ban szinte agyonvernek a románok, be­tört koponyáját fémlemezzel pótol­ják, a hátralévő majd másfél évtize­dét pedig félig nyomorékként éli le, immár csak a tudománynak szentelt idővel, majd végül pisztolyt ránt ön­maga ellen 1933-ban? Nos, ekkora információdömping alapján azt gondolhatnánk, kapva kapnak a filmesek a Nopcsa-sztori után, hiszen a fentiek alapján leg­kevesebb két Indiana Jones-forga­­tókönyv áll rendelkezésre, ehhez képest az égvilágon semmi nem történt. Illetve de: anekdotikus a történet, de talán nem alaptalan a valóságtartalma. Amikor a Juras­sic Park ötlete megfordult Spielberg fejében, állítólag kutatókat küldött Erdélybe, hogy nézzenek utána a hátszegi dinólelet-kérdéskömek, melyet Nopcsa fedezett fel és írt le tudományos alapon - a világon elő­ször. Vagyis a paleontológia terüle­tén nagyon is fennmaradt a neve, de a köznép, lássuk be, mit sem tud a kivételes emberről. Ennek persze jócskán vannak politikai gyökerei is, hiszen elmenekült Erdélyből a román megszállás elől, Magyaror­szágon akkor épp az őszirózsás bo­hózat zajlott, ami aztán a vérgőzös Tanácsköztársaságba torkollott, így Nopcsa tovább menekült, s meg sem állt Bécsig. Repülővel, hamis iratokkal, vagyis monarchiabeli minisztériumi utasítással, gépel­térítéssel fűszerezve maradt fenn az anekdota, amely a Wikipédián is szerepel. Ehhez képest: „1919- ben, mivel tudták, diplomata-út­levelemmel szabadon mozoghatok Bécs és Budapest között, Károlyiék megkértek, vigyem ki magammal értékeiket a biztonságos Bécsbe - ahol még nem vették át a hatalmat a bolsevikok. Egyszerű újságpapír­ba csomagoltam ezeket, és Hefty Frigyessel megbeszéltük ennek a módját. Mivel nekem Győrig volt útlevelem, Budapestre visszatérte után hivatkozzon arra, hogy báró Nopcsa Győr után fegyverrel meg­fenyegette: Bécsig meg ne álljon. Biztos voltam benne, hogy senki­ben nem merül fel, mi történt vol­na, ha valóban lövök. Bécsbe érve az újságpapírba csomagolt ékszere­ket letettem Othanio Ábel asztalá­ra, aki, mikor rátalált, nem értette, de sejtette, hogy én lehettem, és rákérdezett. Ugyan, válaszoltam, nem aggódtam, biztos voltam ben-Kovács Attila Zoltán ne, hogy az újságpapír senkinek föl sem tűnik.” A részlet a Nopcsa-történet leg­újabb kötetéből való: Gyurkovics Györgyi mintegy három év alatt rak­ta össze a Nopcsa-emlékiratokból és -levelekből rekonstruálható regé­nyes önéletrajzot, mert sajátságos Indiana Jonesunk emlékezetirodal­ma legalább annyira rejtélyes, mint a főhős különleges élete. Először is legkevesebb négy hagyatékról be­szélhetünk, bár talán említenem sem kell, helyesebb a töredék szót használni. A paleontológiái örök­sége a British Múzeumban lelhető fel, az Albániára vonatkozó bédek­keré és leírásainak kötetei Bécsben a nemzeti könyvtárban vannak, illetve a budapesti Természettudo­mányi Múzeumban. Naplóját és úti jegyzeteit a tiranai nemzeti múzeum őrzi, a bőrbe kötött csodás kötetek egy magánkönyvtárból származnak, ahova Nopcsa Ferenc titkárának testvére juttatta vagy adta el. folytatás a 3. oldalon |

Next

/
Thumbnails
Contents