Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-08 / 285. szám
5[ji7?ni'__ folytatás az 1. oldalról I helyőrség 3 morfondír Cím nélkül (befejezetlen triptichon, ganszai, papír, 3 * 69,5 * 99,5 cm) a Fotó: Paráda Zoltán Az európai népek mindegyikénél a Luca-nap hagyományaiban meghatározó a fényszimbolika - a protestáns Svédországban például gyertyákat visel a hajában a Luca-menyasszony, de a katolikus országokban a szembetegségek gyógyítójához, Szent Luciához kötődik, akinek neve és ikonográfiája egyaránt az újra visszatérő fényre utal. E pozitív és tiszta nőalak ünnepéhez azonban a XVIII. és XIX. század fordulóján sötét praktikák is kapcsolódtak, és elterjedt egy sötét, démoni Luca-kép, amellyel ijesztgetik a gyerekeket, és amelyet fokhagymával, mágikus ráolvasásokkal igyekeznek távol tartani, illetve kegyeit keresni a jövőbe néző és szerelemvarázsló praktikák sikere érdekében. Ilyenek például a Luca-pogácsa készítése, a Luca-napi munkatilalom, a szárnyasok termékenységére vonatkozó mágikus praktikák, a kotyolás vagy lucázás pajzán ráolvasásai, a Luca-búza ültetése és a boszorkányok felismerésével kapcsolatos varázseszközök készítése (lucaszék, ostor). A Luca-nap fontos határvonal: ekkor kezdik el varrni a lucainget vagy faragni a lucaszéket. Mindkettő segít karácsonyeste a boszorkányok leleplezésében. A lucaszéket Luca-naptól karácsonyig faragták, mindennap dolgozni kellett rajta - innen ered a mondás: Nehezen készül, mint a Luca széke. Vannak vidékek, ahol pontos szabálya van annak is, hogy milyen alakúnak kell lennie, illetve hányféle fából kell készíteni, de az mindenhol közös, hogy vas nem lehet a székben. A hiedelem szerint ha a karácsonyi misén a székre rááll a készítője, megláthatja, ki a boszorkány, mert nekik szarvuk van, amely csak a székről látható. „eszébe jutott, hogy őt most megkísértették” Mi történik, ha valaki megtudja, ki boszorkány? Jóformán semmit sem kezdhet e tudással, hiszen menekülnie kell a boszorkány haragja elől. Ezért a lucaszéket készítők tollat vagy mákot vittek magukkal, és a templomból hazaszaladva elszórták, mert azt a boszorkánynak össze kellett gyűjtenie, és így nem érhette őt utol. A Nógrád megyei Karancskeszin úgy tartották, hogy aki nem visz mákot a lucaszékre üléshez, boszorkák kezébe kerül, ők elaltatják, a tagjait szétszedik, úgy táncolnak vele kakasszóig, amikor hirtelen összerakják. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy a lucaszék első irodalmi említése 1812-ből való. Az egyműves szerzőként emlegetett Katona József Luca széke címmel vígjátékot írt, melynek a pesti Rondellában volt az ősbemutatója 1812. december 26-án. A maga korában sikeres színművet utoljára egy évszázaddal ezelőtt Janovics Jenő állította színpadra Kolozsváron egy 1850- ben készült átirat alapján, az eredeti kézirat ugyanis lappang. A kolozsvári színházban 1918. január 19-én, szombat délután játszották, ugyanaznap este Erkel Ferenc operája, a Bánk bán volt műsoron - ismerteti Demeter Júlia Az „egyműves” Katona József elfeledett drámája: a Luca széke című tanulmányában. 1820-tól a Bánk bán szerzője Kecskemét uradalmi és városi tiszti alügyészi állásába lépett, így a város levéltárában ma is számos dokumentum őrzi a kézírását. Ezek között olvasható a boszorkánysággal vádolt Kis-Péter Ilona kihallgatási jegyzőkönyve 1824 februárjából. Érdemes ízlelgetni a szavait: „K: Te ördög űző Fábján, mitsoda Kuruzsolást követtél el Hajnal Imrén Hertzeg Sámuel Úr Kapássán? V: Nekem az eránt panaszkodott, hogy Kísértet jár a házához, azért akartam rajta tudományom szerént segíteni.” A jegyzőkönyvben azt is elolvashatják, hogy Dohányné, a bába, akitől ezt a tudományt a vádlott tanulta, miféle receptúrát ajánlott. Ezt fejlesztette tovább a szegedi születésű Kis Péter Ilona: „Én a puska port és ember ganéjt tsak magam gondolattyából tettem hozzá, hogy a rósz Lélek inkább azt egye meg, mint őket.” A boszorkányhoz fűződő hiedelmek gyökere a félelem. „Valaki a vízparton legeltet, a sötétben eltéved: hétszer keresztülmegy a vízen, de mind a hétszer az innenső parton találja magát. Egyszerre eszébe jutott, hogy őt most megkísértették” - idéz egy esetet Bosnyák Sándor. Az ember - évezredek óta - nehezen fogadja el a tévedéseit, a döntések rossz következményeit és egyáltalán a rossz létezését. Minden felmerülő problémára, betegségre, veszteségre magyarázat lehet, hogy az érintettet megrontották, ártó erők dolgoznak ellene. Ez a hit azért mentőöv, mert a feloldozás lehetőségével kecsegtet: ha megszünteti a rontást, elmúlik a baj. Ha a gonosz alakot ölt, legyőzhetővé válik. A boszorkány ilyen értelemben akár a remény kivetülése is lehet - talán így ér össze Luca fényes és sötét alakja. m M M [•ni MACBETH NOIR William Shakespeare „ősvilági tragédiáját” (Szerb Antal), a Macbethet minden könyvet és színházat szerető ember ismeri. A hatalomvágy lelket felőrlő, pusztító erejének működését mutatja be, s a dráma sajnos az idő múlásával sem veszített aktualitásából. Jól példázza ezt a hangzatos címekkel méltán kitüntetett „norvég krimiisten”, „a skandináv krimi királyának”, Jo Nesbonak idén megjelent thrillere, amelyet Shakespeare tragédiája ihletett. Nesbo Macbethje egy olyan világ szülötte, ahol senki sem lepődik meg, ha fáradt tekintete előtt a betűk táncra perdülnek, s új szavakká állnak össze: „A behúzásból besúgás lett, az átfutásból pedig árulás.” Mintha a betűk jobban ismernék a világot, mint azok az KÖNTÖSBEN emberek, akik benne élnek. S ha mindez nem tenné elég nyomasztóvá a regényben megelevenedő várost, ott van az eső. Az eső, amely megfosztja a fénytől a mindennapokat s a tisztánlátás lehetőségétől az embereket, ezáltal szürkeségbe borítva mindent és mindenkit, aki részese ennek a világnak. Shakespeare figurái új szerepkörökben születnek újjá a regény lapjain. Duncan király rendőrfőkapitány, a két skót hadvezér, Macbeth és Banquo most az ő irányítása alatt végzik munkájukat a rendőrségnél. Legalábbis addig, amíg a gonosz, nagyravágyó Lady, Macbeth kaszinótulajdonos szerelme el nem határozza, hogy ideje átrendezni a városi ranglétra fokait - és ezzel együtt a rajtuk állók életét is. Lady és Macbeth mindketten sebzett emberek. A múltban átélt traumák - krimihez méltón - csak akkor tárulnak fel az olvasó szeme előtt, amikor már késő. Nem érzünk sajnálatot egyikük iránt sem, legyen bármilyen nyomasztó és sokkoló mindaz, amin keresztülmentek. Macbeth bátorságát mesterséges szerekből meríti: a főzet, majd később a még erősebb power adja azt a magabiztosságot, ami kimondatja vele azokat a mondatokat, amelyek fokozatosan lerombolják körülötte az egész világot, elpusztítva mindenkit, aki az útjában áll: barátokat, munkatársakat és családtagjaikat. Vannak azonban olyanok, akik szembefordulnak a hatalom megállás nélkül működésben lévő gépezetével. „De nem vagyunk hajlandóak hinni, hogy nincsenek jó emberek odakint, olyan emberek, akikre lehet számítani, akik a város érdekét a sajátjuk elé helyezik” - mondja egyikük. Olvasóként megkönnyebbülten lélegezhetünk fel: reménykedünk, hogy az írói igazságszolgáltatás nem hagyja cserben a Macbethtel szembeforduló szereplőket, s velük együtt minket sem. Hogy így történik-e, maradjon Nesbo regényének titka. Shakespeare Macbethje krimiköntöst öltve is emlékezetes olvasmány. S aktualitását mutatja, hogy mire befejeztem a regény olvasását, a tatabányai Jászai Mari Színházban már be is mutatták a darab legújabb színpadi változatát Szikszai Rémusz rendezésében. Kíváncsian várom az előadást, egy megunhatatlan klasszikus újabb olvasatát. Horváth Anikó (Jo Nesbo: Macbeth, Kossuth Kiadó, Bp., 2018.) 2018. december \ IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
