Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-01 / 203. szám

imni­helyorseg kitekintő BÁDOG BÖSKE SZÁZTÍZ ÉVES Bonczidai Éva Vannak találmányok, amelyek nemcsak leegyszerűsítenek hosszas munkafolyamatokat vagy csupán kényelmesebbé teszik az ember éle­tét, hanem megváltoztatják a világ arculatát is. Egyik ilyen találmány Bádog Bős­­ke, azaz a Ford T-modell, amelyet épp száztíz évvel ezelőtt kezdtek gyártani. Már önmagában a kocsi és a motorok feltalálása sok válto­zást hozott. Ennek a hosszú folya­matnak részesei azok is, akik több ezer évvel ezelőtt a kereket feltalál­ták, a különféle mechanikus gépek megépítői, a gőzgépek, motorok fel­találói épp úgy, mint az első igazi automobilok kifejlesztői és gyártói. Igazi áttörést az Otto motor hozott, a XIX. század második felében a tervezőket fellelkesítette Nikolaus August Otto 1876-os találmánya, az első megvalósított négyütemű belső égésű motor, és többen is kí­sérleteztek azzal, hogyan tudnák hasznosítani ezt kocsik hajtására. 1886-ban Karl Friedrich Benz ben­zinmotoros automobilt készített Mannheimben. Ugyanekkor Gott­lieb Wilhelm Daimler és Wilhelm Maybach feltalálópáros is megalkot­ta a maga automobilját Cannstatt­ban, nem messze Stuttgarttól, sőt motorkerékpárt és motorcsónakot is tesztelt. Valóságos verseny folyt a szabadalmakért. Ha az autógyártás XX. század eleji szakembereit keressük, ma is ismert neveket találunk: a Michelin gyár pneumatikus gumiabroncsai­nak fejlesztői mellett már ismert Rudolf Diesel, Henry Ford, Adam Opel és Ferdinand Porsche is. Az autó feltalálásának megvannak a magyar úttörői is: például a ma­gyar királyi ipari és kereskedelmi miniszter 1876-os szabadalmi ok­irata szerint Wessely György „ko­csit talált fel Colonet néven, amely lovak segélye nélkül hajtható”, vagy az 1830-as évek elején Bolyai Far­kas Marosvásárhelyen mutatta be a gőzautóját, 1905-ben pedig Csonka János porlasztó alkalmazásával el­készítette az első magyar autót. Hogy a számos vívmány között miért épp Bádog Böske születés­napját emeljük ki, maga a korszak a magyarázat. Képzeljük csak el Henry Fordot, amikor még nem a világ egyik leggazdagabb és leg­híresebb embere, hanem csak egy félárva fiú egy Detroit melletti farmon, aki újra és újra szétszere­li és összerakja az apjától kapott zsebórát, mezőgazdasági gépeket javít, majd a városban inasnak áll. A sors vagy a gondviselés különös szeszélye, hogy milyen véletlene­ket sodor az ember életébe - Ford számára például egyik ilyen döntő pillanat 1885-ben, huszonkét éves korában jött el, amikor elromlott a környék egyetlen gázmotorja és őt kérték meg, derítse ki, mit lehetne tenni vele. Bár először látott ilyet, hamar megértette a működését, és megjavította. Ekkortól kezdte egy­re inkább foglalkoztatni egy közúti jármű fejlesztésének gondolata. Mint egy népmeséi szegénylegény, aki eldönti, hogy király lesz: ak­koriban csak a nagyon gazdagok vagy a feltalálók hóbortja volt az automobil, amikor nagy ritkán ha­talmas porfelhőt kavarva végigpö­fögött egy az utakon, a lovaskocsik félrehúzódtak, a fiatal Henry Ford pedig egy nap elhatározza, ő maga is kísérletezésbe kezd. Edison cé­génél vállalt munkát, pár év múlva főmérnök lett, a fizetéséből pedig saját járművet fejlesztett ki. A kísérletezés kora gyakran nagy megszégyenülések vagy megdicső­ülések sorozata volt - kezdetben egy-egy nyilvános bemutatón már az is sikernek számított, ha a jármű pár métert haladt vagy nem gyul­ladt ki, később viszont már a meg­tett táv, a sebesség, idővel a köny­­nyen kezelhetőség és a kényelem is szempont lett a fejlesztéskor. Henry Ford profi autóvezető volt, a saját tervezésű autójával 1896- ban megnyerte a gyorsulási ver­senyt - 25 mérföldes sebességet ért el - és ekkor figyeltek fel rá az autófejlesztéssel foglalkozó szak­emberek. (Minden biztonsági fel­szereltség nélkül csöppet sem volt veszélytelen egy-egy ilyen megmé­rettetés.) Megalapította a Ford Motor Com­­panyt, ugyanis az volt a célja, hogy olyan autót fejlesszen ki, amelyet rendkívül sokoldalúan tudnak fel­használni - nemcsak közlekedés­re, hanem a mezőgazdaságban is hasznosítható, ugyanakkor egy át­lagember számára is megfizethető. Ford mindkét célját elérte: mérnö­kei több típus után kifejlesztették a Bádog Böske - Tin Lizzy - névre keresztelt T-modellt, amelyet 1908- tól 1927-ig gyártottak. A sokoldalú felhasználhatósága mellett ez a mo­dell azért is jelentős, mert az ame­rikai átlagembereknek is megfizet­hetővé vált, ugyanis Ford bevezette a futószalaggyártást, és így sokkal olcsóbban és gyorsabban készültek el az autók. 1914-re már annyira modern lett Ford gyára, hogy csu­pán 93 perc kellett egy autó ösz­­szeszereléséhez, az eredeti tizenkét és fél óra helyett. Ebben az évben Ford egymaga több autót gyártott, mint az összes többi járműgyártó együttvéve. Ford munkáját több tehetséges mérnök segítette. Az ő fejlesztő­­csapatának volt a tagja az a makói fiatalember is, aki pár dollárral a zsebében érkezett Amerikába. Ga­lamb József elhatározta, hogy eljut az Amerikai Egyesült Államokba, mert minden vágya az volt, hogy láthassa az 1904-es autó-világki­­állítást St. Louisban. Mivel pénz­szűkében volt, New Yorkba érkezve azonnal munkát keresett: dolgozott egy dobozgyárban, majd falbur­kolat-díszítőként és szerszámké­szítőként is. Napi kilenc-tíz órát dolgozott 25 cent órabérért. A ke­resetéből végül eljutott a világkiál­lításra. A Ford Motor Companynál 1905-ben kezdett dolgozni mint műszaki rajzoló. Áttervezte a Ford N-modell hűtőrendszerét, majd a gyár főkonstruktőre lett. A szin­tén magyar, káldi születésű Far­kas Jenővel és az amerikai Childe Harold Wilsszel együtt ő alkotta meg a híres Ford T-modell alkat­részeinek tervét. Az egyszerűen kezelhető, olcsón előállítható autó szerkezeti terveinek elkészítésekor jelentős műszaki újításokat alkal­mazott. Az ő találmánya volt az elsőként a T-modellnél bevezetett bolygóműves sebességváltó és a le­vehető hengerfejű motor. 1913-ban Galamb József vezetésével áttértek a futószalagon történő sorozat­­gyártásra. E forradalmi újításnak köszönhetően lett a T-modell a vi­lág első népautója. Húsz évig gyár­tották, közel 15 és fél millió darab készült belőle. (Csupán érdekességként jegyez­zük meg, hogy a Ford máig hasz­nált márkafeliratát is Galamb Jó­zsef rajzolta meg, és 1915-ben Far­kas Jenővel elkészítette a szintén sorozatgyártású Fordson traktort, amelyet elsősorban nőknek szán­tak, hogy a fronton szolgáló férjük Hot air balloon (90 * 140 cm, olaj-vászon, 2017) 2018. szeptember 7 Ford T-modell 1914-ből helyett tudjanak dolgozni a földe­ken.) Mit változtatott a világon Bádog Böske? Azt, hogy két évtized alatt több mint tizenötmillió autóval több közlekedett. Ehhez nyilván utakra volt szükség, ezért útháló­zatokat terveztek, amelyek mentén benzinkutakat létesítettek. Való­színűleg komoly konfliktusok ve­zettek ahhoz, hogy kialakuljanak a közlekedési szabályok, amelyeket törvényekbe is foglaltak - a közle­kedésrendészet is értelemszerűen az autós közlekedés elterjedésével vált szükségessé. Minden bizony­nyal rengeteg baleset történt, és hosszú véres évtizedek teltek el, amíg a kurblival beindítható, köny­nyen szilánkokká törő üvegszélvé­dővel felszerelt és oldalán gázlám­pával világító Bádog Böske nyomán kifejlődött a mai autók biztonsági felszereltsége a laminált szélvé­dőktől kezdve a biztonsági övékig, a légzsákokig és a gyerekülésekig. De már Bádog Böske színre lépé­se szükségessé tette a sürgősségi ellátás feltételeinek biztosítását, rohamkocsikat tartottak készen­létben, kórházi ügyeletet szervez­tek és gyorsan fejlődött a baleseti sebészet is. Tehát mindez szorosan összefügg azzal, hogy több mint egy évszázaddal ezelőtt Detroitban Bádog Böske legördült a gyártósor­ról, és az autóhasználat sok helyen mindennapossá vált. Lapszámunkat ÖRDÖG NOÉMI munkáival illusztráltuk. Ördög Noémi 1987-ben született Budapesten, ahol már tizenhat évesen önálló tárlattal jelentke­zett. Magántanulóként érettsé­gizett, és tizenhét éves korában felvették a Bécsi Szépművészeti Akadémia festőművész szakára, Adi Rosenblum és Markus Muntean osztályába. Itt 2008-ban diplo­mázott, de mellette építészetet is tanult. Második diplomáját a Bécsi Iparművészeti Egyetem alkalma­zott grafika szakán szerezte 2015- ben. Számos egyéni és csoportos tárlaton mutatkozott be tizenkét országban, köztük hat főváros ki­állítótereiben. Fontosnak tartja, hogy ne csak a festészet terén fejlődjön, hanem a design, az építészet és a digitális művészet is része legyen a mun­kásságának, miközben azt igyek­szik megfogalmazni, mit jelent a művészet fogalma a XXI. század­ban. „A különböző művészeti és történelmi korszakok párbeszéde foglalkoztat. Nemcsak kifejező eszközeim tárházát gyarapítóm a nagy elődök technikai fogásainak tanulmányozásával, hanem igyek­szem azt a szellemiséget is meg­érteni, amivel alkottak" - vallja. Ördög Noémi képei talán min­denekelőtt meghökkentőek, mint egy újonnan felfedezett, egzoti­kus fűszer, amelynek íze, illata mégis ismerős valami borzongató messzeségből. Úgy tiszteli a nagy elődök áltol megalapozott hagyo­mányt, hogy közben hozzáteszi a maga tudását is: újabb fényeket, pajkos játékokat és ordas játsz­mákat kreál az ábrázolható ember köré. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents