Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-07 / 182. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. AUGUSZTUS 7., KEDD Csodás lelet abból, amit eddig láttatni enged a középkori kincshorizont Egy pár arany fülbevalót és rézkancsót rejtett a föld Tolnán A Tolnamegyei Újság 1942. július 15-i száma arról számolt be, hogy a tolnai Merk Mihály a Fürdőház utca 6. számú ház udvarán gödröt ásott és bronzkancsót talált, melyben arany fülbevalópár volt. Mindhárom tárgy hiánytalanul jutott el a szekszárdi múzeumba, ahol a tárgyakat Csalog József igazgató nyilvántartásba vette. A lelet szerencsésen túlélte a második világháború viszontagságait is, ám tudományos feldolgozása nem történt meg. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworoks.hu SZEKSZÁRD - A nyomott félgömbtestű, sematizált állatfejes végű fogantyúval ellátott rézkancsó a török rézedények egyik ritkább típusába tartozik - mondta el lapunknak Odor János, a múzeum igazgatója. - A kancsó formájának eredetét mutatja egy I. Szulejmán tugrájával, azaz kal-KülÖnleges az ékszer kidolgozása ligrafikus névjegyével ellátott ezüstkancsó. Ennek rézből is megtalálhatóak a párhuzamai a 16. századtól kezdve. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében a tolnaihoz hasonló darabok több lelőhelyről ismertek, ezek nagyobb része kiöntővel és fedővel rendelkezik. Arany fülbevalók ugyanakkor viszonylag kis számban maradtak fenn a 16-17. századból - olvashatjuk a megyei múzeum ismertetőjében. A csüngős, akár a sok csüngés szerkezet gyakori az időszakban és a smaragddíszítés is több darabon megtalálható. A fülkarika alatti kétgyöngyös díszítés általánosnak mondható a 17. századi darabokon. Ritka viszont az ékkőbetét duplazsanérós rög-Ődor János igazgató a vélhetően 17. század eleji arany fülbevalőpárral Fotó: Makovics Kornél zítése, ahogy a foglalat hátlapjának karcolásos díszítése is. Növényi ornamentikát karcolt formában többfajta tárgyon is megfigyelhetünk a korszakból. A szegfűs motívum a 16. század utolsó negyedétől tűnik fel közép-európai ötvösműveken, leggyakrabban ezüsttárgyak, például poharak szájpereme alatti véséseken látható. Az ékszerek Közép-Európában, nagy valószínűséggel a Magyar Királyság területén készülhettek. A Tolna, Fürdőház utcai fülbevalók szerkezeti szempontból legjobb párhuzama a dombóvári Gólyavár tavalyelőtti ásatásán feltárásra került ékszer. A még publikálatlan fülbevaló a tolnaihoz hasonló méretű, hasonló szerkezetű, de kerek formájú foglalatba helyezett kőberakásos, ugyancsak duplazsanéros, és hasonló technikával készítették az igazgyöngy díszű csüngőit. Mindent összegezve, a tolnai edényt párhuzamai inkább a 16. század második felére, a fülbevalókat pedig a 17. század elejére keltezik. A kincset legnagyobb eséllyel a két század fordulóján, a keresztények és a törökök között 1591 és 1606 között zajló tizenöt éves háború idején rejtette el egykori tulajdonosa. A lelet városon belüli elhelyezkedése szintén említésre méltó. Hiszen Tolna közép- és török kori városmagjában található. A középkori vár legvalószínűbb helye a régészeti leletek szóródása alapján a Selyemgyár északi részén, illetve a Fürdőház utca déli szakaszán keresendő. A plébániatemplomnak, amely a váron belüli építménynyel azonosítható, Szent István volt a védőszentje. A vártól északnyugatra elhelyezkedő épület lehetett a Szent Bertalannak ajánlott kápolna. Erről írták 1647-ben: a lutheránus vallás győzelme után a katolikusoknak megengedték, hogy az épület mellé temetkezzenek. Emellett 16. századi török leírások Szent Iván - István? - és Boldogasszony templomok birtokairól értekeznek. Ezek egyike lehetett a vártól délnyugatra álló épület, a másik pedig a Duna túloldalán lévő Kis-Tolna településrész kápolnájával azonosítható. A török korban a várat még használták. A belvárosban karavánszeráj, kisebb dzsámi és fürdő is volt. Régészeti szempontból jelentősebb kőépület lehetett még a városháza, a lelkészlak, valamint a 16. század második felében jelentős református középiskola. A középkorban, sőt a török kor első felében virágzó Tolna fejlődésének a tizenöt éves háború vetett véget. A katonai felvonulási területté vált várost írott források szerint 1597-ben dúlták fel a hajdúk. Lakosai elmenekültek és csak reglyéken. Minden háborús válságban a lakosság menti és elrejti értékeit. Bizonyára pontosan ezt tette a fülbevaló eredeti tulajdonosa is. Az értékes aranyékszert egy csekély értéket képviselő rézkancsóba tette, bízva abban, hogy talán nem lesz vonzó ez a tárgy az esetleges „kincskeresők” számára. Az, hogy nem próbált meg ennél ravaszabb helyet kitaláni, talán a sietség jele, lehet, hogy nem volt már rá ideje. Mindenesetre a fülbevaló jelzés értékű, azt mutatja, hogy Tolnán a 16-17. század fordulóján valóságos kincshorizont mutatkozik. A környéken több hadi cselekmény is zajlott a tizenöt éves háború alatt évekkel később települtek viszsza. 1599 nyarán a város közelében zajlott egy kisebb csata, szabad hajdúk sikerrel rajtaütöttek török de-
