Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-18 / 192. szám
6 helyőrség interjú KOLOZSVÁR LAKÓI ÉS MÁTYÁS KIRÁLY Varga Melinda Felméri Cecília filmrendező a kétezres évek elején a kolozsvári Puck Bábszínház színészeként próbálta megvalósítani művészi elképzeléseit, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotó, film, média szakos hallgatójaként sajátította el a filmkészítés fortélyait. Most az egyetem adjunktusa. Eddigi legismertebb alkotásai a Kakukk, Végtelen percek, Boldogságpasztilla és a Mátyás, Mátyás, illetve a legutóbbi, Speranfa la vánzare (Eladó remények) című román nyelvű dokumentumfilm. Filmjeivel már több mint 30 díjat nyert világszerte. Rendezéseit többször is jelölték a román filmdíjakra (Gopo). Alkotásai számos rangos nemzetközi fesztiválra voltak hivatalosak, többek között Locarnóba, az Amerikai Filmintézet (AFJ) fesztiváljára, Varsóba, Mar del Platóba és Lipcsébe. Jelenleg a Spirál című nagyjátékfilmen dolgozik.- A Mátyás, Mátyás című, 2010-es animációs dokumentumfilmje az Anim’est nemzetközi animációs fesztiválon a legjobb animáció diját kapta, valamint Gopo-díjra is jelölték. A cím alapján azt gondolhatnánk, Mátyás király alakját járja körül, egyféle tisztelgés a történelmi személyiség előtt. Azonban itt inkább a kolozsváriak Mátyásról alkotott képe rajzolódik ki. Hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy Mátyás királyról készítsen filmet?- A magyarországi reneszánsz év kapcsán adódott a lehetőség, hogy animációs filmet lehet készíteni Mátyás királyról, és mivel a róla szóló legendákat már feldolgozták rajzfilmben, nyilvánvaló volt, hogy másként kellene megközelíteni a témát. Akkoriban éppen ki szerettem volna próbálni az animációs dokumentumfilmes műfajt, kézenfekvő volt az ötlet, hogy a Mátyás királyról készülő film egyben szülővárosának mostani lakóiról is szóljon.- Miért tartotta szükségesnek, hogy ironikusabb, csipkelődőbb színben tüntesse fel a témát, lemeztelenítve a mítoszoktól?- Talán inkább karikatúraszerű lenne a legjobb kifejezés. Arról kérdeztem az interjúalanyokat, hogy mit tudnak Mátyás királyról. Közel huszonnégy órányi anyagot vettem fel, és azok a szövegrészek, amelyek végül bekerültek a filmbe, jellemzik az anyag egészét. Ez egy kolozsvári látkép, az is benne van, hogy büszkék vagyunk Mátyás királyra, de az is, hogy miközben naponta elmegyünk a főtéri szobra mellett, lehet, hogy nem tudnánk túl sokat mesélni róla. Ha valaki rákérdez, csak információfoszlányok, kusza iskolai emlékek bukkannak fel az emlékezetünkben. Nem is annyira Mátyás király jelenik meg mítoszoktól lehámozva a filmben, hanem inkább a kolozsváriak róla szóló ismeretei. — A filmben olyan emblematikus kolozsvári személyiségekre ismerünk rá, mint Gábor Lajos, Lakatos Róbert Barthalo című filmjének egyik főszereplője, Márkus-Barbarossa János költő, hangszerkészítő is föltűnik, de szerepel benne egyetemi tanár, diák és újságárus is. Milyen koncepció alapján válogatta ki a szereplőket?- Olyan szereplőket választottam, akiknek halmazából és elmondásaiból kirajzolódik az a miliő, amely számomra Kolozsvárt jelenti. Nemcsak a mostani városhangulat, hanem a gyerekkorom kincses városa is visszaköszön benne. Ahogy az emberek egymással beszélgetnek, egymáshoz fűzik a gondolataikat, elkalandoznak, csevegnek, határozott véleményeket fogalmaznak meg, de közben meghallgatják a többiekét is. A film ezt az érzést tükrözi.- A bábos múltja mennyiben segítette önt az animációs film munkafolyamatában?- A munkafolyamatban kevésbé, legalábbis nem vettem észre direkt összefüggést. A bábos múltam leginkább abban befolyásolt, hogy gyakrabban jutottak eszembe animációsfilm-ötletek.- Nem gondolt arra, hogy román szereplőket is bemutasson?- Ez egy erdélyi magyar vonatkozású projekt volt, de valóban érdekes lett volna, ha a románok viszonyára is kitérünk. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a kolozsvári magyaroknak bensőségesebb a viszonyuk Mátyás királyhoz, és ez akkor is igaz, ha mi sem tudunk túl sok konkrétumot elmondani a személyéről és az életéről.- A film rajzain Jánosi Andrea képzőművész közel egy évet dolgozott. A kifejező figurák nagyon élők. A munkának ez a része milyen volt?- Nagyon jó. Jánosi Andreával évfolyamtársak voltunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem film, fotó és média szakán, ezért tisztában volt a filmkészítés folyamatával, ami nemcsak megkönnyítette a közös munkát, hanem egy nagyon jó alkotótársi kapcsolatot is eredményezett.- Tervez hasonló történelmi alakkal újabb animációs filmet készíteni? Kisjátékfilmjei női hősei nagyon karakteresek. Báthory Erzsébet vagy Báthory Anna hasonlóképpen, mint Mátyás, megjeleníthető lenne?- Most nem tervezek, bár régebben tervben volt egy hasonló film Drakuláról. Báthory Erzsébet vagy Báthory Anna szerintem kevésbé élő a köztudatban, mint Mátyás király, ezért róluk még kevesebbet tudnának mesélni az emberek, de ha az is animációs dokumentumfilm lenne, akkor ez nem is lenne baj, hiszen elsősorban szintén a megkérdezett emberekről szólna, tehát biztos izgalmas lenne. novella BÖLCSEK ÚTJA Gideon nazír volt. Népe bölcse. Tizenhat telet számlált, az előtt kettővel született, ami a régi szokások szerint az előholt idő volt. Kétéves kora előtt egyetlen gyermekről sem tudni, hogy életben marad-e. Erős volt és okos. Korán megtanulta a tűz és a fém titkát. Oldalán tenyérnyi élű baltát hordott, ami nem kőből készült. Magának öntötte vörösrézből, és amint sikerült megéleznie, a régi nazír útnak indította Enoch városa felé. Az öregember tudta, hogy még három holdat él majd meg. Ez éppen elég idő arra, hogy a fiú megjárja az utat, és férfiként, tudósként térjen vissza a törzshöz a szent városból. Három napja volt úton. A száraz évszak a végéhez közeledett, nem volt meleg, de még az esők sem álltak be. A legjobb időt választotta az utazásra. Enoch még tíznapi járóföldre volt, jó tempót diktált, és semmi sem zavarta a hegyek között, a farkasok és a medvék még nem vonultak le az erdőkből, az oroszlánok és a késmacskák pedig már elindultak délre a szarvasok nyomán. Nyulat és kecskét azonban szép számban talált, így élelme is akadt bőven. A patakok között víz után sem kellett sokat kutatnia. Lassan és óvatosan ereszkedett le a völgybe. Kemény talpa megszokta az éles sziklákat, de minden kapaszkodónál vigyáznia kellett: a zsenge gyökerek bármikor kiporladhattak a hegyoldalból, a kavicsok beleállhattak tenyerébe. A nap már jócskán kelet felé tartott, mire a völgybe ért. Egy folyó mellett ért le, megtöltötte a kulacsát és enni kezdett. Szárított húst és embergyökeret. A gyökér íze borzalmas volt, de úgy tartották, hogy a szent embereknél látomásokat idéz elő, amik közelebb viszik őket az istenekhez. Mióta elindult, minden nap evett belőle egy keveset, de eddig még semmit nem látott. Ha beér az erdőbe, majd gombát keres és maszlagot, hiába tették nazírrá az út elején, ha nincsenek szent jelenései. Evés előtt imádkozott, majd lefeküdt aludni. Tudta, hogy felelőtlenség, de bízott az istenében. Még nem aludt el teljesen, amikor meghallotta a hangokat a folyó másik oldaláról. Furcsa, madárcsipogásszerű hangokat. Felugrott, kézbe vette a baltáját, és egy bokor mögül figyelte, mi történik. Magas emberforma lényt látott a túlparton. Tudta, hogy szellem. Nem látott még ilyen állatot, de ember sem lehetett. Egész testét furcsa, ruhaszerű öltözet borította, de azt innen is látta, hogy nem bőrből készült. Feje helyén kerek, kristályszerű kupola volt. Világító dobozt tartott kezében, Gideon úgy gondolta, ez adhatja ki a furcsa hangot. Tudta, hogy isten nem lehet, mert akkor elégett volna, amint meglátja, ahogy a bölcsek tanították, de a szellemekkel is vigyáznia kellett: némelyik jó, némelyik rossz, olyanok, mint a szél. Úgy tűnt, csak ő vette észre, amaz nem látta még meg. Óvatosan a gázlóig kúszott és hason fekve, félig úszva átevickélt a túlpartra. A szellem most sem vette észre, még mindig a világító dobozzal volt elfoglalva, amit hol ehhez, hol ahhoz a növényhez érintett. Gideon megkockáztatta, hogy kö-Kertész Dávid zelebb kúszik. Bokortól bokorig lopakodott, míg pár lépésnyire ért a lényhez. A doboz sípoló hangon felrikoltott, és a szellem felé fordult. Meghűlt benne a vér, görcsösen szorította baltáját, felkészült rá, hogy használnia kelljen, az öreg nazír megáldotta, így a túlvilág lényeiben is kárt tudott vele tenni. Visszafojtotta a lélegzetét. A szellem közelebb lépett a bokorhoz. Gideon most már biztos volt benne, hogy nem rejtőzhet tovább, felegyenesedett, fegyverét ütésre készen tartotta, de igyekezett nem fenyegetőnek tűnni. A túlvilág lényei néha segíthetik is az embert, ha azok nem sértik meg őket. Szisszenést hallott, majd a kristálykupola egy pillanat alatt semmivé vált. Látni engedett egy arcot, ami most már teljesen emberi volt, mégis különös. Szakállt viselt, de haját asszonymódra rövidre vágta. Gideon rettegett a különös alaktól, de nem moccant. Amaz furcsa, emberi, mégis érthetetlen szavakkal megszólalt, majd a fiú felé nyújtotta a dobozt. A tárgy különös, berregő hangot adott, felvilágított, majd színes fénynyalábokat vetve maga elé dobta az ég csillagait. A fiú remegett, de öszszeszedte minden bátorságát. A démon el akarta lopni az eget, és most neki ajánlotta egy részét. Kísérteni akarta, hogy ne folytassa az útját. Minden erejét az ütésbe adta, tudta, hogy a démonban nehezebb lesz kárt tennie, de a csillagokat talán még megszabadíthatja. Lesújtott a dobozra, ami sikoltó hangon halálhörgést adott ki magából, a kép az ég felé oszlott. Mátyás követe - illusztráció a Napsugárból A démon visszahúzta fejét a kristálygömbbe, hátából lángok csaptak ki, és elrepült. Gideon büszke volt, megkísértette a túlvilág, de ő ellenállt, és elijesztette a gonoszt. Még követte szemével a szellemet, aki eltűnt a hegyek között. Leült és megpihent, most már tudta, hogy sikeres lesz az útja. A nap már lemenőben volt, mikor a horizonton túl meglátott mindent, amit ember nem láthatott. A távoli völgyből, akár egy új hegy emelkedett ki egy hatalmas sárkány, maga mögött tüzet és fekete füstöt köpve. Majd eltűnt az égben. Egy pillanatig azt hitte, a démon bosszút áll, és sokkal erősebben tér vissza, de leszállt az éj, és tiszta szívvel feküdt le: a csillagok a helyükön voltak. IRODALMI -KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. augusztus
