Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-18 / 192. szám

6 helyőrség interjú KOLOZSVÁR LAKÓI ÉS MÁTYÁS KIRÁLY Varga Melinda Felméri Cecília filmrendező a kétezres évek elején a kolozsvári Puck Bábszínház színészeként próbálta megvalósítani művészi elképzeléseit, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány­­egyetem fotó, film, média szakos hallgatójaként sajátította el a filmkészítés fortélyait. Most az egyetem adjunktusa. Eddigi legismertebb alkotásai a Kakukk, Végtelen percek, Boldogságpasz­tilla és a Mátyás, Mátyás, illetve a legutóbbi, Speranfa la vánzare (Eladó remények) című román nyelvű dokumentumfilm. Filmjeivel már több mint 30 díjat nyert világszerte. Rendezéseit több­ször is jelölték a román filmdíjakra (Gopo). Alkotásai számos rangos nemzetközi fesztiválra voltak hivatalosak, többek között Locarnóba, az Amerikai Filmintézet (AFJ) fesztiváljára, Var­sóba, Mar del Platóba és Lipcsébe. Jelenleg a Spirál című nagyjátékfilmen dolgozik.- A Mátyás, Mátyás című, 2010-es animációs dokumen­tumfilmje az Anim’est nemzet­közi animációs fesztiválon a legjobb animáció diját kapta, valamint Gopo-díjra is jelöl­ték. A cím alapján azt gondol­hatnánk, Mátyás király alakját járja körül, egyféle tisztelgés a történelmi személyiség előtt. Azonban itt inkább a kolozs­váriak Mátyásról alkotott képe rajzolódik ki. Hogyan fogalma­zódott meg az ötlet, hogy Má­tyás királyról készítsen filmet?- A magyarországi reneszánsz év kapcsán adódott a lehetőség, hogy animációs filmet lehet készíteni Mátyás királyról, és mivel a róla szóló legendákat már feldolgozták rajzfilmben, nyilvánvaló volt, hogy másként kellene megközelíteni a témát. Akkoriban éppen ki szeret­tem volna próbálni az animációs dokumentumfilmes műfajt, kézen­fekvő volt az ötlet, hogy a Mátyás királyról készülő film egyben szü­lővárosának mostani lakóiról is szóljon.- Miért tartotta szükségesnek, hogy ironikusabb, csipkelő­­dőbb színben tüntesse fel a témát, lemeztelenítve a míto­szoktól?- Talán inkább karikatúraszerű lenne a legjobb kifejezés. Arról kérdeztem az interjúalanyokat, hogy mit tudnak Mátyás királyról. Közel huszonnégy órányi anyagot vettem fel, és azok a szövegrészek, amelyek végül bekerültek a filmbe, jellemzik az anyag egészét. Ez egy kolozsvári látkép, az is benne van, hogy büszkék vagyunk Mátyás ki­rályra, de az is, hogy miközben naponta elmegyünk a főtéri szobra mellett, lehet, hogy nem tudnánk túl sokat mesélni róla. Ha valaki rákérdez, csak információfoszlá­nyok, kusza iskolai emlékek buk­kannak fel az emlékezetünkben. Nem is annyira Mátyás király jele­nik meg mítoszoktól lehámozva a filmben, hanem inkább a kolozsvá­riak róla szóló ismeretei. — A filmben olyan emblemati­­kus kolozsvári személyiségek­re ismerünk rá, mint Gábor Lajos, Lakatos Róbert Bart­­halo című filmjének egyik főszereplője, Márkus-Barba­­rossa János költő, hangszer­­készítő is föltűnik, de szerepel benne egyetemi tanár, diák és újságárus is. Milyen koncep­ció alapján válogatta ki a sze­replőket?- Olyan szereplőket választottam, akiknek halmazából és elmondásai­ból kirajzolódik az a miliő, amely számomra Kolozsvárt jelenti. Nem­csak a mostani városhangulat, ha­nem a gyerekkorom kincses városa is visszaköszön benne. Ahogy az emberek egymással beszélgetnek, egymáshoz fűzik a gondolataikat, elkalandoznak, csevegnek, hatá­rozott véleményeket fogalmaznak meg, de közben meghallgatják a többiekét is. A film ezt az érzést tükrözi.- A bábos múltja mennyiben segítette önt az animációs film munkafolyamatában?- A munkafolyamatban kevésbé, legalábbis nem vettem észre direkt összefüggést. A bábos múltam legin­kább abban befolyásolt, hogy gyak­rabban jutottak eszembe animáci­­ósfilm-ötletek.- Nem gondolt arra, hogy ro­mán szereplőket is bemutas­son?- Ez egy erdélyi magyar vonatkozá­sú projekt volt, de valóban érdekes lett volna, ha a románok viszonyá­ra is kitérünk. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a kolozsvári ma­gyaroknak bensőségesebb a viszo­nyuk Mátyás királyhoz, és ez akkor is igaz, ha mi sem tudunk túl sok konkrétumot elmondani a szemé­lyéről és az életéről.- A film rajzain Jánosi Andrea képzőművész közel egy évet dolgozott. A kifejező figurák nagyon élők. A munkának ez a része milyen volt?- Nagyon jó. Jánosi Andreával év­folyamtársak voltunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem film, fotó és média szakán, ezért tisztában volt a filmkészítés folya­matával, ami nemcsak megkönnyí­tette a közös munkát, hanem egy nagyon jó alkotótársi kapcsolatot is eredményezett.- Tervez hasonló történelmi alakkal újabb animációs filmet készíteni? Kisjátékfilmjei női hősei nagyon karakteresek. Báthory Erzsébet vagy Bátho­ry Anna hasonlóképpen, mint Mátyás, megjeleníthető lenne?- Most nem tervezek, bár régebben tervben volt egy hasonló film Draku­­láról. Báthory Erzsébet vagy Báthory Anna szerintem kevésbé élő a köztu­datban, mint Mátyás király, ezért ró­luk még kevesebbet tudnának mesél­ni az emberek, de ha az is animációs dokumentumfilm lenne, akkor ez nem is lenne baj, hiszen elsősorban szintén a megkérdezett emberekről szólna, tehát biztos izgalmas lenne. novella BÖLCSEK ÚTJA Gideon nazír volt. Népe bölcse. Ti­zenhat telet számlált, az előtt ket­tővel született, ami a régi szokások szerint az előholt idő volt. Kétéves kora előtt egyetlen gyermekről sem tudni, hogy életben marad-e. Erős volt és okos. Korán megta­nulta a tűz és a fém titkát. Oldalán tenyérnyi élű baltát hordott, ami nem kőből készült. Magának ön­tötte vörösrézből, és amint sikerült megéleznie, a régi nazír útnak in­dította Enoch városa felé. Az öreg­ember tudta, hogy még három hol­dat él majd meg. Ez éppen elég idő arra, hogy a fiú megjárja az utat, és férfiként, tudósként térjen vissza a törzshöz a szent városból. Három napja volt úton. A száraz évszak a végéhez közeledett, nem volt meleg, de még az esők sem álltak be. A legjobb időt választot­ta az utazásra. Enoch még tíznapi járóföldre volt, jó tempót diktált, és semmi sem zavarta a hegyek kö­zött, a farkasok és a medvék még nem vonultak le az erdőkből, az oroszlánok és a késmacskák pedig már elindultak délre a szarvasok nyomán. Nyulat és kecskét azon­ban szép számban talált, így élelme is akadt bőven. A patakok között víz után sem kellett sokat kutatnia. Lassan és óvatosan ereszkedett le a völgybe. Kemény talpa meg­szokta az éles sziklákat, de minden kapaszkodónál vigyáznia kellett: a zsenge gyökerek bármikor kipor­ladhattak a hegyoldalból, a kavi­csok beleállhattak tenyerébe. A nap már jócskán kelet felé tartott, mire a völgybe ért. Egy folyó mel­lett ért le, megtöltötte a kulacsát és enni kezdett. Szárított húst és embergyökeret. A gyökér íze bor­zalmas volt, de úgy tartották, hogy a szent embereknél látomásokat idéz elő, amik közelebb viszik őket az istenekhez. Mióta elindult, min­den nap evett belőle egy keveset, de eddig még semmit nem látott. Ha beér az erdőbe, majd gombát keres és maszlagot, hiába tették nazírrá az út elején, ha nincsenek szent jelenései. Evés előtt imádko­zott, majd lefeküdt aludni. Tudta, hogy felelőtlenség, de bízott az is­tenében. Még nem aludt el teljesen, ami­kor meghallotta a hangokat a folyó másik oldaláról. Furcsa, madárcsi­­pogásszerű hangokat. Felugrott, kézbe vette a baltáját, és egy bokor mögül figyelte, mi történik. Ma­gas emberforma lényt látott a túl­parton. Tudta, hogy szellem. Nem látott még ilyen állatot, de ember sem lehetett. Egész testét furcsa, ruhaszerű öltözet borította, de azt innen is látta, hogy nem bőrből ké­szült. Feje helyén kerek, kristály­szerű kupola volt. Világító dobozt tartott kezében, Gideon úgy gon­dolta, ez adhatja ki a furcsa hangot. Tudta, hogy isten nem lehet, mert akkor elégett volna, amint meglát­ja, ahogy a bölcsek tanították, de a szellemekkel is vigyáznia kellett: némelyik jó, némelyik rossz, olya­nok, mint a szél. Úgy tűnt, csak ő vette észre, amaz nem látta még meg. Óvatosan a gázlóig kúszott és hason fekve, félig úszva átevickélt a túlpartra. A szellem most sem vette észre, még mindig a világító doboz­zal volt elfoglalva, amit hol ehhez, hol ahhoz a növényhez érintett. Gideon megkockáztatta, hogy kö-Kertész Dávid zelebb kúszik. Bokortól bokorig lo­pakodott, míg pár lépésnyire ért a lényhez. A doboz sípoló hangon fel­rikoltott, és a szellem felé fordult. Meghűlt benne a vér, görcsösen szorította baltáját, felkészült rá, hogy használnia kelljen, az öreg nazír megáldotta, így a túlvilág lényeiben is kárt tudott vele ten­ni. Visszafojtotta a lélegzetét. A szellem közelebb lépett a bokor­hoz. Gideon most már biztos volt benne, hogy nem rejtőzhet tovább, felegyenesedett, fegyverét ütésre készen tartotta, de igyekezett nem fenyegetőnek tűnni. A túlvilág lé­nyei néha segíthetik is az embert, ha azok nem sértik meg őket. Szisszenést hallott, majd a kris­tálykupola egy pillanat alatt sem­mivé vált. Látni engedett egy ar­cot, ami most már teljesen emberi volt, mégis különös. Szakállt viselt, de haját asszonymódra rövidre vágta. Gideon rettegett a különös alaktól, de nem moccant. Amaz furcsa, emberi, mégis érthetetlen szavakkal megszólalt, majd a fiú felé nyújtotta a dobozt. A tárgy különös, berregő hangot adott, felvilágított, majd színes fénynya­lábokat vetve maga elé dobta az ég csillagait. A fiú remegett, de ösz­­szeszedte minden bátorságát. A dé­mon el akarta lopni az eget, és most neki ajánlotta egy részét. Kísérteni akarta, hogy ne folytassa az útját. Minden erejét az ütésbe adta, tud­ta, hogy a démonban nehezebb lesz kárt tennie, de a csillagokat talán még megszabadíthatja. Lesújtott a dobozra, ami sikoltó hangon halál­­hörgést adott ki magából, a kép az ég felé oszlott. Mátyás követe - illusztráció a Napsugárból A démon visszahúzta fejét a kris­tálygömbbe, hátából lángok csap­tak ki, és elrepült. Gideon büszke volt, megkísértette a túlvilág, de ő ellenállt, és elijesztette a gonoszt. Még követte szemével a szellemet, aki eltűnt a hegyek között. Leült és megpihent, most már tudta, hogy sikeres lesz az útja. A nap már le­menőben volt, mikor a horizonton túl meglátott mindent, amit ember nem láthatott. A távoli völgyből, akár egy új hegy emelkedett ki egy hatalmas sárkány, maga mögött tüzet és fekete füstöt köpve. Majd eltűnt az égben. Egy pillanatig azt hitte, a démon bosszút áll, és sokkal erősebben tér vissza, de leszállt az éj, és tiszta szívvel feküdt le: a csillagok a helyükön voltak. IRODALMI -KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. augusztus

Next

/
Thumbnails
Contents