Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-18 / 192. szám
helyőrség aror RUBICON - TÉNYEK, SORSOK A MÚLTBÓL Bonczidai Éva Járőr rovatunkban most kivételesen nem egy irodalmi műhelyt mutatunk be, hanem egy történelmi magazint, az 1989-ben alapított Rubicont ajánljuk az olvasóink figyelmébe. Az ismeretterjesztő folyóirat havonta jelenik meg, általában tematikus lapszámokban reflektál a magyar és az egyetemes történelem különböző eseményeire az ókortól napjainkig. Számos sikerszámmal is büszkélkedhet olyan témákban, mint például a boszorkányság, a nagy háború, Sisi, a magyarok királynéja, a székelység története vagy Szent László legendái. A folyóirat népszerűségének titka, hogy a szakmailag megalapozott és olvasmányos történetírást igényes képanyaggal gazdagon illusztrált magazin lapjain juttatja el az olvasóhoz. Mind a szakma, mind a szélesebb olvasóközönség haszonnal és örömmel tájékozódhat a gondosan szerkesztett cikkekből, hiszen a választott témákat nem szenzációhajhász fényezéssel tálalják, de jó érzékkel ügyelnek arra, hogy ne csak a szakbarbárok számára izgalmas árnyalatokat mutassanak meg, hanem olyan érdekességeket ragadjanak meg, amelyek a történelmi témákra fogékony olvasót is szórakoztatják és eligazítják egy-egy korszak meghatározó kérdéseiben. Nemrég Kincses Kolozsvár címmel egy különszámot is megjelentettek, amelyben az évszázadokat felölelő helytörténeti, társadalomtörténeti, művelődés-, művészet- és vallástörténeti írásokból kirajzolódik, miként válhatott Mátyás király szülővárosa Erdély egyik szimbolikus jelentőségű helyszínévé. Az erről való elmélkedést Egyed Ákos és Kántor Lajos írása vezeti be, Mátyás király szülőházáról és a Mátyás-szoborról Lupescu Radu ír, a kolozsvári Szent György-szoborról Murádin Jenő, A modern Kolozsvár születéséről Egyed Ákos, Gaal György pedig a Házsongárdi temető kapcsán vázolja fel a város sajátos művelődéstörténetét. Hámori Péter a Trianon utáni évek megfélemlítéseiről, Stefano Bottoni pedig a második világháború utáni időszakról értekezik. Szó esik a kézművesek céheiről, valamint a XVI. századi város életének olyan aspektusairól, mint a joghatóság fejlődése vagy a reformáció kibontakozása. Kolozsvár jelképes helyszíne a hitújítás történetének is, az újító eszmék olyan neves szószólói tevékenykedtek itt, mint Heltai Gáspár és Dávid Ferenc. A korabeli közbeszédben a világiak és a lelkészek körében egyaránt napirenden voltak a vallási viták, olyannyira, hogy a városi tanács megpróbálta szabályozni ezeket: „kimondta, hogy aki »az Isten igéje és annak őszinte és tiszta igazsága felől fecsegne és az Isten igéjével ellenkező hittételeket hirdetni merészkedik«, az szálljon vitába a prédikátorokkal, s ha igazát nem tudja bizonyítani a Szentírás alapján, ingre-gatyára vetkőztetve űzessék ki a városból” - olvashatjuk Sipos Gábor A reformáció Kolozsvárott című tanulmányában. Pakó László Igazságszolgáltatás Kolozsvárt - Kolozsvár joghatóságának fejlődése a XVI. század végéig című, alapos munkájában nemcsak a bírósági szervezet felépítését ismerteti, hanem a korszak híres bűneseteiről, az ítélethozatalról és a büntetés-végrehajtás módozatairól is beszámol. Mint írja: „A XVI. század végi kolozsvári bűnperek talán legvitatottabb és ezáltal legtöbb érdeklődést keltő esete 1592 márciusában zajlott le, amikor a városi direktorok fia meggyilkolásának vádjával eljárást indítottak Kotró Mihály kolozsvári polgár ellen. (...) A per érdekessége, hogy a középkori istenítéletek egyik sajátos fajaként fennmaradt tetemrehívás még élő jogszokásával találkozunk a bizonyítási eljárásban. A tanúk szerint Kotró fia holtteste mellé állt, melyről „»mintegy öreg borsó úgy hömpölygött le az veríték«”. Szórakoztatóbb témát jár körül Kovács Kiss Gyöngy Pletyka, pletykálkodás - Becsületsértés, rágalmazás a fejedelemség kori Kolozsváron című írásában, amelyben számba veszi a pletykálkodás fő helyszíneit a piactól kezdve a fürdőházon át a malomig és a vásárig. , A becsületsértési perek eljárásait ismertetve jegyzőkörtyveket is idéz az asszonyok civakodásairól, de hangsúlyozza, hogy „nem csupán az asszonyok kényszerültek arra, hogy a törvény előtt védjék meg becsületüket, bizonyítsák, hogy »jámborok«, hanem a férfiak is. 1584-ben Viczei András azért indított pert Danes Lőrinc ellen, mert utóbbi őt ilyen szavakkal illette: »Te beste kurva, rosszeb, lőcsös lábú, csonka pecsű, az bőrödet szalmával töltöm meg, és az szárad csontjából sípot csináltatok, azt futtatom előtted«”. A Rubicon olvasótábora bizony ezekért az alapos munkákért és ezért az ízes múltidézésért is elkötelezett vásárlója a lapnak. tarca TÖREKSZÜNK FARADHATATLANUL DE MIRE? Szilágyi-Nagy Ildikó A beporzási krízis évtizedes téma, de mint általában, a hétköznapi embernek akkor nyílik ki a füle a hallásra, amikor a probléma már a spájzban van - illetve pont hogy nincs: idén nem termett cseresznyém, mert az időjárás miatt éppen kevés méh repült ki, és ők nem az én cseresznyefámat választották. Pedig méhészet mellett lakom. A méhek vészes pusztulása miatt megszaporodtak a megmentésüket célzó kutatások. A méhek egyik legnagyobb ellensége, a varroa atka, mely közvetlenül szívja a méhek vérét és betegségeket is terjeszt, ráadásul petéjét méhlárvára rakja, a tudományos igyekvés egyik jogos célpontja. Egy amerikai kutatócsoport már tavaly előállt egy genetikai megoldással. Két, a túléléshez nélkülözhetetlen és négy, szaporodáshoz szükséges gént azonosítottak a varroa atka génállományából, melyet RNS-interferencia használatával sikerült működésképtelenné tenni, ezzel pedig meggátolni a varroa atka szaporodását és kártételét. Messze van még a módszer attól, hogy a falusi kaptárakban legyen, de legalább előrébb léptünk egy kártevő esetében. De jött másik: a kis kaptárbogár. A kutatók fantáziáját az is foglalkoztatja, hogy a sokmilliónyi méhet sokmilliónyi robottal pótolják a beporzás csatamezőjén a méhek tehermentesítése érdekében. Az Eijiro Mijako vezette japán kutatócsoport például rádióhullámokkal vezérelt, repülő robotot készített, melyet olyan lószőrrel szereltek fel, ami ionizált géllel van ellátva. Ez a gél felszedi, majd egy másik virágon leadja a virágport. Eltekintve attól, hogy minden józan paraszti elmében felötlik a kérdés, honnan veszünk majd milliárdnyi apró méhdrónhoz annyi lószőrt - a kutató hangsúlyozta, hogy semmi más anyaggal nem működött a módszere, csak lószőrrel -, a szakember maga is elismerte: rettentő messze vagyunk még attól, hogy a sokhektáros napraforgótáblák fölött méhdrónok szorgoskodjanak. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, mely ebben az esetben, ahogyan kicsiben, úgy mutatkozik meg nagyban is. Sokan ismerjük a pácienst (netán magunkra is ismerünk), aki elmegy az orvoshoz, és olyan gyógyszert kér, ami anélkül mulasztja el tüneteit, hogy változtatnia kellene az áldatlan életmódon, mely a tüneteket okozza. Megkapja a tablettát, a gyógyszer ideiglenesen működik, de aztán, természetesen, erősebb lesz a gyökérok hatása. Valószínű, hogy a méhek esetében is hasonló a probléma: nem fog addig megszűnni, amíg nem élhetik a számukra megfelelő életmódot. A fenti forgatókönyv folytatásaként a páciens szidja az orvost, netán az egész orvostudományt. Van is ebben némi jogosság, mert mit is várjunk egy olyan orvostudománytól, amely csaknem ezer évvel volt elmaradva a perui indiánok koponyasebészeti technológiája mögött, amely még a 19. században is botránynak tartotta a kézfertőtlenítést (persze azóta már kiderült, hogy nem elég a kórokozókat kizárni, hanem helyettesíteni kell őket építő jellegű mikroorganizmusokkal), és 2018-ban még új szervet (!) fedezett fel az emberi testben? Mindez nem szemrehányás, inkább lehetőség: vissza lehet térni az alapkutatásokhoz, az egyszerű megoldásokhoz. Az egyén kezét nem köti meg az, hogy professzionális szinten folynak technológiai kutatások. Ettől az egyén még felelős marad magáért, és a környezetéért. Mindig lehet tenni olyan dolgokat, melyek nem romboló, hanem építő jellegűek, és ez így van a beporzók esetében is. A méhek számára áldásos, természetközeli életmód (ideértve a házi méh kaptárbeli életét is) legfőbb gátja az ember embertelen életmódja. Sőt, az ember számára áldásos életmód legfőbb gátja is az emberben található. lüdatosan építő jellegű tettekkel lehet javítani a természet állapotán. Érdemes is, hiszen nem a természet függ az embertől, hanem az ember függ a természettől, attól, hogy a környezet a mikroorganizmusoktól kezdve a szélesszájú orrszarvúig (jelenleg két élő példányról tudunk) egészségesen működik-e. Valaki egyszer csak kitalálta, hogy az ember a természet fejlődésének csúcsa, és majd uralma alá fogja hajtani a természetet. Régóta látszik, hogy ez nem fog menni. Valaki egyszer azt is kitalálta, hogy a Föld lapos, és sokáig elhitték neki. Most ugyanígy elhiszünk rengeteg dolgot, anélkül, hogy gyanakodnánk, nem az épp aktuális szemüvegünk - szemellenzőnk - színezi át a látványt. Vannak, akik szerint a lakosság keveset tehet, az egyén csak csepp a tengerben, hiszen a környezetszennyezés legjavát az ipar és az ipari mezőgazdasági termelés okozza. De elég feltenni a kérdéseket: ki is használja a fogyasztási cikkeket? Ki dönt, amikor választani kell, mit tegyen a bevásárlókosárba, kitől vásároljon, vagy készítsen-e, termeljen-e magának otthon élelmiszert? A labda máris a mi térfelünkön pattog. Ez nem teher, ez lehetőség. Lehetőség az apró vízcseppnek. Visszatérve a beporzókra: egy, a londoni városi méhek útvonalait feltáró kutatás mellékes eredményeként kiderült, hogy a méheknek szó szerint minden virágszál számít, legyen szó akár csak balkonládába helyezett levenduláról, mely egyébként a méhek egyik kedvence, a terjőkekígyószisz (Echium vulgare) és ^ macskafarkú veronika (Veronica spicata) mellett. Csepp a tengerben, amit az egyes ember tehet. De a pohár is cseppenként telik meg. Egy pohár víz pedig akár életmentőként szolgálhat. KÖZELJÖVŐ Könczey Elemér karikatúrája KfcTb I aaaaaaaaaagi aaaaaaaaaMl I aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmórtoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E mail: szerkesztoseg °kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. augusztus
