Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-11 / 186. szám

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET // Az Ég és a Mély nem hagy el soha 2018. augusztus 11. II. évfolyam 32. szám n Bemutatkozik Miklóssi Szabó István a Magyar Napló folyóirat L novellája Vendégünk a Magyar írószövetség vezervers Juhász Kristóf A papírkatonák meghalnak Forradalom van. A táborban már csak műanyag pohárba mérik a bort a papírkatonák. A gulyáságyú szélére ráolvadnak a hungarocelldarabkák, de forradalom van, és forradalomban van fontosabb is a higiéniánál. Egyesek lelkesítő céllal piros akrilfestéket cseppentenek a kaszálón a kalászok hegyébe, hogy hajnalra, ha megszárad, úgynevezett vérrel pettyezett búzamezőt kapjanak. Mások halott bajtársaik szájába mezei virágokat tesznek, gondolván, a virágillat erősebb, mint a hullaszag. így fest vasárnap délután a szobám. Hajnalban a végső csatába küldöm minden papírkatonám. Addig még csinálok sólisztgyurmából egy buzdító szavú, tüzes szemű költőt, és ő is csatába megy. Forradalom van. A papírkatonák meglengetik búcsúzóul könnypatakmedrű papírbabájuk felé a papírcsákót. A táborban aztán kakasszó előtt nagyot kortyolnak a műanyag pohárból. A csata után érdekes felfedezést tettem: papírcsákómnak elég kissé benyomni oldalát, és papírhajóvá alakul át. Még élő papírkatonák után kutattam, hogy elhajózzanak. Sajnos, igyekeztem hitelesen játszani. Nem találtam, csak halottakat. perspektíva Pár szó egy kártékony mítoszról a világosi fegyverletétel évfordulójának alkalmából „A többi lórifári" Lehet-e egy ember legnagyobb tragédiája az, hogy nem végez­ték ki, nem esett el a csatamezőn, nem ontotta ki ifjú szíve vérét a hazáért? Ehelyett csaknem száz év adatott neki, amiből het­ven éven át az áruló szennyes bélyegét kellett magán viselnie. Görgey, Bem, Damjanich — a nagy hármas, a szabadságharc legtehetségesebbjei: egyikük pária lett, a másik mohamedán, a harmadik mártír. Kétszáz éve született Görgey Ar­túr, akit Gyulai Pál „tiport hős”-nek nevezett nagyon találóan. Ma már az. Az az érdekes, hogyan alakult ki az áruló mítosza körülötte. Lehet, hogy nem is neki van szük­sége felmentésre, hanem a nemzet­nek, amely meghurcolta őt? Esetleg Kossuth Lajosnak, aki megvádolta? A sorsnak, amely ezt tette vele? Egészen korán kitűnt konokságá­­val és vasakaratával. Semmi kétség: tekintélyre vágyott és elismerésre. A magyar történelem egyik legna­Farkas Adrienne gyobb hadvezére lett, és egy olyan küzdelemnek volt a kulcsfigurája, amely - függetlenül attól, hogyan végződött, és mennyi áldozatot kí­vánt - mégiscsak a történelmünk leghősiesebb fejezete. A harcot be­csületesen végigharcolta az egész or­szág, a világ előtt bizonyítottuk, hogy a magyar nemzet szabadságvágyát fegyverrel sem lehet megtörni. Bár a katonai túlerővel szemben nem volt esélye a honvédségnek, mindaz, amit aztán 1867-ben, a kiegyezés idején elértünk, azon a lázas és gyönyörű márciusi napon alapozódott meg. De visszatérve Görgey katonai nagyságához: egy új típusú hadse­reg, az önkéntes honvédség szerve­zése kezdődik meg 1848 májusában: tíz honvédzászlóaljat állítanak fel, a hadsereg létszáma 1849 nyarára meghaladja a százhetvenezer főt. folytatás a 3. oldalon | nem az a kérdés, hogy áruló volt-e a tábornok, aki 1849-ben Világosnál letette a fegyvert, hiszen nem volt

Next

/
Thumbnails
Contents