Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-26 / 172. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. JÚLIUS 26., CSÜTÖRTÖK Már nem fém vagy drágakő, hanem a legkeményebb kőzet nevét viseli a diploma Babus néni hetvenöt éve vette át oklevelét a Ranolder Intézetben Gránit diplomát vett át Szekszárdon, a PTE KPVK legutóbbi diplomaátadási ünnepségén Bognár Jenőné. Babus néni - ahogyan csa­ládi és ismeretségi körében szólítják - 1943-ban, te­hát hetvenöt éve kitüntetés­sel végezte el a tanítókép­zőt Budapesten, ahol tanult. Hamarosan kilencvennégy éves lesz, a megyeszékhe­lyen él, és kiváló szellemi frissességnek örvend. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZARD Gyöngybetűkkel írt, 1942-es dátumozású fü­zet mutatja, hogy gazdája tar­talomra és formára egyaránt igényes volt és ma is az. Az el­ső oldalon ott találjuk a tulaj­donos, azaz a képzős hallga­tó nevét: Pálfy Margit. Bár a számtanfüzet a fővárosi éve­ket idézi, gazdája nem Bu­dapesten, hanem Szegeden szüle­tett. Tartalmas éle­téről egyik unoká­ja, Koller Melinda óvodapedagógus és tanító készített, jelen sorok író­ja által is haszon­nal forgatott - ab­ból számos részletet engedé­lyével átvéve - összefoglalást. Pálfy Margit gyermekéveit Kiskunmajsán töltötte, itt is­merkedett meg az éneklés, a zenélés örömével, dalkedvelő szülei jóvoltából.- Édesapám nagyon szé­pen hegedült - emlékezett vissza Babus néni. - Ezt job­bára édesanyám elbeszélésé­ből tudom, hiszen alig voltam hat éves, amikor elvesztettük édesapámat. A fiatal lány arra kérte édesanyját: tanítson meg ne­ki egy szép dalt, amivel meg­lepheti három testvérét és nagymamáját karácsony esté­jén. Máig nemzedékről nem­zedékre száll és rendszeresen elhangzik ma is a karácsonyi A Bognár csa­lád 1950-ben költözött Tol­na megyébe, először Len­gyelbe ünnepen a „Csillagfényes éjje­len, egy kis angyal megjelent” kezdetű ének. Pálfy Margit 1937-ben lett a Ranolder Intézet diákja. Mint pénzügyőri árva, meg­pályázhatott egy ingyenes helyet, ám a felvételinek a ki­tűnő tanulmányi eredmény is feltétele volt. Az iskolában a növendékek nemcsak a tu­dományt sajátították el, ha­nem magukévá tették a ke­resztény katolikus, valamint a magyar öntudatot is. S nem utolsósorban az áldozatválla­lással együtt járó tanítói hi­vatásnak is elkötelezett kép­viselői lettek. A Ranolder Intézetből nem hiányzott a zene sem. Sőt, a fő törekvések közé tartozott a szép éneklés, így a magyar népdalok elsajátítása is. . - Kodály Zoltán többször is meglátogatta iskolánkat, volt úgy, hogy első feleségével, Emma asszonnyal együtt vet­tek részt az intézet népdalversenyén - idézte fel a külön­leges pillanatokat Babus néni. - El­ső éves tanítókép­zős hallgatóként, 1938-ban, miután harmadik lettem az iskolai népdal­­versenyen, a Mester ajándé­kaként kaptam meg a 103 ma­gyar népdal című könyvecs­két. Négy évvel később egy le­vél érkezett az intézetbe, ezzel a címzéssel: „A Ranolder Inté­zet legjobb énekesének, Pálfy Margitnak”. A borítékban egy jegy volt, Kodály Zoltán hatva­nadik születésnapja tiszteleté­re rendezett díszelőadásra, az Állami Operaházba. Az oklevél átvétele után, 1943 nyarán Pálfy Margit Nagymágocson kezdte el taní­tói munkáját. Felvértezve az­zal az életre szóló útravalóval, amit iskolájától kapott: - Meg­tanultuk, hogy igaz embernek kell lenni gondolatban, szó­ban és cselekedetben; és hi-Bognár Jenőné prof. dr. Horváth Béla dékántól vette át a gránit oklevelet Fotó: Mártonfai Dénes „Ígérem, erős leszek, nem ülök le, állva maradok” Egyik tanítványa, Sas Erzsébet így emlékezett szeretett peda­gógusára:- Igyekeztem megfelelni az el­várásainak, még gyönyörű írá­sát is megpróbáltam utánoz­ni. Pedig az utánozhatatlan volt. Mint ahogy az volt csodá­latos hangja is. Valami vélet­len segíthetett abban, hogy fa­hangommal az általa vezetett énekkarba kerüljek. Egyszer még betegen is elmentem az órára. Nagyon rosszul voltam. Karénekes társaim hoztak egy széket, hogy üljek le. Babus néni odajött, rám nézett és azt mondta:- Annyira nem vagy rosszul, ha én tudok állni a fájós lába­immal, akkor te is. Erősítsd meg magad és állj fel, énekel­ni csak állva lehet. Felálltam és végigénekeltem az órát. Kicsit szédültem, de büszke voltam magamra.- Azóta sokszor gondoltam erre a jelenetre. Nem ülhe­tek le csak azért, mert egy ki­csit elfáradtam. Nem tehetem mindig azt, ami jólesik. Babus néni, ígérem, erős leszek, nem ülök le, állva maradok! telesnek, akire mindig, min­den körülmények közt számí­tani lehet. Egy évvel később férjhez ment Bognár Jenőhöz és ve­le együtt költözött Sövényhá­zára. 1947-ben a szegedi főis­kola magyar-történelem, va­lamint ének-zene szakára je­lentkezett. Kiváló eredménye­inek köszönhetően az Apá­czai Csere János főiskola bé­­késtarhosi kihelyezett tagoza­tán folytathatta tovább felsőfo­kú tanulmányait, majd ugyan­itt tett államvizsgát 1953-ban. Időközben három fia született, név szerint Jenő, Cecil és Mik­lós: ikerlányai közül Mária Er­zsébet élte meg a felnőttkort és van köztünk. A Bognár család 1950-ben költözött Tolna megyébe, elő­ször Lengyelbe, majd 1957- ben Alsónánára. Az itt töltött, közel három évtizedben Pál­fy Margit - immár Babus né­ni - magyar nyelvet és irodal­mat és természetesen ének-ze­nét tanított. Utóbbi tantárgy lényegét így fogalmazta meg: - Fegyelemre, önfegyelemre, igényességre, helytállásra, kö­zösségi érzésre, az együvé tar­tozás érzésére,a szép szerete­­tére emel. Hallást élesít, csi­szol, memóriát fejleszt, jobb emberré tesz. Bognár Jenőné az alsóná­­nai iskola felső tagozatának körzetesítése után, 1973-tól a Bátaszéki Általános Iskola al­sós, majd 1974-től felsős igaz­gatóhelyetteseként végezte el­hivatott, oktatói-nevelői tevé­kenységét. Negyvenéves szol­gálat után, 1984-ben ment nyugdíjba. Ám ezután is dol­gozott, 1989-ig Szekszárdon, az V. Számú Általános Isko­lában éneket tanított, illetve hittant is a város több iskolá­jában, óvodájában, plébániai csoportjában. „Mindvégig megmaradtam néptanítónak” - írta önéletraj­zában. „Hála Istennek, egész­ségesnek mondhatom magam testben és lélekben is. Ma sem telnek céltalanul napjaim.” Utánpótlás korú horgászok versenyeztek a holtágnál Bogyiszlón hirdettek bajnokot BOöYiSZLŐ Az utánpótlás or­szágos horgász bajnokság utolsó három fordulójának helyszíne volt nem régiben a Bogyiszlói Holt-Duna. A kárá­szok hazája szépen adta a ha­lakat - írták a Magyar Orszá­gos Horgász Szövetség (MO­­HOSZ) honlapján. A versenyen három korosz­tály, az U15, az U20 és az U25 képviseltette magát, így össze­sen több mint ötven fiatal hor­gászott a holtágnál. A két idősebb korosztály számára a falu felőli oldalon jelölték ki a helyeket, míg a fiatalabb pecások a túlparton fogták a halakat. Amellett, hogy a fordulók győzteseit külön díjazta a MO­­HOSZ, az összesített eredmé­nyek alapján 2018 bajnoka­it is kihirdették Bogyiszlón. U15-ben Vadon Roland végzett az élen, Széphegyi Máté lett a második és Nagy Olivér a har­madik. Az U20-as korosztály bajnoka Bakó Péter lett, Dósa Máté szerezte meg az ezüst- és Sklaiczki Ábel a bronzérmet. Az U25-ÖS korcsoportban ifj. Hamar Ferencé lett az elsőség, míg Kisjuhász Bence a máso­dik, Pocsai Márk a harmadik helyen végzett az összetett­ben - számoltak be a szövet­ség honlapján. H. E. Vadon Roland (középen), Széphegyi Máté és Nagy Olivér Fotó: mohosz.hu Küldöttség indul a testvérvárosba PAKS-REICHIRTSHOFEN Kül­döttség utazik július 26. és 29. között a németországi test­vérvárosba, Reichertshofen­­be. A Szabó Péter polgármes­tervezette delegáció tagja még Barnabás István alpolgármes­ter, dr. Rujder Mária képviselő, Csapó Ágnes külkapcsolati re­ferens, valamint Féhr György és Tresznics Károly a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében - tájékoztatott Czink Dóra, a hivatal kommu­nikációs csoportvezetője. A paksi csapat látogatást tesz a reichertshofeni városházán, ahol Szabó Péter polgármes­ter kézjegyével látja el a vá­ros Aranykönyvét. A küldött­ség üzemlátogatáson vesz részt az ingolsdtadti Audi gyárban, és megtekinti az Audi múzeu­mot is. A háromnapos program ré­sze a Walchensee-i erőmű meg­tekintése és természetesen a hagyományos, immár negy­venkilencedik alkalommal megrendezésre kerülő városi fesztiválon, a Paarfesten való részvétel is. Ez utóbbi rendez­vényen a felvonuló helyiek mel­lé csatlakoznak a paksiak is, és az ünnepélyes köszöntők és díj­átadók után a hagyományos ba­jor ételeké és zenéé lesz a fősze­rep. TN

Next

/
Thumbnails
Contents