Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-30 / 150. szám
roza 6 19 ÖNTÖZÖM A CSALÁDFÁT (RÉSZLETEK) helyőrség Míklóssi Szabó István Tömbháznyi keresztek Pali mészáros és vallásos volt. Egyik látogatásakor szelíden köszönt, szemében meleg fény ragyogott. Mondta, hogy el fog utazni. Méghozzá Palesztinába.- Miért? - kérdeztem.- Hát... Kirúgtak. De ez rég történt.- Csak most mondod?- Most, há’ nem hallod? - fészkelődön a széken. - Jóska rosszul töltötte a kolbászt, felmérgesített. Bevertem a fejét az asztalba. A drága tölteléket mind ki kellett dobni, mert a bolond összevérezte. Jött a főnök felesége. Mondta, menjek onnan, és vissza se nézzek.- Istenre esküszöm, mondtam neki, hogy csak jót akartam. Ahogy magyaráztam, Ibiké néni felkapott egy marhalapockát, és úgy megrittyentett vele, hogy összeestem. A kapu előtt tértem magamhoz. Na, gondoltam, ha egy fehérnép ütött ki, az csakis Isten akarata lehet. Tudod, anyámhoz is hozzávertem párszor, de nem tudott kiütni. Isten akarata ez, ne mondja nekem senki...- S akkor mi történt, te Pali?- Hát - vonta meg a vállát -, hazafele találkoztam a papunkkal. Elmondta, van a polgármesternek egy remek ötlete. Hogy kiemelje a várost a gyalázatos nemtörődésből, a suta dologtalanságból. Keresztet formálnak az összes városban lévő tömbházon. Este, persze.- Ki fogják világítani a tömbházakat keresztekkel? - csodálkoztam.- Marha - fogalmazott tömören Pali. - Úgy fogják kapcsolni a villanyt az összes lakásban, hogy azok keresztet formáljanak. Ez összefogja az embereket, mert közösségben kell cselekedni, egyszerre kell csinálni a dolgot. Áthatja majd a vallás minden itt lakó szívét, és összefognak. Meghívják az országos tévéket, hogy lefilmezzék az egészet. Elmegy a híre a városunknak, vége lesz a tespedésnek, mindenki lelkében megnyílnak az igazság ablakai.- Azokkal mi lesz, akiknek a lakásában sötétség lesz?- Azok kimennek a tömbház elé, hogy ne legyenek egyedül. Vagy otthon maradnak. Nem ez a lényeg - csapott az asztalra.- Jól van, Palikám.- Miért, nem jó ötlet, ember?- Nagyon, nagyon jó ötlet...- Na úgy - enyhült meg Pali.- Ezért mégy Palesztinába?- Bolondokat beszélsz. Mészárost keresnek, a pap beajánlott.- Akkor mész...- Meszet ettél, hogy mindenre visszakérdezel? Megverlek! - fenyegetett.- Jaj, Palikám, figyelek rád. Mit csináltál az elmúlt hónapokban, hogy nem jöttél a jó hírrel?- Van fogalmad róla, mennyi papír kellett az utazáshoz? Felfogod? Még te vagy az intellektuel a családban...!- Palikám... - próbálkoztam.- Kuss! Közben virágot vittem Ibiké néninek. Heti két alkalommal jelentkeztem a virággal. Szerencsére ott a közelükben a temető... És megvertem Jóskát. Amikor nem látta senki. Vertem a fejét a betonba, hogy: na, így töltik a kolbászt?- Túlélte?- Itt vagyok, nem? Akkor túlélte. Kerüljön még egyszer a kezem közé... Adok én neki kolbászt, Istenre esküszöm. Atyám, ne haragudj... - nézett fölfele. Pali elment Palesztinába. Az alkalmat kihasználva, felesége és két gyermeke elköltözött a városból, új lakhelyüket teljes titoktartás övezi. Néhány hónap után unokatestvéremet hazatoloncolták: részegen masírozott és verekedett a köztereken. Egyre sűrűbben vitték be. Végül a diliházban kötött ki, ahol sárga lapot nyomtak a kezébe, majd kiengedték. Szigorúan a lelkére kötötték, hogy szedje a gyógyszereit. Szedte is, rá is ivott alaposan, mivel lelkiismeretes ember volt. Lakását elárverezték, visszaköltözött az anyjához. Palihoz Jézus Krisztus is olyan bottal érne, amelynek hurok van a végén. Szarkanász Angelika a művészeti líceum diákja volt, tanárai főként azért kedvelték, mert nem jelent meg az órákon. Minden idejét a könyvtárban töltötte, elmondása szerint azért, mert csúfolták a diákok. Ritkábban, hogy kifejezze a haragját, megvert valakit. Az igazgatóság néma megadással tűrte, mert a nagyanyja az iskola adminisztrátora volt. Ezért sikeresen vette az osztályokat, az érettségin is átbukdácsolt. Tanulmányait egészségügyi technikumban fejezte be. Keresett munkát, de amikor az interjúkon lelkesedését asztalcsapkodással és odaadó bőgéssel fejezte ki, elmaradt az alkalmazás. A nagyi rájött, hogy unokájának azzal teremthet biztonságos egzisztenciát, ha férjet keres neki. Hamar ki is házasította. Az ifjú ara imádta a körömlakkokat. Több doboznyit tartott belőle a hitvesi ágy alatt. Ha a divat úgy alakult, csak kikereste a megfelelő színt. Kísérletezgetett, remek körömkölteményeket hozott létre. A sokéves körömlakkok némelyike beszáradt - úgy döntött, azokat mikrohullámú sütőben próbálja használható állapotba hozni. Pár perces melegítés után kinyitotta az ajtót, kezébe vett egy tégelyt. A szeméhez emelte, hogy megnézze az eredményt, mire az üvegcse miszlikbe robbant. Félje önkívületi állapotban találta. Eleinte nem tudta mire vélni felesége arcán a színek kavarodását, aztán észbe kapott és mentőt hívott. Asszonyát magához térítették, közölték vele, hogy jobb szemgolyója menthetetlen, el kell távolítani. Bőgni próbált, mire figyelmeztették, hogy ez most nem a legjobb ötlet. A műtét végére a cingár félj lelépett. Mire Angelika távozott a kórházból, már a válópert is nyélbe ütötte. A következő férjjelölt István unokatestvérem lett. A nagymama az első randijükön felajánlotta Istvánnak, hogy mosakodjon meg az ebéd előtt. Hagyja szennyes ruháit az előszobában, ő keres a megboldogult nagytati göncei között neki megfelelőt. Unokatestvérem meghatódott a szívélyes fogadtatástól, úgy kellett lerángatni róla a szennyes kezeslábast, a fürdőszobába tuszkolni. Habos fürdőkád, vadonatúj borotva és illóolaj várta odabent. Kis idő múltán a nagyi ráförmedt Angira: menjen be, mossa meg a vőlegénye hátát.- Egy kapcsolatot meg kell alapozni - biztatta ragyogó szemű unokáját. pv VA Bánföldi Zoltán: Ég és Föld között (90 * 70 om, 2018)- Nem ért váratlanul? - kérdeztem unokatestvéremet. Szimmogott, köhécselt, aztán kibökte, hogy igen, mert éppen... Szóval magát tisztogatta, alaposan.- De ő befejezte - vigyorgott.- Olyan finom ebédet rég nem ettem... Úgy tűnt, sínen van a dolog, amikor lógó képpel beállított hozzám István.- Mi történt?- Kavicsot hányt be a házba - szortyogott.- Akarod mondani, kaviccsal dobálta a házat.- Nem - intett István. - Az udvaron volt egy rakás homokos kavics. Angi jött, valami nem tetszett neki, hát nekiesett a halomnak, a lába között hányta be az ajtón a homokos kavicsot. Közben üvöltött, hogy nem kellek neki. Pedig- mutatta a szív alakú csokoládés dobozt - ezt vettem neki a szerelmesek napjára.- Az februárban van - mérgelődtem. Az unokatesó elhallgatott. Később megjegyezte:- Hát akkor vettem...- Ennyiért hagyott el? - mérgelődtem. - Nem kóklerkedtél más leányokkal?- Isten ments! Ha csak másra néztem, földhöz vgrte magát. Dobálás közben kiesett az üvegszeme - pislogott István. - Keresgélte egy darabig, aztán elrohant. Feltúrtam mindent, de nem találtam. Este megcsillant valami a ház mellett, mentem, hogy elvegyem, de egy szarka repült az üvegszemhez - mert az volt, jól láttam csőrébe kapta és elröpült vele. Kacagtam.- Te Miki, ha most odaállítok Angihoz, és azt mondom, hogy a szemet egy szarka lopta el... Nem vagyok én Assisi Szent Ferenc, hogy visszaimádkozzam a madártól az üvegszemet - sóhajtotta. olvasóink irta Aknay János: Emlék Cakril, vászon, 60 * 100 cm, 2018) Balajthy Ferenc H aj nalhasadáskor (Kányáéi Sándor emlékére) Akarsz lenni egy falitábla vagy egy Csahos emlékév? Akarsz szoborként Mindig büszkén állni, és szerteszét Szórni a rabmadarak röptét, énekét? Akarsz-e felbuggyanni, mint a forrás, Ha egy kisgyerek mormolja versedet, Vagy akarsz-e rút magányba záródni Poros polcon, ha eljön a szép kikelet? Akarsz-e, mondd, még mindig lámpás Lenni, vagy falat kenyér, ne éhezzen Szépre, szeretetre, jóra az árva lélek, Akkor is, ha a sorok nem mentenének? Akarsz-e lenni a ki nem mondott szó, Visszafojtott sírás vagy éghez simuló, Csacska szellő, aki rajtad csak nevet, Ringatóznál vele szűrt félhomályban, Jó lenne, ha nem felednék el a neved? Akarsz-e akárhányadik lenni a sorban, De rendületlenül menni, menni előre, Valahogy megteremteni belül a békét S mocsárból is feljutni a dombtetőre? Akarsz-e, mondd, hőssé válni csatában, Lángba borítva földet, fenn a kék eget, Mint a koldus féltve őrzött batyujával Megvédeni a hazát, a népet, nemzetet? Akarsz-e, mondd, csak úgy élni, dalolni, Vagy örök némaságra kárhozik szavad, A pokolhoz vezető útról is visszatérni Akarsz-e, ha már mindenki megtagad? Akarsz-e egy kicsit Halhatatlan lenni, Olyan Végtelenség, mi sosem múlik el, Akarsz-e végül csak pihenni, pihenni... (Mert valaki majd átvisz innen a túlra) Hajnalhasadáskor megszülethetsz újra! IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. június
