Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
5 • 114 (1 n' helyőrség ti ers Dezső Kata Burgundi Meghívlak majd mindenszentekre, hogy meglásd, mennyien tartoznak hozzánk a földfelszínen innen és túl, hogy olcsó gyertyával játsszunk, mintha nem kellene belegondolni „az élet rövid” és egyéb ilyen közhelyekbe, mintha illő lenne ilyenkor zabálni és hatalmas réteseket sütni azok helyett, akik mindezt már rég kinőtték. Elmúlik ez is, kaja után kávét kell inni este, a kocsmába menés rítusa ez, a lámpának mindennapi romlott fénye van, hazamész, én a kocsma előtt a kőre hányok gyónásképpen, a halottaimnak tartozom ezzel, mert templomba menni sosem tudtam értük. Rágyújtok, részegen a cigi is úgy ég, mint a temető, amikor őszi fénye van az emlékezőktől, akik ugyanúgy végigélik a gyereknevelés stációit anya nélkül, ahogy én most azt, hogy elveszítelek. Porcok Engem hátrahagyni bárki képes, azt megjegyzem, aki magát hagyja hátra, hogy az a meghasonlott való belém zuhanjon. Engem hátrahagyni bárki képes, kérdés nélkül, magától értetődően, mintha a kötelesség triviális lenne, és én is abból állnék. Sokszor nem tudom, melyik súlyosabb, a hallgatás vagy a beszéd, az önvádaknak ma van a napja. A pelyhes csípők funkcióját felismerő férfiak egymás lényegét kezdték megismerni, a nők egyedül sétáltak, és húslevest főztek, remélték, mindenki hazamegy, és olcsóbb lesz rosszul, régóta élni. Aztán nem néztük többé a naplementét, hogy nőnek az állatok, és hal ki a család, mert dolgozni és túlórázni mentünk, hátha elég messze jutunk, hogy legyen értelme visszanézni. Erinnerungsimperativ (Engem éppen az birtokol, akinek az autója a házunk mellett parkol. Értsd meg az elveim, melyekbe minden másodlagos szükségletem belerendezem, hogy szépek lehessünk egymásnak.) Neked főzök le friss kávét, mert téged talán szeretlek, nem kihasznált zaccból kapsz, az rangon aluli, te a menstruációm tudtál lenni vasárnap és az emlékezetem kiterjedése hétfőn, de jövő héten teázni akarok. Ne vedd magadra, a változás a kényszer, nem téged unlak, és ezért kurvulok, csak kinövöm a pózokat és giccses mozgásokat az életedben, kettőnkre már szavakat sem akarok keresni. Lassan elmehetnél, mert nem váltál be, ilyeneket májusban az ég megbocsátana, de október van, a húgom szülinapjára készülök, nincs időm a szíved a nevemre íratni. Akcidencia Az apám emlékéveljárok bevásárolni, kebabot veszek a Barbakánon belőle, ráülök a filozófia tanszék harmadik emeletén, mert nem tudok beletörődni abba, hogy egy hibás apamodellt követek és tartok el a lelkemből. Aztán most tipródunk ebben a kényszer-őszben, ahol a nyomor tépi a levelet, nem az idő, egyetemre megyünk a diákhitelért, és amúgy sem vállalunk gyereket, s töröljük azt, aki megfedd minket. Nem kell megijedni az eszmélés előtt, valahol ma tél van és kötelező fagyhalál, valahonnan ma útra kelnek, hogy megörökítsék helyettünk a lábnyomát egy generációnak, amely halva született. 20 éves tényezőim Úgy tetőzik minden délután, hogy lehajtott fejjel a legkényelmesebb végigélni őket, a madarak hullámait és a felhőharcokat, mert ez egy szebb ciklus egy szebb térbe hazudva. És szeretni tudlak benne, az anyag formája ez, tőled indulok, és Pécsig veszek jegyet, húszéves tényezőim vannak, szokom mindet, és közben a szemeddel nyugtatom magam, mert időszakos minden, de te állandóm vagy, mint az, hogy a busz Kaposváron megáll, aztán újra elindul, és a messzebb felé halad. A te kezed fogom, ha egyedül sétálok, rád gondolok, mielőtt vacogni kezdek, anyám a jövőt csíráztatja a kertben, én az összes istenem beléd ültetem, mert ha ketten hisszük, nem hazugság bevallani, hogy Pécsig utazom, de érkezni úgyis csak hozzád tudok. Pejin Lea Mezítlábas Szerbia Hogy dolgozna más az életemen inkább, én meg másén, bár azt sem tudnám jobban talán, csak tányérokat törnék, az aszfaltot zúznám szét, én festeném az útszegélyeket, vagy mosogatnék, és hagynék mindig egy kis morzsát, éhes bosszú. Ha más élné az enyémet, megijedne reggelente, vannak az ágyban mások is: párna helyett mezítlábas Szerbia, lepedőjét szakítaná ezer söröskupak, amivel nyerni lehet, tuborgos. Túlsúlyba áztatott paplanommal nem merné lepni magát, por az nincs, így marad a jéghideg kávézacc. Büdös a víz a házban, coopos szénsavmentessel mosakszom. Felszabadult a szoba, beköltözhetsz, én lakom helyetted máshol, benned, az agyadban, az ágyadban. Megtalálom magam a nadrágzsebedben, kimoshatsz, elmosogathatsz, porszívózz fel, de főként csak élj helyettem. Mert szőke Reggelente úgy kelek fel, mintha lennének elveim: salátát enni magvakkal, tornázni a rubinttal. Aztán megjelenik egy pizzafutár: dagadok. Olyasmit elérni vágyakozik bennem a lélek, ami afféle mérhetetlen megkésettséggel talán tíz év múlva egy bokorból hirtelen megöl egy bárddal. Ilyesmit várok én az élettől, Nem elveket kutyaszánon. Mintha lennének, úgy végzek kézimunkát, s úgy hívatom meg magam egy harmadik körre. Azért fizet, mert szőke vagyok, vagy mert vannak melleim. Olyanokkal akaródzik lenni bennem a kaotikus lelkiállapot, kik egyszerűen, puritánmód meglovagolnák a hullámat s elvinnének Bagdadba kurvának, adatrögzítőnek a telekomhoz, vannak elveim, telepakolnám a táskám toliakkal, és elrepülnék inkább messzire. Idegen számok Azt hiszem, kifogytam a zsebkendőből végleg, a Word folyton nagybetűre vált, pedig semmi sem fontos, csak lógnak rajtam az exek, kilók, csókok, a jó emlékek helyett elpazarolt hátrafordulások és tekintetek, nem érem el a távirányítót, most azt hiszem, pornó sincs sehol. Egy SMS arról, hogy szeretnek, általában ismeretlen számok, egy megcsörgetésben keresett válasz, sokszor idegen íz a számon, nem érem el lábammal az ágytámlát, a plafonon pár pók szövi, hogy szégyen aludni éjfélkor, állítólag létezik egy könyv arról, hogy nem szabad mindenkit szeretni, csak hajói csókol. PEJIN LEA NYUGATI CÓIGA KÖR<FŰRÍ55^EL Álmodik 2018. június IRODALMI-KULTURAUS MELLÉKLET i •A
