Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
Irodalmi Jelen-diiak - Interjú Lőrincz P. Gabriella MINDEN VERSEM IMA — Az Irodalmi Jelen költészetdíját a lapban publikált kiemelkedő verseiért és az Átszállás előtt (KMTG — Előretolt Helyőrség íróakadémia, 2017, Bp.) című kötetéért érdemelte ki. Úgy tudom, sokat vívódott a kötet összeállításával. Egy ilyen válogatás az eddigi életmű jelentősebb darabjainak összegzése is. Milyen koncepció vezérelte?- Valóban sokat gondolkodtam azon, hogy megjelenjen-e egy válogatáskötet. Ez az első kötetem, amely Magyarországon látott napvilágot, épp ezért döntöttem a publikálása mellett. Igyekeztem kikérni a nekem fontos és hozzáértő emberek véleményét arról, hogy mi kerüljön bele. Szerettem volna egyfajta keresztmetszetet bemutatni az olvasóknak. Olyan verseket válogattam be, amelyekről nemcsak én és a szakma, de az olvasók is pozitív véleménnyel voltak, illetve igyekeztem felölelni azokat a témákat, amelyek folyamatosan jelen vannak az írásaimban. A szerkesztésben Farkas Wellmann Endre, a kötetkoncepcióban pedig Bonczidai Éva segített nagyon sokat, ezért is ajánlom nekik a könyvet. — Négy ciklust tömörít magába a kötet, melyik az négy vers, amelyet kiemelne vezérversnek, kérem, érzékeltesse egyegy olyan sorral, amely az ihletettség pillanatában született, és nem az utómunka, szerkesztői instrukciók eredménye.- Az első ciklusból az igény szerint című vers „aki pénzért gyilkol / mindegy kire lő” sorait emelném ki. A másodikból szinte bármelyik versből idézhetnék, mert ihletetett versek mind, tán a Mozdulatlan alábbi sorai: „Nem a fa szándéka / A lomb. / Egyedül az Istené” a reprezentatívabb példa. A harmadik ciklusból a Semmi című vers utolsó , sorát említeném: „Semmi sem változott”, az utolsó ciklusból pedig a Hétfő című vers következő részét: „Sebezhetőek mint a vad” mondanám.- Milyen periódust ölel fel a könyv, olvashatók-e benne egészen zsenge, fiatalkori versek?- Az első kötetemből nincs vers ebben a válogatásban, valójában nem tudtam volna beilleszteni csupán kettőt vagy hármat. A második kötetemből viszont elég sok írás bekerült, a legkorábbi talán 2009 végén vagy 2010-ben íródott. Egészen fiatal koromból nincsenek kiemelkedő szövegeim, így mindet megsemmi-Varga Melinda sítettem, talán néhány régi hetilap hasábjain megtalálhatók még a gyermekkori írásaim. Az első irodalmi folyóirat-közlésemkor huszonhat éves voltam. — A szerelmi, metafizikus és istenes líra határozza meg a költői munkásságát. Korábban azt mondta, nem engedheti meg azt a luxust, hogy szerelmesen írjon. Miért nem tesz jót a szerelmes versnek a szerelem? — Nagyon sok szerelmes verset látok, amelyek szinte elcsöppennek, a negédességet és a közhelyeket szeretném elkerülni. Inkább a szerelem nyers valóját, a hétköznapjait, a durvaságát próbálom közvetíteni. — Istenes versei értelmezhetők modem imaként?- Minden versem ima. Mindben ott az Isten, mert nem vagyok Isten nélkül sosem, akkor sem, mikor írok.- „Csak jót írni meg szépet és igazat” — ez olvasható a kötetnyitó versben. Lehet ezt költői hitvallásként interpretálni? Annak szánta?- Nem csupán ezt a sort, de az egész verset is egyfajta hitvallásnak gondolom, valójában illene valahogyan ide illeni, az életbe, a valóságba, a jelenbe. Nem mindig sikerül. Shrek Tímea , A NOVELLA VEGET SZOKTAM MEGÍRNI- Az Irodalmi Jelen debütdíját a Tökéletes gyilkosság című novellafüzérével érdemelte ki. Eredetileg egy novella volt, miért gondolta úgy, köré kell építeni egy egész történetet?- Mindig a novella végét szoktam először megírni, a Tökéletes gyilkosság sem kivétel ez alól. Eredetileg egy visszatérő álmomat szerettem volna megírni, de úgy éreztem, egy novella kevés hozzá, ezért elkezdtem körbeépíteni az utolsó részt. Lassan, de biztosan alakult ki a történetfüzér, amely a fejemben és az álmaimban már megvolt. Néha most is formálok rajta, hozzáírok, elveszek belőle.- A Tökéletes gyilkosságban Gedeon, a főhős macskává változik - a macska többször is visszatér a prózáiban, úgy gondolom, nemcsak egyszerű szövegszervező elem, hanem ennél többről van szó.- A macskák különleges és mitikus lények. Valahol az élet és a halál között állnak. Nem ragaszkodnak senkihez, kicsit olyanok, mint az emberek. De ők sokkal titokzatosabbak, mert nem tudnak beszélni.- Több rövidprózája kapcsolódik a romaiskolához, ahol tanít. Milyen magyar lányként roma gyerekeket tanítani? Úgy tudom, kortárs szépirodalomra is neveli őket.- Kihívás. Kemény, önzetlen és néha idegfeszítő munka a legjobbat kihozni ezekből a gyerekekből, és nem mindig sikerül. Ha csak egyetlen fiatalt is sikerül jobb útra terelni, már megérte. Irodalmat és nyelvet tanítok nekik, nincs lehetőségük az olvasásra, gyakran viszem el otthonról a kedvenc olvasmányaimat, valamint az élő irodalmat. Ez egy löket nekik ahhoz, hogy érdeklődést mutassanak a kultúra, az irodalom és az anyanyelv szeretete iránt.- Novelláiban erős Jack London és Franz Kafka hatása, jól gondolom, hogy ők hatottak önre leginkább?-Igen. Mindkét írót nagyra tartom, mégis a kedvencem Edgar Allan Poe és Guy de Maupassant. Az elbeszélések és a verseik magukkal ragadtak, gyakran gondoltam arra, hogy ha egy kicsit is olyan jól írnék, mint ők, az már említésre méltó lenne.- A próza mellett a költészet is érdekli, s nagyon érdekes, hogy hol epikusabb jellegű költeményeket, prózaverseket ír, hol pedig olyat, ahol a metrum, a kötött forma dominál. Mi indította el önben a költészet művelése iránti vágyat?- Gyerekként sok szavalóversenyre jártam, dobogós helyezéseket értem el. Az első írásaim versek voltak. Később beláttam, hogy a versírás nem az én műfajom, így kisebb történeteket kezdtem megírni, amelyek az idő folyamán egyre erősebb novellákká alakultak át. Mostanában sok verset olvastam, ennek hatására ismét a líra felé kacsintgatok, annak is a különböző formáiban keresem a nekem megfelelőt. Ez az oka a változatos repertoárnak, egyelőre nem tudom eldönteni, melyik az, amiben kiemelkedőt tudnék alkotni. Pejin Lea A LÁZADÁS MINDIG RÉSZEM VOLT- Nyugati csiga körfűrésszel álmodik (KMTG-EH íróakadémia, 2017, Bp.) című kötete műfajteremtő könyv, nem is versek, hanem „leák” szerepelnek benne. Mit kell tudnunk erről?- Az élet minden területén rühellem a határokat, a kereteket. Például a déli határt és a verset bekeretező formát. A lázadás mindig a részem volt, kinőni nem fogom, nem is szeretném. Ez nem azt jelenti, hogy minden meggondolás nélkül írok verset, csupán azt, nem zárom be magam formákba. Próbáltam, nem megy. Tisztelem azokat, akik képesek erre.- A budapesti könyvbemutatóján azt mondta, a zenében, a megzenésített, illetve énekelt versekben jobban megtalálja az önkifejezés útját, s a továbbiakban valószínűleg ebben fog kiteljesedni. — Egyetlen különbség a versek és a dalszövegek között, hogy utóbbi soha nem akart vers lenni, se rétes, se kígyó. Eleve valamilyen dallammal születnek ezek a művek. A kortárs alterzene dalszövegeiből sok megállná a helyét egy verseskötetben is. Akkor mégis hol húzódik a határ? Az előadásmód - talán csak az számít. Az egész kortárs kultúra ráadásul arról szól, hogy pillanatokat és az élethelyzeteket rögzítsen és adjon tovább különféle csatornákon keresztül. A sok túlbonyolított, média által megszűrt tartalom, történelmi sérelmek és jelenlegi politikai-gazdasági válságok közepette a legkevésbé van szüksége az embernek arra, hogy valami nehezen érthetőt tálaljanak neki. Kellenek a művészek, akik őszinték, de hétköznapiak.- A kötetben az identitás- és helykeresés fontos elem, elég csak a Mezítlábas Szerbia, Itt a magyar, hol a magyar című verseket kiemelni. Mennyiben határozza meg önt a délvidékiség és a szerb kulturális hatások?- Zentán többnyire magyarok élnek, mégis nagyban hatott rám a szerb kultúra. A tévéműsorok, a kirakatok, a feliratok, a mentalitás. Sokszor talán az anyaországi magyarnak nehezebb ezt a helyzetet kezelni. Mind magyarok vagyunk, de mégsem gondolkodunk egyformán. Más tévéműsorokat nézünk, mást fogyasztunk, máshogy viselkedünk, de magyarul beszélünk. Ha Eurovíziót nézek, kinek szurkoljak? Amikor a magyarok a szerbek ellen játszanak, érezzem rosszul magam, ha Szerbiát szeretném győztesnek? Úgy gondolom, a vajdasági közösségi tudat miatt beszélhetünk vajdasági költészetről is. A határon túli irodalom összetartó erővel bír, közben pedig kizáró tényező is. Egynek érezhetjük magunkat, valahová tartozónak, ugyanakkor ez a gondolkodás elzár egy bizonyos közeget a megértéstől.- Hamvas Béla Karneválja szerint minél gyorsabban megtanuljuk levetni a maszkjainkat, annál hamarabb kerülünk közelebb ahhoz az úthoz, amely önmagunkhoz vezet. A Hagyma című verse erről is szól, a rétegek lehámozásáról, női identitásról, szerelemről...- Számomra az életben minden terápiás jellegű, az önmegismerésről szól. Minél előbb megtalálja az ember a rétegek alatt a magot, Fotó: Havran Zoltánt annál könnyebb fejlődni. Úgy általában véve az irodalomból talán még többet tud az ember meríteni. Viszonyítunk mindig, megvizsgáljuk, ahhoz képest, amit más él át, milyenek vagyunk. A másik sorsában ismerjük meg a sajátunkat, és sokszor a rétegeket levetkőzzük, de talán újakat is öltünk magunkra. Majd a halálos ágyon számot vetünk: mennyire is vagyunk meztelenek, vagy ha maradt valami, az mennyire szükséges. Mint egy alsónemű vagy mint egy kalap? 2018. június Az Irodalmi Jelen művészeti és irodalmi folyóirat elismeréseket ítélt oda. A két nagydíjas alkotó: Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító és Nádasdy Ádám Magyarország Babérkoszorúja-díjas nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. Az Irodalmi Jelen költészetdíjat Bíró Tímea és Lőrincz P. Gabriella vihette haza, a próza díjat Frideczky Katalin és Király Farkas, az esszédíjat pedig Arany Zsuzsanna. Debütdíjban részesült Kemény Gabriella, Magyar Eszter Csenge és Pejin Lea, valamint Shrek Tímea. A lap kritikapályázatának győztesei Frei Gabriella és Lafferton Luca. IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET k j
