Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-09 / 132. szám

roza helyőrség P CSORVÁSI GYULA Mégnemady, aki Darázs és Narkós, néven is futott, attól függően, hogy ő maga gondolt magára, vagy vala­kik mások gondoltak rá, illetve az utóbbiak közül hogy éppen kik, nos Mégnemady az állát vakarászta. Ez nála a tűnődés jele volt. Albérleté­nek délutáni félhomályában ült, egy ódivatú széken, egy ódivatú asztal­nál, előtte papír. A papír fehéren és némán röhögött rajta. Mégnemady, akire szánalmasan jellemzőnek bizonyult a horror vacui, gondter­helten meredt az ablakra, amin túl a nyári nap terült el a maga élénk fényeivel, éles árnyékaival és hősé­gével, A szobában hűvösség honolt. Mégnemady akkor volt Mégnem­ady, mikor saját magára gondolt. Ebben az elnevezésben az Adyvá válás szándékán túl kifejeződött, hogy még nem az, de az lesz. A célhoz vezető metódus pedig, amit kidolgozott, abban állt, hogy iszik. Alkoholt, sokat. Mindig. Vagy leg­alább sokszor. Közben verseket ír. Ezeknek hatására pedig Ady End­révé változik. Az eredmény egyelő­re váratott magára. így tehát ennek a történetnek az idején Mégnema­­dyként egzisztált. Ráadásul most még szünetet is tartott. Színjózan volt és a papírra pont nem verset akart írni. Nem, nem! Korántsem. A papírra, ami ellenállón és fehé­ren kacagta ki egy hang nélkül, va­lami másnak kellett kerülnie. Egy történetnek, amely kifejezi, amely leírja azt... Nos igen. A probléma pontosan itt kezdődött. Hogy mit is? Nem volt képes megfogalmazni. De nagyon, nagyon fontosnak érezte. És természetesen tudta, nagyon jól tudta, hogy mi az. De nem találta rá a szót. Vagy legalább egy kifejezést. Semmit. Ezért is döntött úgy, hogy megírja. Egy történetet íf. Igen! És abban majd benne lesz. Hozzá is lá­tott, haladék nélkül. Aztán - jelen­leg itt tartott az ügy. Vagyis sehol. Egy nagy, dongó légy röppent fel, talán a függöny mögött lapult ed­dig, és körözni kezdett:- DON-DON! ZUMM! ZOM­­ZUM! ZÜMM! - ordibálta bele a csendbe.- Ó, hogy verjem bele... - vála­szolta neki póriasán Mégnemady. - Te most nagyon hiányoztál... „Valamit a semmiről, ami vala­mi, és a valamiről, ami semmi, ta­lán...” - gondolta idegesen, míg a légy megkerülte néhányszor a csil­lárt. - „Ez az. Talán...” - ZUM-ZUM! ZU. A légy a nejlonfüggönyre röppent és ott megült. Mégnemady bámulta szárnyas lakótársát, aki népének óriása lehe­tett, ebben bizonyos volt, és eszébe jutott, hogy most megölhetné. Ez az az alkalom. Odamegy, és a mű­sorújságjával agyonveri. De más történt helyette.- írd inkább a novelládat, baz­­meg - mondta a légy higgadtan.- Még egy betű sincsen. Mégnemady meghökkent. Mond­ták már ugyan neki,- hogy a sok szintetikus szar meg a rum egy­szer visszaüt, na de azért mégis... Ami sok, az sok... Persze, másrész­ről meg mi a baj? Úgy látszik, érti a legyeket. Az rossz? Ne legyünk kispolgárok! Amúgy meg az is le­het, hogy ez az egy pont tud magya­rul. Na? Maradhat a beszélő légy? Maradhat. Elég sok furcsa ismerőse van. Akkor meg elfér a többi közt... A légy összetett, fekete szemével nézte őt, amelynek felépítéséről az általános iskolában tanult. A novel­la nem, mert az nem létezett. Még­nemady visszanézett.- Darázs vagyok - mutatkozott be udvariasan.- Csorvási Gyula - válaszolta a légy. - Gyuszi.- Gyuszi. Tudod, az a baj, hogy nem vagyok képes megfogalmazni, mi az, amiről szól majd. Tudom, hogy miről, csak nem tudom meg­fogalmazni, érted... így aztán gő­zöm nincs, mit írjak.- Nehéz ügy... - válaszolta a légy együttérzőn, egyúttal hátranyúlt a két hátsó lábával és elkezdte lesöp­­rögetni róla, bele a szoba légterébe mindazt, ami miatt az emberek utálják a legyeket. - Szerintem - fűzte hozzá kicsit később - kezdj el csak úgy írni. Aztán majd belekerül valahogy.- Azt mondod?- Azt.- Hm... - tűnődött Mégnemady.- Főzök egy kávét. Kérsz?- Hát persze! - válaszolta a légy mohón. - Tegyél bele sok cukrot! Azt szeretem... Mégnemady hátratolta a székét, aztán a konyhába ment. A légy utá­na. A konyhaasztalon a háziúr pár napja ott felejtett szalonnabőre hevert, még régebbi mosatlan edé­nyek és morzsák gusztustalan tár­saságában. A kredenc mellett egy zsákban száraz kenyérvégek pené­'A VASÁRNAP DÉLUTÁN IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Rónai-Balázs Zoltán PERPETUUM MOBILE szedtek. Ezredes bácsi, a főbérlő a szivacsrészegek nemtörődömsé­gével várta a halált. És ebben nem tűrt ellentmondást. Nem is tett ilyet senki. Különösen, hogy nap­hosszat nem is tartózkodott otthon. Csorvási Gyula a szalonnabőrre vetette magát és habzsolni kezdett. Mégnemady feltette a kávét. Régi, rozzant kotyogója volt, sistergett a gőz az oldalán, a gázon.- Egyszer - mondta csak úgy evés közben, a szívókáját ször­­csögtetve Csorvási - találtam egy különlegesen tökéletes kutyaszart. Télleg - nyelt egy nagyot -, párját ritkította. Egy csodajó helyen. Se énekesmadarak, se gyíkok, se bé­kák, se Chemotox! Soha előtte olyat még, életemben! Komolyan! Na, ar­ról akartam akkor írni egy verset.- És? Megírtad? - érdeklődött Mégnemady. Közben csészét vett elő, meg egy rég a morzsák közt he­verő befőttesüveg tetejét. Utóbbiba szórt némi cukrot.- Nem. Próbáltam, de nem. Tu­dod, inkább rárepültem, aztán el­ment az idő. Később meg kiszáradt, aztán már nem olyan volt. Most meg már késő. Úgy érzem.- Igen, a dolgok gyorsan változ­nak. Aztán már nem ugyanolyanok.- Nem, nem bizony. Mégnemady kitöltötte a kávét, a légynek meg csepegtetett bőven a cukrára. Mindezek után bevonul­tak, vissza a szobába. A kávéillat meghitté varázsolta a délutánt. Mégnemady cigarettára gyújtott, Csorvási a fedőben zabáit. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Dezső Katalin (1996) költő Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Pejin Lea (1996) költő, zenész Polgár Kristóf (1997) költő Rónai Balázs-Zoltán (1970) író, költő Varga Melinda (1984) költő, szerkesztő, újságíró- Szóval csak úgy kezdjem el írni?- Öhöm!- És mi legyen benne? - Még­nemady valóban tanácstalannak érezte magát. Csorvási felpillantott rá bizta­tón, de nem húzta vissza a száját a kávés cukorról.- Legyenek benne mindenkép­pen legyek...- Legyek?! Mért pont legyek? - kérdezte kétkedve Mégnemady.- Hát, ez jutott eszembe... Meg a legyek olyan érdekesek. Legjobb legyekről írni. Asszem.- Hát jó - egyezett bele a házi­gazda. - Legyenek legyek. És valóban, ahogy ezt eldöntötte, egyszerre körvonalazódni is lát­szott a történet. Egy jó kis történet, nem hosszú, de minden benne volt, amit mondani akart. Sebtében elmesélte a légynek, aki viszont már nem figyelt. Csak falta a kávés cukrot, aztán feszü­lő potrohhal felrepült és idegesítő dongásba fogott. Aztán a függöny mögé vette az irányt, és megpró­bált kirepülni az üvegen. ZÜM­­ZUM-KOPP! KOPP-KOPP-ZUM­­KOPP-ZÜMM-KOPP... Mégnemadynak aggályai támad­tak. Odament hozzá, az ablakhoz, oda is hajolt egészen.- Gyuszikám, mi a fene van? Hallod? Mi a véleményed? Jó lesz ez így szerinted? A légy nem válaszolt. Mégnema­dy pedig lassan rájött, hogy nem is fog. Már nem tudott beszélni. Vi­szont egyre idegesítőbben zümmö­gött. És leszarta az ablakot.- Gyula, te már nem vagy Gyula - állapította meg a költő, aki első novellájához szeretett volna hozzá­fogni, immáron haladéktalanul.-ZUM-ZUM-KOPP-KOPP! KOPP-ZÜM-KOP! Mégnemady összeráncolta a homlokát. Aztán az asztalhoz lé­pett és felmarkolta a műsorújsá­got. Kisvártatva csend lett. Mégnem­ady pedig leült, és nagy nyomtatott betűkkel felírta a lap tetejére: LEGYET FOGNI AZ ÜVEGHE­GYEN Lapszámunkat KÖNCZEY ELEMÉR karikatúráival illusztráltuk. Mel­lékletünk állandó munkatársa 1969-ben született Székelyudvarhe­lyen, jelenleg Kolozsváron él. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafika szakán 2001-ben végzett. Főállásban grafikusként dolgozik. 1994 óta több ezer karikatúrája jelent meg erdélyi napilapokban. Eddig két kötete jelent meg [a Szöveg nélkül 2002-ben, illetve a Fejadag 2009-ben], amelyekben rajzai legjavát válogatták össze. 2018. június .4 * T ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents