Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-19 / 115. szám

IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET Pozsonyi Ádám Shrek Tímea Muszka Sándor, tárcája novellája Falusi Márton és Bálint Tamás versei n ez szilva ez körte ez barack ez málna ez virágoskert ez a gyerekkorom n vezervers Babits Mihály Doping Ha szólok, zengés lesz a hangból, mely váratlan-messzire hallik; ha lépek, léptem szökelés: hirtelen elvisz társaimtól; ha kezem nyújtom, csupa fájó, titkolt, csodás sebekhez érek; s ha csókolok, ha csókolok, csókom holtig-nyűgöző bélyeg. Melyik isten dópingol engem, hogy csodája legyek magamnak és ennen mozdulataimtól mintegy idegentől riadjak? Mint a kávéval megitatott paripa, térdeim zsibognak: ki vagyok én? s hová jutok? úgy vágtatok, mint a halottak. Óh élet nyűge, végy körül! ne hagyjatok, drága barátok! mert oly testvértelen mezőbe hajt előre az ittas átok! s ha, mint túlhúzott óra, szívem a cél előtt pattanva öl meg, gúnyol majd az üres gyep: mint ki egy nagy nász-ágyon maga hal meg. ____________ Nincs az a játékfilm, amelyik ne lenne húsz év múlva dokumentumfilm____ Farkas Wellmann Endre Péterjfy András Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr kö­zépiskolás korában kezdett fotózni, országos lapokban jelen­tek meg cikkei és fotóriportjai. Hamar a filmezés felé fordult, és kísérletezőkedve, sajátos vizuális megfogalmazásai által ismertté és elismertté vált szakmai körökben. Bár minden műfajban alkotott, a dokumentumfilm lehetőségeiben látja a legnagyobb kihívást.- Egy olyan időszakban csöp­pent bele a filmes világba, amikor talán még nem voltak annyira kitaposott utak. Ho­gyan változott ez a szakma az évtizedek során?- Erről egy teljes könyvet kellene írni. De arra, hogy hogyan csöppen­tem bele, nem is emlékszem, előbb voltam kész filmes, mint ahogy en­gem annak tartottak. Az első filmes élményem tízéves koromra tehető, jó tanuló voltam, ezért a fizikatanár engem bízott meg az iskolai Terta 16-os vetítőgép kezelésével. Ak­koriban az iskolában nem televízió volt - ez az ötvenes évekre datálha­tó -, hanem afféle oktatófilmek, ti­zenhat milliméteresek. Akkoriban hetente hat-nyolc különböző témájú filmet vetítettem. Tehát előbb vetí­tőgépész voltam, aki figyeli, hogy jó-e a kép, a hang, és nem szakad-e el a film. Az első impulzusom, amint filmmel foglalkozom, az az, hogy befűzöm a filmet a gépbe, a forgódobnál csinálunk egy hur­kot, és már ott, abban a hurokban megszületik a mozgás. Ez az illúzió engem mindig elvarázsol, ha vetí­tőgépházba megyek. Ha filmet lá­tok, mindig azt keresem, hol van az a rész, amikor az állóképekből moz­gó dolog lesz. Ezt csak azért mon­dom el, mert ez egy furcsa szerelem, belefogtam a fotózásba, elkezdtem amatőr szinten filmezni gimnazis­ta, később egyetemista koromban. Bölcsész voltam egyébként... Csi­náltam is nagyon sok filmet, nyolc millimétereseket. Kísérletező típu­sú, önmagát tanító ember voltam. Önképzéssel jutottam el az egye­temen az amatőr filmklubba. Ott nagy élet volt: csak hogy egy pár nevet említsek, Jeles András volt az egyik klubtagunk, aztán Kardos Sándor az operatőr, de ott volt még Szekfű András vagy Gárdos Péter is. Olyan emberek, akik később filmesekké váltak. Ennek nem ez volt a célja, de az egyetemi színpad gyűjtőhelyévé vált egy fiatal ra­dikális értelmiségnek. Magára az egyetemi színpadra sikk volt járni. Rengeteg filmet vetítettünk, és en­nek során kiművelődtünk. Aztán újságíró lettem. Fotóriporter vol­tam, filmes újságoknál dolgoztam az egyetemi éveim alatt. Vacillál­­tam, hogy filmkritikákkal foglal­­kozzam-e, de a filmszakma jobban vonzott. Elmentem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ope­ratőr szakra. Ott visszavettek a len­dületből, ami addig bennem volt. A főiskolán csalódtam egy kicsit a filmkészítésben, úgy éreztem, ott a szabadságomat lehetne megélni, de korlátoznak benne. Szerencsére jött a Balázs Béla Stúdió, ahol egy nagyon jó társaság alakult ki. Rela­tív autonómiánk volt. Értékes, ön­fejlesztő dolgokról beszélgettünk. folytotás □ 3. oldalon | y > 4

Next

/
Thumbnails
Contents