Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-12 / 109. szám
T fi'ffiiri!' folytatás az 1. oldalról B helyőrség 3 A több mint háromezer-ötszáz tárgyat felvonultató Nemzeti Szalon egyik impozáns terme Ezekben a közös munkákban olyan emberekkel dolgozhatunk, dolgozhattunk együtt, akiktől nemcsak szakmai tudást, hanem emberi bölcsességet és tisztességet is átvehettünk. Úgy gondolom, hogy ezeket az embereket név szerint is illik megemlítenem. Például mindenki Samu bácsija, Szabó Samu bácsi, a népművészet mestere, Andriska Sanyi bácsi népművész, Szondi Sándor, a népművészet mestere, ők egy csodát adtak át nekem és nekünk. Természetesen párjaink sem unatkoztak a tábor ideje alatt, szövéssel, fonással, hímzéssel, bőrművességgel töltötték az időt. így készült el a református templomunk úrasztalaterítője, a karzatokra közel hetven méter futó, a házasságkötő terembe terítő, a helyi hagyományőrző csoportoknak kendő, öv stb. A nagyobb fiúgyermekek apjuk mellett szorgoskodnak, míg a kisebbek, fiúk-lányok egyaránt népi gyerekjátékokkal, gyöngyfűzéssel ismerkednek. A dolgos hétköznapokat magas szintű szakmai előadásokkal gazdagítjuk. A falunk lakói eleinte furcsán méregették a nyüzsgő, szorgoskodó embereket, de már az első év után befogadták, szívükbe zárták a tábort és lelkes résztvevőit, barátságok szövődtek, amelyek mind a mai napig erősítik a táborlakók és a helyiek kapcsolatát. Minden évben szeretettel várnak bennünket malacsütésre, kecskesütésre, pincelátogatásra. Többen egy tál süteménnyel, kosár gyümölccsel fejezik ki hálájukat, köszönetüket az önzetlen munkáért. Mára mindenki számára nyilvánvaló, akár helybéli, akár idelátogató, milyen jelentős és meghatározó szerepet tölt be a tábor a falu életében és fejlődésében. Az évek során született alkotások meghatározzák Kisgyőr arculatát, hangulatát. Ma már a fafaragások falujaként emlegetik. Bízom benne, hogy egyre többen lesznek Magyarországon, akik értékként tekintenek a kulturális örökségünkre, ellentmondás nélkül egyeztetik össze a mai modern életünk kereteivel. Sajnos a reneszánsz kortól a magasabb társadalmi rend elutasítja a szerves, egységes kultúrát, és kialakítja a sajátját, majd ezt elkezdi magaskultúrának nevezni. A magas kultúra tulajdonsága, hogy hozzá képest alacsonykultúra, ami nem ő - tehát azt nem tekinti egyenrangúnak. A magaskultúra társadalma nem ismeri el a magyar népművészetet, pedig a régi műveltség egységességét csak a népművészet hordozza tovább. Ez a tárlat bizonyítja azt, hogy a népművészetnek többszörösen is a magasművészetben van helye, ezek a művek többet hordoznak, mint amit látunk. Ez az a műveltség, amely belőlünk, a legmélyebb génjeinkből ered, amelynek átadása nélkül sokkal, de sokkal szegényebbek lennénk. Fontos, hogy ami a lelkűnkből jön, azt az egységes világot a természettel és Istennel továbbörökítsük gyermekeinknek, a jövő nemzedékének. Ez a kiállítás híven tükrözi azt, hogy ezek a tárgyak nem egy porosodó vitrinbe valók, hanem mutatják a folyamatos megújulást. Helyük van a 21. században is, szolgálnak a mindennapi életünkben és szeretetre biztatnak. Ha egy kicsit belegondolunk, több száz évvel ezelőtt ezek a remekművek minden ember környezetében megtalálhatóak voltak, társadalmi osztálytól függetlenül. A motívumok üzenete nem tett különbséget paraszt és nemes között, ez azóta sem változott! Minden alkotás egy népművészhez, kalákához köthető, vagyis egy-egy csodálatos emberhez/emberekhez - ezért annyira kedvesek ezek a tárgyak, mert a lelkűkből táplálkoznak. A kiállított művek kiváló szakmai felkészültséggel, néprajzi ismeretekkel rendelkező alkotók munkái. Ez a tradíciókat és megújulást felmutató tárlat már-már alig hihető tökéletessége, hibátlansága lenyűgöző. A Népművészeti Nemzeti Szalonban olyan népi kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotómunkájukban a népművészeti hagyományt tekintik hiteles forrásnak. A hetvenes évek nomád nemzedéke, táncházas generációja új, friss szemléletet hozott a népművészetről korábban alkotott képbe. A néptánc lekerült a színpadról, a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a tárgyak. Mindezek hatására a népkultúra megélhetővé vált. Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet és a társ- művészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt ötven év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág-életű. A Népművészeti Szalon betekintést nyújt a táncházmozgalom kezdeteibe, majd tizenkét termen keresztül reprezentálja, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá a mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. Bemutatkoznak alkotásaikkal azok a kortárs kézművesek - több száz alkotó -, akik míves remekeikkel az elmúlt öt-tíz évben a legfontosabb szakmai pályázatokon kiváló eredményeket értek el. A kiállítás ideje alatt arra is lehetőség nyílik, hogy a látogatók megtekintsék és kipróbálják a kézművesség fortélyait, különleges hangszereket szólaltassanak meg vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat részeként közös táncban, éneklésben vegyenek részt. Ha hagyjuk a feledés homályába veszni őseink kincsét, hagyatékát, meglopjuk gyermekeinket.' Megismerni, megőrizni, továbbadni és eközben tanulni belőle - ez a mi feladatunk! Ne csak nézzük, hanem éljük is a népművészet csodáját! A Népművészeti Nemzeti Szalon lélegzetelállító kiállítása bizonyítja, hogy a művészetnek egyetlen méréspontja van: a minőség. Ahogyan barátom és akadémikus társam, Galánfi András fafaragó mondani szokta: „Értéket csak munka hozhat létre. A hagyományőrzés nem jelenthet változatlan átvételt. A kulturális örökség csak akkor fejlődhet tovább, ha minden korban megtalálja a helyét, mondanivalóját, és válaszol a kihívásra. Különben csak ósdi ereklye, megcsontosodott kötelék marad, melyhez legfeljebb nosztalgiából ragaszkodunk. A közösen végzett munka és az ebből fakadó közösségteremtő erő csodákra képes.” Ezúton is köszönetét szeretnék mondani mindazoknak, akik oroszlánrészt vállaltak a hatalmas munkában, hogy közös álmunk valóra váljon. Elsősorban a Magyar Művészeti Akadémiának, a Műcsarnok vezetőségének, dolgozóinak és természetesen a kurátoroknak. A kiállítás főkurátorának, Beszprémy Katalinnak, a szakmai és művészeti koncepcióért felelős kurátornak, Fülemile Ágnesnek, a társkurátoroknak, G. Szabó Zoltánnak, Pál Miklósnénak és Szerényi Bélának, a belsőépítészeti tervekért pedig Jakab Csabának. Köszönöm a közreműködést a Népművészeti Egyesületek Szövetségének és tagszervezeteiknek, Vidák István akadémikus úrnak és családjának, valamint a sok önkéntesnek. Hálás vagyok annak a közel ötszáz alkotónak, akik létrehozták a népművészet csodáját azzal a 3500 lélekjárta tárggyal, melyekre nem csak Magyarországon lehetünk büszkék. Dugár János fazekas, a népművészet mestere: Csikó, ló, kerekes ló (Lakitelek) KÉZ I MŰ I REMEK NÉPMŰVÉSZET. NEMZETI SZALON 2018 2018. április 21. - augusztus 20. JELES NAPOK - Művészeti események és kézműves-foglalkozások egész nap: Pünkösd, május 21., 10-18 óra Szent Iván napja, június 23., 10-június 24., 02 óra Nagyboldogasszony napja, augusztus 11.,10-18 óra. Lapszámunkat az idei Nemzeti Szalon tárgyaival illusztráltuk. 2018. május IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
