Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-07 / 80. szám
öltoakademia helyőrség 6 Orbán János Dénes Nem párnák közt (P. S. Oroszországban) Tandori Dezsőnek Immár egy gondolat se bánt, kiirtottam, mint a csalánt, a titkos férget elpusztítottam, lelkem ingét fehérre mostam. Nyitott szemmel várom halálom. Nem párnák közt, csak szalmazsákon. Utolsó gyertyám csonkig égett; annyi év, és még mindig téged... S ki tízévenként jársz csak itten, nem könyörgöm tehozzád, Isten! Kunyhóm mellett megásva vár rám, sírom nem ékesíti márvány, sírhantom: talyiga kavics, fakereszt, rajta: Petrovics. Élt? Mennyit élt? Huszonhat évet? Adjak hozzá? Vagy ez egy másik élet? A kemencében föllobog a tűz, ahogy belédobok egy-egy halál utáni verset, mit csak csöndes megszokás verselt. Elégetem, ez így van rendjén: föllobban, majd kihuny a versfény. Hamvaival gyűszűnyi urna - veréb viszi Tandori úrnak. S holttestemhez, mit nem mosnak könnyek, fújó, táltos paripák jönnek, s viszik a lelkem, és még ma este berobognak Budára, Pestre; izzadtak, szabadok s mi bőszek- Tandori úr számlálja őket. Farkas Wellmann Éva Csak tiednek lássék Jeleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé” Ide siettél hát, ez az a fennsík, ide gyűjtötted összes hordalékod, itt birtokolsz már minden porszemet, betömve gondolsz negyven szakadékot, és itt tartod a napfénybe az arcod, itt mondod azt, hogy nem jó, nem szeret, meglátod a tükör színén a karcot; éhes maradt a szád, torkod, szemed, más lehessen tied vagy bár a másé, mert magadéért csak magad felelhetsz, ház, ökör, asszony - csak tiednek lássék... I 1 .. ;<V ■■ De ne kívánd a más terhét magadnak. Elégedett, ki jó időn arathat. Varga Melinda a vers mint istenkapu szavakban keresem magam selyemgondolatok érintése légies sejtések hatalma az otthonom avers is egy járható ösvény Isten kapujához túlélőcsomag a valósághoz általa a pillanat lehet egy egész emberöltő és az emberöltő egy pillanat. Bálint Tamás Az áradat Pál Dániel Levente elejtett szók, szavak kihullt az ablakon néhány elejtett szó tompa értelmük nem repült sehová a járdára ragadt ahogy rossz radír inkább belepréseli a papír felületébe a szavakat (mintsem kitörölné) és tegyük hozzá azt már vissza sem szívja az ember amit egyszer az utcára kiköp Kitátva óriás pofáját a világra, az égre írva szürke felleg háborog, s kacéran összefolynak ím a verssorok, miként az oldószer a festéket lerágja. Az égre írva szürke felleg háborog, röfög, és éhes száját hatalmasra tátja, miként az oldószer a festéket lerágja, úgy kavarog. Izeg és egyre mind morog, röfög, és éhes száját hatalmasra tátja: mintapoéta - gyáva hős, hanyag, konok. Úgy kavarog, izeg és egyre mind morog, csak nyáladzik bután, mert elvonulni kába, mint a poéta: gyáva, hős, hanyag, konok, kitátva óriás pofáját a világra, csak nyáladzik bután, mert elvonulni kába, s kacéran összefolynak ím a verssorok. Lőrincz P. Gabriella Negyvenkettő Mint patakhoz a szarvas Ha szomjas Uram úgy vágyom hozzád Vegyél magadhoz itass meg Az ellenség nem hiszi a létezésedet Az én könnyeim is sósak Mutasd meg akaratodat Jaj ne vádoljalak Nem csüggedhetek Nem háboroghatok Téged várlak megtartó Isten Jaj ne vádoljalak Ha minden vihar felém tornyosul És egész világ fordul ellenem Szüntelen dicsőítelek Jaj ne vádoljalak Énekelek Te kőszikla vagy Uram Ha gyászolok ha összetörnek ha gyaláznak Én szüntelen Téged várlak Jaj ne vádoljalak Nem csüggedek nem háborgók Csak vágyom Hozzád Szabadító Isten Jaj ne vádolj vagy valaki arcába hányja (eképp veti meg) a szó szoros értelmében nagy szavakkal kellett volna dobálózni de keze ügyébe csak szerelmes mázzal teleírt tányérok akadtak egy ökölbe szorított nyelv csapásai miatt elharapott válaszok másnap képtelen a friss varratok miatt egyik szavát a másikba ölteni úgy fojtogatja a csend ahogy előző este a neki szegezett tőmondatok elfalfehéredő ujjpercei végül megered a szó vagy a fátyolos eső (vagy ónos könnyei) valaki felkiabál hagyják már abba azonnal becsukják az ablakot több szó nem éri a ház elejét (veri az eső az üveget) (mossa mossa a járdába ragadt kárhozatot) Arany János IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. április
