Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-07 / 80. szám
helyorseg 15 oltoakademia 7 Farkas Árpád A szivárgásban Marcsák Gergely Kaland Sántha Attila Hetedik razglednica Ülve tivornyán, józan férfikor jobbján, csömörös lakomákon, szomorú fejem csak szegem föl, emelem ki a ködből, míg dőzsöl az Isten, s álmoknak bőre is maijul, bévül az alvó gyermekkor belekékül, ha szivárvány-újjal veri a ritmust, dobol koponyán, hátgerincen. Ülve tivornyán, csömörös lakomákon, jelentem, amit gyulladt, alvatlan szemmel látok: a Csodák Csodája csöndben belőlünk elszivárog. Tűnik halkan, mint a szél a huzatban, szivárog láthatatlan, mint megdobott madarak tollai közt serkedező vér, elillan, elároklik, s tündöklik száz alakban, nem állja útját kő - se költemény. S míg szegem szomorú fejem föl, jonhomat mossa, nyaldossa sóim, fenséget kiold, sodor lázat, szent tartalmaimból kiforgat, mossa nyelv alól az ezeréves, barlangfényű szókat, s a megtartó, illő igéket, mint a sav a fémet, hűs égéssel kikezdi. Nem kapkodok. Legyen hát úr a Szivárgás! Tapasz se jöjjön résre, sebre. Víg nedvei odakint vidítsanak lármát, kapjon zöld lángra árokfű, ménta, langyos terje, bozsogjon élet! S ha száradna is ránk zörgőn a bőrünk, higgyük, hogy belőlünk piroslik égen egy bolygó: ágon a savanyú som! Nem óvok már, s nem alkuszom! Állok munkába itt, tivornyán, józan férfikor jobbján, hol a szivárgás kél s elered. Sürgetek sajgó igéket, lázítok velőt, verőereket, s mi belőlünk loppal illan el, már újratermelik működő álmaink és „szorgos szerveink”, fogyunk-növünk, fogyunk-növünk, de vagyunk! részt veszünk e lakomán, s jelöljék májfoltok bár testem:- lélegzünk!, élünk! - ím Csodák Csodáját jáde-hold ül pihenni a hegyre álmok borzolnak vizek menti nádat szellemek járnak a szentélyben és egyre mormolnak régi sintó imákat madár az ágra hintázni jár víztükörben lapul a csillagos ég papírfalakon ki ajtót talál nem szeretne elszunnyadni még a járdaköveken új életre kel a sötétben hullott szakura-bogyó libbenve mentás illatot lehel egy selyemtestű piros kimonó ráncából lesz a padló legszebb éke ha két árny hajnaltájt titkon összenő a szétbomló konty vánkosra dől végre s a látványtól elpirul az éppen felkelő Dezső Katalin Idegenek Emlékszem a hideg esőre, amibe a kerti bútorok zárkóztak a napfény elől. A verandát hányadosokká csonkolja az idő és az anyag lényegének szilánkosra bomlása, olyan a tér dinamikája ebben a folyamatban, mint a végtelen magányra ítélt buszmegállóé. Félnek benézni a gyerekek. Nyílik a kapu, fél ötkor elevenség, a fű nőni kezd, ugatás visszhangja köröz az epicentrum fölött, majd a kerítésen fennakadt szatyorzörgésre bejövő asszony illatát dobálják egymásnak a friss rózsapalánták. Idegenszagot hoznak az óvodából, a félj bejelenti, hogy elhagyja a családot, hangok nélkül is tudja mindenki, hogy meg kell jegyezni az utolsó kivonulást. A kaktusz évente egyszer, pont most virágzik. A szentjánosok szeme vörös gőzben ég, a fák szálanként fonják körül a családi képet, a vacsora zaja mögé bújt asszony egy kiszáradt almafa alatt most veti nyakába a kötelet. Nem marad senki. A kert emlékezik. Amerre néztem, a sarat láttam. Ólmos esőben emeltem a lábam, egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, mint póniló a lovardában. Én, ki annak idején nagy, nyílt tereket kértem az unokámnak, egy, kettő, három, négy, raktam a lábam, még csak nem is szaporáztam. így mentek annak idején a dédapák, a dédanyák, emlékezetük legyen áldva, egy, kettő, három, négy, mentek sorra, belelépve egymás nyomába. S most látoiú csak, a honfivér mit ér, mely idehozta őket a tábor sarába: számolom, hogy egy, kettő, három, négy, megyek körbe, s emelem a lábam. Muszka Sándor Hazamegyek Milyen lassan jönnek a sörök A shotok mintha nem is lennének Mit íijak neked ha hajnalig nem jövök Hol rontottuk el az egészet A hangfalakból egy rekedtes dáma Rikácsolja a vakreményt S míg elönti agyam a párlat a pára Átlapoz mint egy lányregényt Próbálok folyton nem rád gondolni Kitalálnék bármit magamnak Megtudnálak s magam is fojtani Elképzellek hát anyagtalannak Nézem a cégér mellett az órát Mit akar tőlünk hogyan tudjam meg Életünk szennyvízlefolyóját Lehet hogy mégis hazamegyek. KEPREGENYROVATUNK ALKOTÓI Lapunkban jelenik meg először Futaki Attila és Alexis Nolent A kivarrt című képregénye folytatásokban. A negyvenhat rész nyitódarabja a nyolcadik oldalon olvasható. Érdemes a képregény hetente megjelenő részleteit összegyűjteni. Futaki Attila Békéscsabán született 1984- ben. Gyerekkorától a film és a képregény megszállottja, kamaszkorától tudatosan készült a képregényrajzolói pályára. Első képregényét a Magvető Könyvkiadó jelentette meg Spirál címen. A kötet később Franciaországban is megjelent. Ezután a Disneyhez szerződött, ahol a nagysikerű Percy Jackson és az olimposziak képregénysorozat három kötetét rajzolta. Mindhárom szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján. Majd Scott Snyderrel (Batman, Swamp Thing, American Vámpíré), illetve Scott Tuft írókkal közösen alkotta meg a mára kultikussá vált horror képregényt, a Severedet, amely bekerült a 100 Greatest Graphic Novels: The Good, The Bad, The Epic válogatásába is mint a száz legjobb képregény egyike. Futaki, miután befejezte az ötrészes Conan-történetét a Dark Horse számára, a francia képregény felé orientálódott. Tavaly jelent meg a Hypnos című noir kémtörténete a Le Lombard kiadó gondozásában, majd idén júniusban a Jules Bonnot életét feldolgozó képregénye a Glénat Kiadónál. Tavaly, közel tíz év kihagyás után ismét Magyarországon rajzolt: Budapest angyala címmel jelent meg 1956-os képregénye a Terror Háza Múzeum megbízásából. E képregény idén franciául is olvasható lesz, szintén a Glénat Kiadó gondozásában. Futaki a képregényrajzolás mellett illusztrációt is készít, leginkább olyan újságoknak, mint a The New York Times, a GQ, az Atlantic Monthly, a Forbes, az Intercept és a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Képregényeit számos nyelvre lefordították, többek között spanyolra, franciára, angolra, németre, olaszra és lengyelre. Díjai: Society for News Design, Best of Sports Design 2013 (The New York Times), Society for News Design Annual Creative Competition, Award of Excellence News Design Category (The New York Times), Zórád Ernő-díj. Alexis Nolent (aki Matz néven ír képregényeket) Franciaországban született 1967-ben és a Karib-térségben nőtt fel. Érdeklődése már korán a kaland, a történelem, a széppróza, a foci és a zene iránt fordult. Első képregényét 1990-ben jelentette meg, és azóta már több mint negyven munkát publikált. Leghíresebb és legnépszerűbb projektje a The Killer, amellyel 2007-ben megnyerte az IGN Best Indie Comic Bookot (legjobb indie képregény). Két alkalommal - 2008-ban és 2011-ben - is jelölték a San Diegói Einserdíjra, 2010-ben szerepelt a Top 10 Indie Comic Book-listán, és tucatnyi országban jelentek meg munkái. Másik könyvéből, a Bullet to the Head című alkotásból Walter Hill rendezésében, Sylvester Stallone főszereplésével 2012-ben film készült. Matz rendszeresen közöl regényeket és novellákat is, továbbá dolgozott a francia televíziónak, és társírója meg társrendezője volt egy rövidfilmnek is. Tizenhat éven keresztül alkotott az Ubisoftnál íróként és vezető íróként, és olyan munkákban vett részt, mint a Splinter Cell, a Far Cry és az Assassin’s Creed. Folyamatosan új kalandokat és új projektlehetőségeket keres. 2018. óprilis IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
