Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-03 / 53. szám

a Seuso-kincs nvomaban IRÁNY MISKOLC! helyőrség Forgács István A diósgyőri vár Sokaknak sokfélét jelent ma már Miskolc. Annak, aki onnan érkezik, örök szerelmeket, családot, ifjúsá­got, rengeteg örömöt vagy csaló­dást, másoknak munkát, lehető­séget, esetleg azt a helyet, melyet el kellett hagyni egykor, pontosan úgy, ahogyan azt az Edda Művek is tette - örökre összekapcsolva nevét a várossal. A város és a közösség immár há­rom évtizede küzd azért, hagy a neve és az ott lakók ne jelentsenek egyet az egykorvolt szocializmussal és az azt követő poszt-kádári idők eltorzult kliséivel. Furcsa, nehéz­kes, hosszú próbálkozás ez, de las­san igenis eredménye lesz: Miskolc ma már tényleg nem az, mint ami­nek egykor látták sokan. Távolinak tűnhet, pedig sokkal közelebb van hozzánk, mint hinnénk — mind a térképen, mind a szívünk mélyén. A város egyszerre kínálja a sportot és a kultúrát, építi újjá a saját és a tér­sége gazdaságát, és mindent meg­tesz azért, hogy perspektívát, jövőt, bíztatást adjon mindazoknak, akik ott laknak, vagy a térségben élnek. Miskolc maga a változás, folyama­tos pozitív csalódás, amelyet csak akkor láthatunk és élhetünk meg, ha elindulunk és megnézzük, mit kínál a borsodi megyeszékhely. Most a Seuso-kincset is. A sikeres kecskeméti bemutatkozás után március 18-ig a miskolci Herman Ottó Múzeumban látogatható a Magyar Nemzeti Múzeum vándor­tárlata. De a hosszú, viszontagsá­gos utat bejárt Seuso-kincs mellett számos más dolog is csábíthat min­ket Miskolcra, ezekből mutatunk be néhányat. A vár A miskolciak és különösen Diós­győr büszkesége, az Anjou-kor­­ból maradt vár, amely a közelmúlt kormányzati és helyi erőforrások­ból megvalósuló fejlesztéseinek köszönhetően mára kimondottan vonzó látnivalóvá vált. A nyári hó­napokban a városba érkezőknek általában biztos úti cél, főleg azért, mert változatos programok és ren­dezvények idézik meg a klasszikus középkor. A tavaszi hónapokban talán kényelmesebben lehet elmé­lyedni a látnivalókban, illetve szál­lást is könnyebb találni a környék­beli panziókban. Ezeket jó szívvel, bátran ajánlom a gyermekes csa­ládoknak személyes tapasztalat, hogy kiváló ár-érték arányú helye­ket lehet találni akár már néhány száz méterre is a várfalaktól. A köz­lekedés autóval nem bonyolult, de a vasúton érkezők is Könnyen célba érnek, ugyanis a villamos átszelve a várost egészen Diósgyőrig szállítja az utasait. A vár honlapja sok in­formációval segíti az érdeklődőket (Diósgyőrivár.hu), az autópálya, a sűrűn járó vonatok és a helyi köz­lekedés is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a környék kedvelt tu­ristacélponttá váljon. A barlangfürdő Kissé talán el is kényeztet minket itt, Magyarországon a természet, amikor válogathatunk, milyen ter­málfürdő és milyen természetes forrásvíz segítse a felfrissülésün­ket, gyógyulásunkat vagy éppen a családi pihenésünket. Bizony Miskolc is egy igazi für­dőváros, még ha ezzel a jelzővel nem is nagyon illetjük manapság. A Miskolctapolcán található bar­langfürdő viszont együledálló a maga nemében, hiszen a termé­szetes és az épített környezet töké­letes kombinációja várja az ide ér­kezőket. A http://barlangfurdo.hu oldal nemcsak általános informá­ciókat közvetít, hanem a döntést is segíti, hogy azonnal induljunk-e, vagy csak néhány hét, esetleg hó­nap múlva. A barlangfürdőt övező miskolctapolcai üdülőterület lát­ványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt évek során, kiváló mi­nőségű szálláshelyek és komplex szolgáltatásokat kínáló szállodák egyaránt megtalálhatók itt. Aki teheti, a közeli egyetemi vá­rosrészt is keresse fel, itt is számos fejlesztés tette egyértelművé sokak számára, hogy továbbtanuljanak, és hogy a komoly hagyományokkal rendelkező egyetem valamelyik karán tegyék azt. Szívmelengető a többszörös olimpiai bajnok vízi­labdaedzőről, Kemény Dénesről elnevezett impozáns uszodát meg­látogatni, és az egyetem környéki park is kellemes sétákat és meg­nyugvást kínál. Pannon-tenger Múzeum A földtörténeti korok iránt érdek­lődőknek ajánljuk a Pannon-tenger Múzeumot, ahol a Kárpát-medence ásványai, az egykori Pannon-ten­ger történelme, valamint a ruda­­bányai előember (Rudapithecus hungaricus) története ismerhető meg. És bár Rudabánya környéke önmagában is csodálatos, a távol­ság miatt nem biztos, hogy a Mis­kolcra érkező turisták további egy órát utaznának azért, hogy szemé­lyesen járják be azt a vidéket, ahol a leletek előkerültek. Nekik kényel­mes megoldás a Pannon-tenger Múzeum tárlata, ahol minden kor­osztály könnyedén megismerheti az egyik legkorábbi Kárpát-me­dencei teremtmény történetét. Kisvasúira, magyar! Sokaknak még ma is újdonság, hogy Magyarországon mennyi iz­galmas hely közelíthető meg kis­­vasúton. Miskolc környékén is akad ilyen: a lelkes kirándulók Lillafüredre vonatozhatnak, ahol megtekinthetik Magyarország leg­nagyobb nem lépcsős vízesését, mely méltán szerepelhet a magyar családok honi bakancslistáján. Azok szerint, akik ismerik és szeretik a várost, Miskolc egyik legnagyobb turisztikai értéke az, hogy komplexen és sokféle formá­ban szolgálja az itt élőket és az ide látogatókat. Lillafüred is régóta ismert település, generációk egész sora vágyott már ide, és bárki, aki csak egyszer is utazott a kisvas­­útón, azonnal megérezte, milyen természetességgel köti össze a vi­déki nagyvárost az azt körülölelő természettel és harmóniával. A kisvasút Diósgyőrből indul, és a je­lenleg érvényes menetrend szerint hétvégenként napi négyszer fordul a két végállomás között. KINCS SEUSO ASZTALÁRÓL a miskolci Herman Ottó Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők március 18-ig. A páratlan értékű, ókori római eredetű lelet egy kivé­teles szépségű ötvösmunkával megalkotott ezüst tálaló­készlet, amely a hetvenes években került elő. Megtalálója gyilkosság áldozata lett, a kincsnek pedig nyoma veszett, majd 1990-ben egy New York-i árverésen bukkant fel újra. A kincs a Kr. u. IV. században készült, legismertebb da­rabján, egy vadászjeleneteket ábrázoló tálon ez a felirat olvasható latin nyelven: „Szolgáljon sok századon át, Seu­­so, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is!” (Kőrizs Imre fordítása). A leletegyüttes az itt megneve­zett tulajdonosról kapta a nevét. A tál közepén a Pelso szó olvasható, ugyanis az értékes edények tulajdonosa, a több mint ezerötszáz évvel ezelőtt élt magas rangú római tisztségviselő a Lacus Pelso (Balaton) közelében, a mai Polgárdi területén lakott, és a kincset feltehetően vala­melyik pannóniai katonai betörés alkalmával ő vagy az örökösei rejtették el a IV. század végén vagy az V. század legelején. A lakomakészlet darabjai: két nagy méretű lapos tál, az úgynevezett vadásztál és a geometrikus tál, a tála­lásra és valószínűleg dísztálként is használt Achilleus- és Meleagros-tál, egy valószínűleg kéz- és arcmosáshoz használt mély tál és két ehhez tartozó, geometrikus dí­szítésű kancsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, Meleagros-tól _ Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum egy állatalakokkal díszített kancsó és a görög mitológiai ábrázolással ékesített Hippolytos-kancsó. Ezek mellett két, díszítésében a Hippolytos-kancsóéval rokon vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, vala­mint egy amfora is tartozik hozzá. A Seuso-kincs edényeinek tömege több mint hatvan­nyolc kilogramm, ezzel a ma ismert és fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsek között, az ed­dig feltárt mintegy 1800 lelőhely leletei közül a legérté­kesebbnek számít. A Seuso-kincs néven ismert, tizennégy darabos lelet­együttes második fele többéves tárgyalás eredménye­ként tavaly térhetett haza Magyarországra, és a Magyar Nemzeti Múzeum vándortárlataként az ország több vá­rosában is látogathatóvá vált. A székesfehérvári, a zala­egerszegi, a kaposvári és a kecskeméti állomást követően Hippolytos-vödör Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. március

Next

/
Thumbnails
Contents