Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-03 / 53. szám
2 folytatás az 1. oldalról B aror helyőrség A középkori trubadúrköltészet idején már sokkal inkább a férfi volt az, aki vágyakozott a nőre, s néhány évszázad alatt annyira elterjedt, hogy végül sztereotípiává vált az az elgondolás, miszerint a magánéletben valójában a nő az, aki uralkodik a férfin - függetlenül a patriarchális társadalmi normáktól, amelyek továbbra is erősen korlátozták a nők lehetőségeit. A modernitás végére, a XX. században aztán a napnyugati társadalmi normák változása is elérte azt a szintet, ami után az ószövetségi nő képe nehezen feleltethető meg a mai tapasztalatunknak. De nem csak a jelenről van szó. Nem pusztán arról, hogy a modern nőt ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfit, hanem arról is, hogy sokan (jórészt a különféle feminista mozgalmak követelései nyomán) a férfiuralom, a „férfielnyomás” perspektívájában kívánják újraértelmezni a politika, a gazdaság és a kultúra nyugati történetét. (Ez a közelítésmód számos hasonlóságot mutat azzal a felfogással, amely a nyugati történelmet egyfajta kolonizációs folyamatként érti, s amely szerint joggal elvárható, hogy például a fehér ember dominanciáját megjelenítő klasszikus irodalmi alkotásokat száműzzék a közoktatásból. De ugyanezt az újrevíziós ideológiai sémát követték azok, akik az elmúlt években az Egyesült Államokban történelmi hősök szobrainak a ledöntését követelték.) A múlt eltörlésének, átírásának mozgalmár ideája Magyarországon ijesztően ismerős a négy évtizednyi kommunista diktatúra időszakából - talán ezért sincs nálunk táptalaja az ilyen törekvéseknek. Mint ahogyan az ezzel ellentétes divatos bölcseleti felfogás sem hatott jelentősen a Kárpát-medencében, amely a XX. század elején a fiatalon elhunyt Otto Weininger Nem és jellem című „elvi tanulmányára” alapozva azt hangoztatta, hogy a nőnek nincs lelke, nincs önálló szelleme, sőt énje sincs. A legtöbb nyugati országhoz hasonlóan a magyarországi hagyomány szerint a nő sokáig múzsaként vagy modellként jelent meg a művészetben, a mindennapi életben pedig az otthon melegét, a család egységét biztosító „háztartásbeliként” találhatta meg a boldogságát. A modernitás egyik legnagyobb hozadéka, hogy ez átalakult, és hogy a nők megváltozott társadalmi helyzete a nyugati közösségekben ma már magától értetődő. Az apai ágon magyar származású mexikói Frida Kahlo például a korszak egyik legnagyobb festője, Diego Rivera múzsájaként vált ismertté ^ múlt század húszas éveinek végén - a világháborút követően azonban már kétségbevonhatatlan volt, hogy egy független, nagyon jelentős alkotót tisztelhetünk benne. Ezekben a hetekben vetítik a mozik Steven Spielberg új filmjét, A Pentagon titkait, amelynek egyik főhőse az egyik első női cégtulajdonos, a Meryl Streep által alakított Katherina Graham. Ez akkor több mint rendhagyó volt - ma, mintegy fél évszázaddal a filmbeli történet ideje után, már teljesen megszokott dolog egy női cégvezető. Miközben a nők társadalmi szerepe nagyon jelentősen átalakult, a magánszférában, a férfi-nő kapcsolatban érintetlenek maradtak a hagyományos női minták. A nő továbbra is az érzékiség, a szépség, a gyengédség megtestesítője. A férfi legfőbb vágya, a beteljesülés ígérete. Titok - ahogyan Szabó Lőrinc írta egyik korai versében: „A lányok, nők - nem tudtam, mi lehet, / de titkuk volt. Másféle emberek?” A másik nem számára alighanem ez a felfejthetetlen, örök titok jelenti ma is a női nem legnagyobb vonzerejét. A keresztény hagyományban Évával - mint a csábítás, a gyarlóság és a nagyravágyás képviselőjével - szemben egyfajta ellenpont a Boldogságos Szűz, Jézus édesanyja, az anyaság eszméjének megtestesítője. A Szűzanyát nem szennyezte be az eredendő bűn, a Mária-kultusznak lényegében nincs is érintkezési pontja a nemiséggel. Mai nőképünk e két keresztény archetípuson alapul: a csábítás médiumán és az anyaság szentségén. E két pont között végtelenül nagy tér nyílik a nőknek, akik különböző életkorukban és élethelyzeteikben az egyik vagy épp a másik ideáltípus felé törekednek. Képzőművész ismerősöm a női sokféleséget a haj sokféleségén keresztül ragadta meg - a legtöbb férfi számára azonban az esztétikai perspektíván túl a nő a vágy, a csábítás, valamint az anyaság nagyon különböző, de egyaránt kiapadhatatlan érzelmi gazdagságának a megtestesítője - az élet értelme. tarca IGEN A válaszom igen, de. A változás jogát fenntartom. A baba, az nem. Egy merőkanál leves, az talán. Szólítson inkább hölgyemnek. Egy férfiban legyen annyi zamat, ami sok, de nem elegendő, mártani lehet, de marad még belőle. Visszatérve a receptre. Folytasd, kérlek. Ne hagyd magad félbeszakítani. Mielőtt levennénk a tűzről, rátesszük a másfél kilogramm, karikára vágott hagymát. Nem keverjük össze, csak lenyomkodjuk, hogy a leve a tetejét érje. Puhára főzzük, majd a legvégén két evőkanál ecetet locsolunk rá, és még egyet forralunk rajta. Itt valami nem stimmel. Habzik. Furcsa szaga van. Talán romlott volt a hús? Nem értem. Komolyan mondom, hogy nem értem. Kezdjünk mindent az elején. Elképzelhetőnek tartom, hogy kislánykoromban a fütyis babát nem én kértem, hanem kaptam. Ajándékba. Komoly célból. Mielőbbi rálátás. Látás, de mire? Hogy én más vagyok, mint ő, s nem azért pisilek ülve, mert úgy kényelmes? Uramisten, a só kimaradt! Tételezzük fel, de persze ne essünk túlzásokba, a vágyaim egy cumiköpködő és vizet kisbilibe fecskendező játékkal kezdődtek. Rendben van. Megtanultam, hogyan kell pelust cserélni. Igencsak hasznos. Ezek után a kézmosás csakis kizárólag tükör előtt zajlik. A játék szemfesték persze halvány rózsaszínben jöhet szóba, de a csillámporos körömlakk, naná, hogy csak vakációban. Tudsz követni? Most már belekavarhatok? Ne kérdezd, hogy mibe. Hát mélyen a közepébe a dolgoknak. Hipp-hopp, jön-megy, semmi különös. Legalábbis azt hittem. Valami mégiscsak megtörtént. Nem elhamarkodva, de mégis kellően gyorsan. Derült égből rúzsfolt. Én nem így terveztem. Be szeretném födni. Lehet? Félek, hogy kifröcsköl. Elég lesz ezek után a mosogatás. Nem kérek kályhatisztítást is. Abból bőven elég havi egy alkalom. Olyankor érezhető, hogy az ismétlődés önmagában nem jelent változást, de lehetőséget biztosít az ígéreteknek. Hogyha majd egyszer megígérem, hogy lehetőséget biztosítok a változásnak, vagy tudom is én, a tettekig fajulna a dolog, akkor nem csak én, te is megérted, hogy mi folyik itt. Biztosan jól olvastad, hogy két kanál ecet kell bele? Rajtam ne múljon, de akkor adok hozzá ugyanannyi cukrot is. Mostanában nem kedvelem a fanyar ízeket. Jobb, ha mindenben van egy kis édesség, például egy kézcsók, ami finoman hozzáér a bőrömhöz. Apró mozdulatokkal, pici leheSzente Anita lettel fűszerezve, egészen a karomon hoszszan szaladó libabőrig. Hogy érted azt, hogy kinek nehezebb? Neki vagy nekem? Szerintem te magad sem értéd, hogy miről beszélsz. Jobb lesz, ha hagyom tovább főni, és akkor talán nem marad ilyen zavaros a leve, vagy megrágom a fűszereket, mielőtt beleszórnám. Mit szólsz hozzá? Képzelj csak el engem borsot, majoránnát és bazsalikomot majszolni. S mindeközben futkosson a libabőr. Folyjon a változás. Legyen végre hónap vége. A rúzsfolt - ha már nyomot hagyott, és lemoshatatlan - legalább mutasson jól. A vágyaim ne köpködjék a cumit. Az a furcsa hab váljék illattá, és az a férfi tényleg zamat legyen. Forraljunk még egyet rajta. A válaszom: igen. ii ki t/ 1 aaaaaaaBB«| 1 | L ERQtnaaaaaaHl ■ ■ ~ na uns a aoaciiaa kArpAt-meoencei tehetséggondozó nonprofit KFT. Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg akmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. március
